Az emberek többsége miért stresszel annyit azon, hogy saját ingatlanja (lakása vagy háza) legyen?

Talán mert saját lakásnál nem kell azon agyalnom, hogy nem-e akar váratlanul kirakni a főbérlő ha úgy tartja kedve. Másrészt szabadon alakíthatom a sajátom, illetve magamnak újítom. Ha nagyon költözni akarsz a sajátot is el lehet adni.

A kollégium, meg a szülőknél élés nem is tudom milyen érv. Kb olyan, hogy minek bélszínt enni, mikor jól el lehet éldegélni kenyéren és vizen.

Nem kell 20-30 milliós hitel meg csok. Nem mindenki pesten akar venni, ha meg igen és megteheti akkor miért ne?

Egy álom válik ilyenkor valóra megvannak a későbbi motivációk, felújítás stb.

Büszke ilyenkor az ember, hogy lakhatásilag biztonságban van nem kell attól tartani, hogy utcára kerül ( nyilván ha nem fizetem a hitelt ez megeshet.

Én büszke vagyok magamra, hogy tavaly 26 évesen vettem egy kertes házat pesttől nem messze nem is volt drága 8.700.000 ft.

Egyedül vettem, én nevemen van egyedül. Nem volt segítségem benne.

Most elfoglal hogy mit hogy újítsak csinosítsak.

Ha neked nem igényed sajátot venni, akkor felesleges. Szerintem mindenki döntse el mikor akar meg akar-e

Azárt, mert veled ellentétben szeretnének stabil talajt a talpuk alá. Nyugaton bevett a mobilitás - az tudod, hogy mit jelent? Hogy ami nem a tied, onnan bármikor kitehetnek, három hónapos felmondással. Rohadtul stabilnak érezheted az OTTHONODAT, ha bármikor kipakolhat onnan bárki, igaz? És ha beteg vagy? ha mozdíthatatlan? ha öreg? Ha gyászolsz? Ha traumatizált vagy, és a legkisebb változás is kiborít? Ezer olyan baj van, amikor a stabil talaj a talpad alatt létszükséglet! És a saját lakás az az.

30 éves - fizikailag - egészséges szingliként így gondolkodsz, ahogy írod. Csakhogy ez a hibás gondolkodás. Talajtalan, gyökértelen, "jó ez nekem" emberrel nemigen akar senki hosszú távon élni.

"Az én házam, az én váram." Na ezért akar minden ép és józan gondolkodású ember saját tulajdont.

"Most pedig szingli 30 évesen egy kis önkormányzati bérlakásban is teljesen jól el vagyok.Nem stresszelek azon hogy nem a saját tulajdonom. Ráadásul a mobilitás Nyugat Európában egy régóta bevett dolog."

Azért arra felhívnám a figyelmed, hogy a nagy "mobilitás" mellett az önkormányzati bérlakást simán elveszik tőled, ha kiderül, hogy X ideje nem lakod.

A magántulajdonú ingatlanodat viszont kiadhatod, eladhatod, elcserélheted, ha öreg leszel az árán bemehetsz egy apartmanos idősek otthonába, vagy örökösödési szerződést kötsz rá, aminek a fejében valaki kikotorja alólad a szart.

Mellesleg nyugaton másképp mennek a bérlések, ha tudod fizetni, akkor az életedet leélheted egy bérlakásban. Viszont ha valamiért megroggyansz, a fizetési határidő után 3 nappal, már az utcán van a cumód.

Nyilván 30 évesen emiatt a gondolkodásmód miatt vagy szingli, nagyon kevesen bírják a gyökértelenséget és a perspektívák hiányát.

Draga gyermek, szerinted a sok albérletet amit kivesztek, nem valakinek a tulajdona?

Önkormányzati lakás szép és jó, de jut mindenkinek? Hát nem.

Na és aki nem akar mobil lenni?

14 éve ugyanaz a munkahelyem. És ha nem csinalok marhasagot, még ennyit itt le tudok húzni. Akkor hova legyek mobil?

Meg minek másoktól függni? Nem tehetsz egy képet a falra, nem tudsz bútorokat cserélni többnyire, ha valami elromlik akkor még vársz hogy javítsa meg a tulaj, mert hát nem a te dolgod.

A sajat lakast nem feltétlen kell 30 évig törleszteni.

Es ha megvan akkor a tied, nem 100 ezer havonta életed végéig.

Persze, megvan az albérlet előnye is, de ha 30 evesen nem látod a hatranyait is, akkor én nem tudlak komolyan venni...