Elektromos védőcsövek méretezése?

Alapvetően a legfontosabb összefüggés, hogy a választott kábelek, vezetékek beleférjenek, és be is lehessen őket oda húzni, ezek alulról határozzák meg a méretet, azaz ennél kisebb méret nem lehet. A másik szempont beltéren a válaszfal vastagsága, egy 6cm-es válaszfalba nem lehet 63-as védőcsövet bevésni, még egy 40-es is határeset. Hogy a kettő között mi lesz a választott és megfelelő az sok-sok év kivitelezői gyakorlat után az esetek jelentős részében már sikerül.

A védőcsövek anyaga meg a várható hatásoktól függ (mint a neve is mutatja védőőcső, azaz valamit véd valamitől), tehát azt kell megnézni, hogy mit és mi elől védünk. Tehát megnézzük a várható hatásokat, megnézzük mit bír a kábel (vezeték) és olyan védőcsövet használunk ami a kábelt megvédi annyira, hogy a várható hatások esetén se károsodjon. És néha előfordul, hogy ha olyan a helyzet acél vízvezetékcsövet kell használni mert más nem jó. Ez alapján a tervezés a következő:

1./ Meghatározod, hogy mennyi és milyen vezeték kerül be (fontos, néhány esetben a védőcsőmérete és annak anyaga, beépítési módja stb., és az abba húzott kábelek száma, terhelése befolyásolja a kábel keresztmetszetet, így ez leeht több iterációból jön ki). Ehhez több szabványt kell figyelembe venni. Illetve az adott kábel katalógus adatait kell megnézni.

2./ Meghatározod, hogy a kiválasztott kábelek mekkora miniális keresztmetszetbe férnek el. Ehhez kell ismerni a nyomvonalat, mert ha sok a kanyar növelni kell a keresztmetszetet. Szintén figyelembe kell venni, hogy behúzható legyen (ehhez kell ismerni a behúzási technológiát, pl. nagyon nagy behúzási hosszuságoknál, vagy optikai kábeleknél szoktak használni sűríett levegős rásegítést). Itt szintén elő kell venni a szabványokat, a kábel katalógus lapját, a védőcső katalógust stb.

3./ Utána meg kell nézni, hogy mi az a maximális védőcsőméret amelyik befér a szerkezetbe, vagy amit hajlandó bevésni a kolléga, vagy a kőműves. Ha ez vékonyabb mint a 2-es pontban kapott minimális méret akkor vissza a 2-es ponthoz, vagy az 1-es ponthoz. Itt lehet, hogy a statikussal kell egyeztetni, hogy mit bír el a szerkezet (ld. szabvány).

4./ Megnézed a várható hatásokat és ez alapján választasz anyagot. Az anyag függvényében megnézed a behúzhatóságot (pl. mekkora lesz a várható surlódási erő a behúzáskor mert tapadhat a védőcső falához a kábel), itt jó szolgálatot tesz a maximális húzó erő (ez a kábel katalógusa tartalmazza). Ha az jön ki, hogy a kábel nem behúzható mert nagy lesz a tapadás akkor megint visszalapés 3. 2. 1. ponthoz. Itt is a szabványokat és a várható hatásokat kell figyelembe venni (talajnál pl. kellhet talajmechanika a mértékadó talajvízszint meghatározására, mert vannak olyan esetek amikor az sem mindegy, hogy talajvíz színt alatt, időszakosan talajvíz alá, vagy teljesen szárazra kerül a védőcső).

5./ Ha megvan az anyag és a méret, elmész a gazdasági döntéshozóhoz (családi háznál általában az asszony, cégeknél a gazdasági igazgató) megmondod neki, hogy a számításokból az jött ki, hogy D mm átmérőjű, d falvastagságú, z anyagú védőcső kell, ami a boltban x Ft/m, és ezt a villanyszerelő y Ft/m-ért vési be; és ebbe k Ft/m lesz a behúzandó kábel ára összesen S Ft/m... Ha ez drágább mint ami az elképzelés volt akkor 4. pont esetleg 3. pont, 2. majd 1. pontig visszalépés.

6./ Ha ez megvan akkor előveszed a több éves szakmai tapasztalatot és még egyszer ellenőrzöl mindent, hogy minden számítás jó-e a szakmai tapasztalat alapján. Ha valami még sem jó akkor 5. 4. 3. 2. 1. sorrendben "újra tervezés".

7./ Elkezded megépíteni, és látod, hogy valami nem jó (pl. mégse fér be, megszűnt az a pipa idom amit terveztél stb.) akkor 6. 5. 4. 3. 2. 1. újra tervezés.

És igen ez egy szakma. Kérdezem én, hogy úgyanígy megkérdeznéd, hogy "hogyan vegyem ki a kisöcsém vakbelét?" Vagy azt inkább az orvosra bízod?