AWI alumínium hegesztés?

Az alapprobléma az, hogy az oxid olvadáspontja többszöröse az aluénak. Egyenes polaritással mire az oxid felolvad, alatta aluóceán hömpölyög, jelentősen kitágulva. Messziről se jó nézni. Fordított polaritással az alapanyagból kiinduló ionvándorlás feltöri az oxidot, jó varratot lehetne csinálni, az elektróda pedig szépen nekiáll leolvadni, hacsak nem extrém kicsi az áramerősség, amitől az ív akar kialudni állandóan (olyan röviden kéne az ívet tartani, hogy jó gyakorlattal is marad esély letapadásra), legalábbis ha argon a védőgáz. Héliummal jobb a helyzet, kevésbé hűt (kis amper mellett komoly előny), igen jól ionizálható (szebben, könnyebben törik fel az oxid), csak tripla árú. Ennek ellenére használták, dolgoztak vele szépen. Lánggal és folyasztószerrel (bórax) lehet még alut hegeszteni, de ma már fogyóelektródás eljárással, argon védőgázzal olcsóbb, könnyebb, gyorsabb, szebb. Mellesleg az egyenáramú. Az igazán jó varratokhoz és kis lemezvastagsághoz ott a váltóáramú volfrámelektródás eljárás. Utóbbi kettő lesz kellő minőségű, a többi mindig kompromisszumos, összesen azért jó tudni róluk, mert néha rögtönözni kell. Ami ha éles helyzetben írásban rögzítésre kerül, már több lesz sima gányolásnál. :)

Lehetne egyenárammal awizni alut, ha argonnal teli kamrában felcsiszolja majd lehegeszti az ember vagy a gép, de semmi előnye az AC áramforráshoz képest, és még nehézkes is.

Űrben külső hegesztéshez elég egy volfrámcsúcs, szükség esetén felcsiszolod az anyagot, mehetsz rá egyenes polaritással.