Egyedül egy albérletben?
Két hete költöztem el otthonról, 400 km-ről ebbe az albérletbe. Számításaim szerint a barátommal költöztem volna össze, de nem így lett.
Most egyedül vagyok, nem ismerek itt senkit. A munkám nagyon jó, csak idősekkel dolgozom, így nem hiszem, hogy barátkozhatnék velük. Szükségem lenne arra, hogy valakivel néha sétáljak egyet, sütizzek egy jót.
Az albérletem nagyon szép, viszont egy párnak megfelelő lenne, a nappalit nem hiszem, hogy ki lehetne adni bárkinek. Illetve félek attól, hogy a lakótársam milyen ember lehet, mert sajnos sok rosszat hallani.
Most nagyon gondolkodom, hogy hazaköltözöm. Tudom, így két hét után lehetetlen megszokni, de én már annyit sírtam ez okból. Nagy családom van, itt pedig ez a pokoli csönd vár. És nem is látom magam előtt a pozitív dolgokat, hogy ez miért is lenne jó.
A munkám tényleg jó, de azért, hogy hónapokig, évekig egyedül éljek, csak a pénzem fogy, így nem tudom, hogy érdemes-e. Másfelől meg az, hogy a nagy családomból kirepültem, úgy érzem ideje volt.
Aludni két hete nem tudok, most tényleg rettenetesen érzem magam.
Meg lehet szokni az egyedüllétet? Van értelme hosszútávon maradni? Egy idő után lesznek barátaim?
Ez egy elég kisváros, két nagyobb település között.
A szüleim azt mondják, hogy hagyjam itt, otthon próbáljak meg munkát találni és majd otthonról eljárok. De bennem van az, hogyha már ennyi pénzt beleöltem, akkor meg kellene próbálnom az egyedüllétet. De tényleg szörnyű, és annyira nem találom fel magam.
Ha lesznek barátaim, enyhülni fog, ez a hazajövök és minden úgy van, ahogy hagytam, senki nem szól hozzám érzés? Mert most csak sírni tudok ezen.
Vannak pozitív oldalai ennek az életnek? Van olyan, aki képtelen egyedül lenni?
26/L
válasza:kérdező, ha Budapesten laknál, mondtam volna, hogy találkozzunk, én is hasonló cipőben jártam :)
de fel a fejjel, nem olyan vészes a helyzet! még szoknod kell ezt az új élethelyzetet, ez nem megy egyik napról a másikra. idővel biztosan kialakul az ismerősi köröd, és barátaid is lesznek. próbálj meg keresni valami hobbit. nem tudom, mennyi pénzt tudsz rá áldozni, de például egy táncóra, valamilyen kézműves kör jó alap lehet az ismerkedésre, nézz szét az interneten, milyen (fiatalosabb) programok vannak, ahol könnyen tudsz ismerkedni. a munkahelyi barátokat se vesd el, általuk új embereket is megismerhetsz. esetleg önkénteskedhetsz valahol. nekem már az is sokat segített, ha egy kicsit beszélgettem a zöldségessel, húsbolti eladóval, szomszédokkal.
a pozitív oldala ennek az életnek az, hogy élettapasztalatot szerzel és megtanulsz önállóan létezni, több idő jut magadra, önismeretre. viszont ha nagyon el vagy keseredve továbbra is, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, jó húzás volt-e abba a városba költözni, egy listát írni a pro és kontra érvekről. a munkahelyed mennyire jó? találnál ilyen jót másfelé is? a karrier milyen lenne ott? el tudsz-e onnan jönni ilyen rövid idő után? és a bérleti szerződésed is "megengedi-e" ezt? mennyivel többet tud nyújtani neked szakmailag, élhetőség szempontjából az a város? ha úgy döntesz, költözöl, akkor még azt is számításba veheted, hogy egy új albérletet keresel ugyanabban a városban, de már lakótársakkal - így kevésbé érzed magad majd egyedül. esetleg a barátoddal is kereshettek valami megoldást, vagy elköltözhetsz a nagyobb települések egyikébe, ahonnan bejársz dolgozni.
én a hazaköltözést utolsó opciónak gondolnám az én esetemben, és csak akkor lépném meg, ha pénzügyileg nagyon megérné (tehát vannak hosszú távú terveid, megtakarítasz, szeretnél lakást, hitelt stb. belátható időn belül, és így rengeteget félre tudnál tenni). másfelől valamilyen szinten kudarcnak élném meg, hiszen nem tudnék nem arra gondolni, hogy azért vagyok otthon újra, mert nem sikerült egyedül (de hangsúlyozom, ha összevetve mindennel megtakarítás szempontjából megéri, akkor simán hazaköltöznék - és tudom, hogy az elköltözés anyagilag mindig rosszabb, de a többi szempontot is nézve, vagyis az önállóság, munkatapasztalat stb. nekem megéri).
válasza: válasza: válasza:1-es okfejtése hibátlan. Annyival egészíteném ki, hogy másodszor már sokkal nehezebb lenne leköltöznöd otthonról, ha most lenyeled a kudarcot, feladod, és hazamész. Ha megint el akarnál költözni, mindig benned lesz az, hogy egyszer már kudarcot vallottál, kár erőltetni.
