Káros lehet-e utólag a szervezetre?

A féktisztító elpárolog maradéktalanul elég hamar. Kézi drótkefével csak enyhíteni lehet a problémát, legalábbis emberi időket ráfordítva. Drótkoronggal lehetne szórakozni, vagy finomabb csiszolópapírral, de akkor már inkább foszforsav (RO-50 néven is fut, de van vízkőoldó is, ami foszforsav vizezve) redukálni a rozsdát, akkor már könnyen lejön finomcsiszolással.

A gond az egésszel az, hogy ez újra fog rozsdásodni, ha újra tisztogatod, folyamatosan kopik majd, és egyre gyatrább lesz. A régiek úgy oldották meg, hogy a végét nem hagyták rozsdásodni (maradt zsíros, még kapott is, és fedél alatt tárolták száraz helyen, esetleg folpackba csavarva a végét), tehát kábé ez a járható út: a végét rozsdaredukáló után drótkorongozni (ne állj a síkjában, mert szórja a drótot néha, úgy csavard a tengelyre, hogy a védőburkolat teljesen takarja és jó a vastagabb drót, kevésbé szakadozik, szép munkát végez az is), és onnantól mindig zsírozva elrakni páramentes helyre és/vagy lecsomagolva.

Megcsiszolni, tűzbe tenni a sütés előtt, az lefertőtleníti.

Sütés végeztével zsírral bekenni. Az acél bográcsot is így szoktuk, azon meg hamarabb kiütne a rozsda.