Nektek mi számít "rendnek" a lakásban?

Nekem fontos a rend, az életem minden területén, az ad nyugalmat, biztonságot. Az otthonomat meg szeretem, ha esztétikus és könnyen takarítható. Kuplerájban nem lehet eredményesen takarítani.

Aki a saját környezetében rendetlen, az az élet egyéb területein is szétszórt.

Ha nő létére rendetlen a barátnőd, lesznek még nehéz perceid.

... és én sem vagyok mániákus!:)

Szerintem egyszerűbb mindent egy mozdulattal eltenni, mint hetente fél napot (gondolom ez 6 órát jelent) pakolni, hogy takarítani lehessen. Ez havi viszonylatban 24 óra, egy teljes nap. Ha az alvásidőt nem vesszük, akkor 2 nap, egy évben 24 nap, majdnem egy hónap, ami csak a pakolásról szól, holott helyretenni a cuccot csak 1 perc és rend van.

Azt a közel egy hónapot, míg pakol valaki lehetne sokkal kellemesebb dolgokkal eltölteni.

Párom tisztaságmániás, viszont abszolút nem rend mániás.

Én hajlamos vagyok elől hagyni iratokat, szerszámot, stb. az asztalon, konyhapulton, íróasztalon, komód tetején, viszont ezt csak ideiglenes, ha még használom aznap, minden egyéb esetben pontosan meg van mindennek a helye, és oda is teszem el, ha valami kell, akkor tudjam, hogy hol keressem. Párom az ellentétem, nála semmi nem lehet elől hagyva az asztalon, íróasztalon, stb és ha meglát valami ilyet, akkor egy gyors mozdulattal a legközelebbi útjába eső fiókba elteszi.

Mi keressük az arany középutakat, mint pl beszereztem az íróasztalra egy irattartó tálcát és ha el is rak valami papírt, akkor csak abba dobja bele, így el is van rakva meg nem is. A többi dolognál marad az, hogy ha meglátok valahol valami nem jó helyre tett dolgot, pl egy kosza csavarhúzót, akkor azt a helyére teszem, hogy mikor keresem majd megtaláljam.

Nálam sok dolog van elöl hagyva, és ránézésre rumlinak tűnik valószínűleg. De ennek az az oka, hogy kevés a pakolásra való helyem, és amit használni szándékszom, azt inkább elöl hagyom. Az meg általában nők mániája, hogy akkor van rend, ha minden be van suvasztva egy szekrénybe, ahol aztán elveszik, és csak akkor kerül elő, amikor 10 évente kiborítunk mindent.

Nálam mindennek megvan az állandó helye, és amit nem akarok használni belátható időn belül, azt elrakom, és az ezerféle vackomról mindről tudom, hogy hol van. De ha mindent csak besuvasztanák valahová, hogy úgy nézzen ki a ház, mint ahol nem laknak, akkor soha nem lenne meg semmi.

Amikor összeköltöztünk én nőként sokkal trehányabb voltam, mint a párom. A lakás, amit béreltünk is alapból kupis volt, nem oda és összeillő bútorok, lik-lukak, értelmetlen szekrénykialakítások. Nem szerettem és ezért a rend sem volt igazán igényem.

A párom a szöges ellentétem volt. Mindig jött utánam és cseszegetett, hogy ez mi, ez miért van ott, ezt miért hagytam amott. Egy idő után jobbnak láttam inkább eltenni mindent, csak ne magyarázzon állandóan. Ő kupisodott hozzám egy kicsit, én rendesedtem hozzá kicsit és végül kialakult az arany közép.

Amióta saját lakásban élünk én sokkal megszállottabb vagyok, de szerencsére neki is ugyanaz az igénye. Alapvető volt, hogy a bútorok illeni fognak egymáshoz, rendezett hatást kelt az egész lakás már alapból, a kacatjaink nélkül is. A polcok nem roskadhatnak minden vacaktól, még a könyveket is szekrényben tároljuk. Sokkal egyszerűbb és gyorsabb kitakarítani így, látszatra szép rendezett.

Macskánk van, én akkor érzem a rendet, ha minden a helyén van, az asztal üres, a konyhapulton csak a gépek vannak, a polcokon csak néhány dísztárgy, ami még éppen nem sok. A halálom, amikor a párom a táskája tartalmát az előszoba bútor helyett a nappali bútor közepén tárolja. Legyen beágyazva, illetve letakarva az ágyunk, ne legyen mocsok, ne legyen macskaszőr mindenfelé.

Számomra az otthonom a privát szférám, aminek rendezettnek kell lennie, különben nem érzem jól magam. Ha benyúlok valamiért a helyére és nincs ott, az frusztrál. Az otthonomba ne frusztráljon semmi. A szomszédaink mindig azt mondják a mi "életünk" olyan steril. Nálunk mindig rend van, mániákus vagyok, biztos rengeteg időt töltök takarítással. Hát nem. Zsigerből mindent a helyére pakolunk, automata mozdulatok lettek bizonyos dolgok és heti egyszer takarítunk ki ketten bruttó 2,5 óra alatt, illetve a robot porszívó jár naponta a macska miatt. Számomra ez alapvető igényesség, nem mániákusság, de elfogadom, ha valakinek ez már sok. :) Szerencsére kettőnknek így a jó, így nincs gond ebből.

Ha friss a kapcsolatotok, akkor beszélgessetek erről sokat. Találjatok utat, ami mindkettőtöknek jó. Ha semmi nem működik, akkor el kell gondolkozni, hogy működni fog-e ez így.