Mennyire kezd az ember hátrányban ha albérletben kell kezdenie az életét?
27 éves vagyok és albérletben élek, egyedül, nincs párom és néha helyet kell váltanom így sosem érzem az állandó biztonságot. Az, hogy más zsebét tömöm a pénzemmel meg borzalmas érzés. Egyedül a fizetésem fele rámegy a lakásra és nem tudom saját magamnak kialakítani.
Amíg más lakásokat meg házakat vásárol addig én megragadok a kiszolgáltatottságban...
Lehet ezt pozitívabban is nézni? Mert nem tudom.
A legrosszabb, hogy mivel az igényes albérletek 100-200 ezer ft körül vannak, általában 50-60-ból olyan helyekkel kell beérnem ami egyáltalán nem felel meg az ízlésemnek így szinte idegen vagyok a térben, és úgy érzem idővel ez az idegen tér "magáévá változtat" elkorcsosít, eltorzít.
Nem érzem magam jól.
Hát szerintem találj magadnak párt és kezdjétek el kiépíteni lassan a jövőtöket. Házvásárlás, gyerekvállalás stb.
Egyedül nem fog menni.
Én most vagyok 33 éves de 20 évesen már férjhez mentem, 21 évesen már beköltöztünk a saját házunkba. Jó igaz hogy még hét évig fizetem a hitelt de hát ez az élet rendje. Inkább ezt mint albérletet. Mellesleg 27 ezret fizetek és egy nagy kertes családi házunk van. Nem mindegy. De mindezt csak párral lehet elérni az életben ha őszintén szeretitek egymást. Sztem még nem vagy megkésve de lassan talán a tettek mezejére léphetnél. :)
előnyök:
- Mobilitás. Nem vagy röghöz kötve, ha esetleg egy másik városban kapsz jó munkát, vagy úgy alakul, hogy kimész külföldre, könnyebben tudsz költözni.
- Nincs hiteled. Elhiszem, hogy az albérletben nem érzed annyira az "állandó biztonságot", szerintem is jobb sjaát lakásban élni. De ha ehhez több milliós hitelt kell felvenned, akkor az lesz csak igazán a bizonytalanság! A törlesztőrészletet fizetned kell, ha ne adj isten elveszted a munkádat vagy bármi váratlan kiadásod lesz, akkor könnyen adósságspirálba kerülhetsz, és a vége az lesz, hogy elárverezik a fejed fölül a lakást. Szóval szerintem az albérlet biztonságosabb, még ha elsőre nem is tűnik annak. Legalábbis én nyugodtabban alszok így, mint saját ágyban, de hiteltartozással.
Engem nem annyira zavart, jó, hát biztonság az nem sok volt, de lakásnak esélye sem. Nemcsak pénzem nem volt rá, de eszembe sem volt Budapesten maradni.
Addig meg kibírtam szobabérlésekkel, ami nem került sokba, később pedig összeköltöztem a párommal s lakrészt béreltünk a budai zöldövezetben, nem volt olyan rossz. Ha nem akartam ott lenni, elmentünk motorozni :) Alvásra, erre-arra jó volt, ennyi. Akkor már mi is saját otthonban gondolkodtunk, megértem én, hogy más érzés.
Sosem éltem igényes helyen, bár ezt átértékeltem pár esetben, förtelmes lyukakat lehet bérelni...
Most saját házam van, viszonylag sokba került, de legalább nem igényes, mert annyi pénzem azóta sincs, csak jól szigetelt, wow. Persze sokkal jobb így, de azért a saját háznak is megvannak a hátrányai.
Én biztos nem mennék albérletbe, ha nem muszáj.
Értem ezalatt, hogy addig maradnék otthon a szülői háznál, míg az önerőt összegyűjtöm (pl.lakáskassza)
Természetesen ez csak normális család esetében járható út.
A mobilitás?
Ha van sajátod és máshova szólít az élet, akkor kiadod, még a törlesztőt is megtermeli.
Munkahely?
Hacsak nem olyan speciális munkád van, ami kifejezetten egy városhoz köt az ország túl felén, akkor munkahelyet váltanék, vagy ingáznék egy 50 km-es sugarú körben, ami vonattal manapság 3/4 óra és a város (mondjuk Budapest) szívében vagy.
Anyagiak?
A kamattal terhelt törlesztés is kevesebb, mint egy normális albérlet. Az idő mindenképp megy, a sajátodat fizeted.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!