Szóval tarts ki. Ha segít, cserélj albérletet.
Köszönöm szépen a válaszokat!
Voltam egy táncórán tegnap, egyedül voltam. Az oktató hölgy elmondta, hogy nem szoktak járni az emberek. Ma azt mondta a zöldséges néni, hogy nyugodtan tegezhetem. Annyira jól esett, könnybe lábadt a szemem. Sosem voltam sírós típus, de most sajnos nagyon könnyen összejön.
Az biztos, hogy több idő jut magamra. Csak világ életemben másokon segítettem, gondoztam, így nem tudom, mit kell tennem az „én idő”-mmel. Olvasnom, számítógépeznem kellene, tudom, de még mindig nehezen tudom elviselni a körülöttem lévő csöndet. Egyenesen rettegek a sötét éjszakáktól. Már most nagyon hamar sötétedik.
A munkahelyem nagyon jó, ilyet nem találnék ott, ahonnan jöttem. A kollégáim végtelenül aranyosak és türelmesek velem. Ezt a táncoktatást is ők találták nekem. Tényleg nagyon aranyosak!
Lenne harminc napos felmondási idő mind a munkahelyemen, mind itt, az albérletben. A lakótársakról érdeklődtem, de itt mindenki a párjával keres lakást. A velem egyidősek mind Pestre vagy külföldre költöztek/költöznek.
Jelenleg is hibáztatom magam, hogy ez mennyire meggondolatlan és felelőtlen döntés volt felőlem, hogy nem volt „B” tervem, vagyis ha a barátom mégsem költözik össze velem.
Jogos, valóban kudarcnak élném meg, sőt, szerintem elvonulnék a világ elől. Nagy szerencsém van, hogy a szüleim ennyire segítőkészek és támogatnak mindenben. De nem akarom őket sem tönkre tenni. Már nem vagyok kislány, muszáj lesz egyedül is ellennem.
Csak örülnék, ha lennének barátaim. De ígérem, próbálkozom, ahogy csak tudok.
Róla nem szeretnék beszélni. Csak azért írtam le, hogy világos legyen, mennyire nem készültem fel erre a kialakult helyzetre.
Szerintem először keress egy várost, ahol szívesen dolgoznál. Nem biztos, hogy te is jól éreznéd magad itt, ahol jelenleg én tartózkodom.
Igen, én is ettől félek, hogy nem bírom hosszútávon elviselni a csöndet. Most is rádiót hallgatok közben.
Ez is igaz, olyan, mint amikor sokadszorra futsz neki valaminek, és félsz a bukástól. Köszönöm neked is!
válasza:első vagyok. kérdező, vannak telefonos applikációk, amelyekkel kávézó zajait, tömegközlekedést, fehér zajt vagy éppen egy esőerdő neszeit hallgathatod, ha már megunnád a rádiót (Rainy a neve).
az én-idő nagyon értékes: olvass, törődj magaddal kívülről, belülről, meditálj, nézz filmeket, írj naplót, olvass, fess, alkoss, kertészkedj. bár igaz, nem lehet ezeket állandóan és egész nap csinálni. egyedül is elmehetsz sütizni, sétálni, ott figyelheted az embereket, és ha úgy adódik a helyzet, meg is szólíthatsz valakit. a szomszédoknak is bemutatkozhatsz, hátha valaki behív vagy szimpatikusak lesztek egymásnak - és sosem árt jóban lenni velük, hiszen ha netalántán valami baj van, hozzájuk tudsz fordulni. nem tudom, mekkora településen vagy, de én végső esetben lemennék a helyi kocsmába (akár iszol alkoholt, akár nem), és ott beszélgetnék. anyukám dolgozott pár hónapig egy pici faluban, ő is magányos volt, és egyszer elkeseredésében betévedt a kocsmába (azért nem arra kell gondolni, hogy földig itta magát és az asztalon táncoltak reggelig), és vidáman hívott fel aznap, hogy milyen jót beszélgetett a helyiekkel. a két nagyobb településen is nézhetsz programokat, hátha ott több szerencsével jársz.
ne add fel, idővel jobb lesz! én is átestem ezen, én is sírtam, de idővel megszokod a helyet és az embereket, és kialakulnak a kapcsolataid.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!