Külföldre költözéskor mi volt a legnehezebb dolog, amivel szembesültetek?

Én ugyan nem költöztem külföldre, nem is szándékozom, de egy jóbarátom igen.

Pontosan ezek voltak a gondjai, de az első gond az volt, hogy azt a nagyjából 2,5-3 milliót honnan teremti meg, ami kell már az első napon az utazáshoz, szálláshoz, evéshez, közlekedéshez, munkakereséshez és az első fizetésig.

A normálisabb lakhatáshoz, ami nem tömegszállás, nagyon sok kauciót kérnek egy idegentől, akinek nincs minimum 3 havi igazolt bejelentett munkahelye.

Éltem 2 évet Németországban. A legkellemetlenebb, amivel szembesültem az volt hogy:

Diplomás egyedülállóként Stuttgartban 60 m2 lakásra 20 év alatt jött volna össze a pénz. Pedig nem raklapokat békáztam.

Minden gc drága, ami nem a létszükséglethez kell.

Ost-europa magyarként jó 20%-al kevesebbet kaptam, mint az ősnémet hasonló beosztásban.

Az, hogy nem ismersz senkit, csak egy átmeneti állapot, tartós probléma a felsoroltakkal lesz.

Miért akar VENNI egy magyar STUTTGARTban lakást? Ha rövid időre mész, bérelni kell. Sőt, nagyon sok esetben hosszú távon is jobban megéri bérelni. De ha valaki az életét akarja leélni külföldön, egy konkrét helyen, és elhatározza, hogy lakást is ott vesz, akkor igen, 20 év, évtizedek. De ebben nem látok különösebben rosszat. Jelenlegi gazdasági helyzetben, szinte a világon mindenhol évtizedekbe telik adott ország fizetéséből adott országban házat venni.

Más az, ha mondjuk összespórolod 5 év német fizetését és veszel Miskolcon vagy egy Pest megyei faluban lakást, házat, vagy netalán Kárpátalján.

De hogy válaszoljak: én meg tanulni mentem Felvidékről Magyarországra, lényegében oda költöztem. A szüleim támogattak amennyire tudtak, és mivel nagy különbség nem volt az árakban, ezzel úgy nem volt probléma. A lakhatással az első napokban volt gond, mivel a hülye rendszer miatt nem vettek fel egyből az oktatási intézmény kollégiumába, de sikerült megoldani. De ami nehézség volt, vagy inkább bosszantó dolog az a bürokrácia. Nem mondom, hogy Szlovákia ilyen szempontból paradicsom, de Magyarország katasztrófa. (Ebből viszont következik, hogy ha valaki Magyarországról megy egy fejlettebb EUs országba, a fogadóállamban valószínűleg meglepően könnyű lesz intézkedni, ha az illető jól ismeri az adott ország nyelvét.)

Amit még hozzátennék, hogy véleményem szerint, hogy ha valaki a kérdéshez írt dolgoktól fél, akkor valószínűleg nem érdemes kimennie.

Kezdve ott, hogy szerintem értelmetlen úgy kimenni, hogy nincs egy munka legalább félig elintézve. Ha csak nincs több milliós tartalékom, én félnék attól, hogy az utcán végzem, vagy legalábbis otthon, pénz nélkül. Márpedig akinek milliós tartalékot tudott félretenni itthon, az miért is megy ki? Mert valószínűleg nem a pénzért.

A szállásra ugyanez érvényes.

Megszokni kb. bármit meg lehet, de megint kérdés, hogy mit éri meg: pl. én nem laknék egy lepukkant lakásban 2 évig azért, hogy otthon vehessek egy drágább kocsit, ami majd elvisz A-ból B-be, csak esetleg drágábban, vagy nagyobb eséllyel, hogy feltörik. (2 év alatt lakásra még aligha keresi meg a pénzt az ember, legfeljebb egy részét)

Magányt legyőzni? Jobb esetben nem annyira vészes, mert partnerrel megy az ember, vagy barátokkal. Ha ez nem adatik meg, akkor rövidebb távon, mondjuk 1 év, nem sok minden változik (bár párkapcsolat távkapcsolatban szinte esélytelen). Hosszú távon viszont felvetődik, hogy mi az ember célja az egész költözéssel, megéri-e.

Én pl. Felvidéken vagy Csehországban valamivel jobban kereshetnék, de inkább azt tartottam fontosabbnak, hogy magyar emberekkel ismerkedjek, barátkozzak. Akinek viszont nem szempont ez, hanem jól tudja a fogadó ország nyelvét, és szívesen köt ott barátságokat annak főleg fiatalként nem lesz gondja - legalábbis, ha néha ki is mozdul a lakásból és munkahelyről.

3x volt ilyen az életemben, ebből 2x már megvolt a meló, egy alkalommal pedig félig megvolt. Közvetítőcégen keresztül volt munkám plusz szállás minden alkalommal. Ismerkedni sem nehéz, persze a többi külföldivel csak. A fogadó ország polgárai nem kíváncsiak rád. Kivételek persze vannak. De általában kerülnek, legalábbis barátkozni nem akarnak veled.

Tehát a kérdésedben említett dolgok közül egyik sem volt nehéz.

Inkább azon paráztam, hogy megfelelek-e a munkahelyemen majd, nem fognak-e valamibe belekötni, hiszen külföldiként könnyen lecserélhető az ember. Meg lesznek-e elégedve a munkámmal, nyelvtudásommal, ilyenek miatt aggódtam.

I