Milyen negatív tapasztalataitok vannak/voltak lakótársakkal?

Amit leírtál róla az elég zá. Erre én is kiakadnék. :)

De kb ezek vannak, meg persze a közös helyek rendbn tartása, de azért általában lányok jobban bírják a rendbentartást, fiúknál nem így vettem észre :)

Én pont azt vettem észre, hogy a lányok sem rendszeretők...sőőőt. Koliban kb olyan szobákban laknak mint a kutyaól.

1x költöztünk olyan szobába ahol lányok laktak, akkora retket se láttam még, mert kiköltözésnél persze nem takarítottak.

Amúgy előző albérletemben szobatársam volt, az valami borzalmas volt.

Röviden:

- Ette a kajámat, vagy enyémből bármikor kért, de ha én kértem akármit azt azonnal letudta hogy vegyek magamnak.

- Összeszarta, hugyozta mindig a wc-t, ülőkét, mindent. Aztán ha felhoztam ezt a kínos témát, még majdhogynem lecseszett hogy nem is ő volt...

- Alapvetően a közös hűtős dolgok gondok voltak.

- Akárhányszor a gépemhez ült, abból baj volt. 1x nem voltam 1 hétig, mire visszajöttem a monitoromon ami elég drága volt, vagy 10 bogár meg légy volt szétkenve, mert hát "bejöttek a fényre".

- A srác tipikus életcél nélküli gyerek, 0-24-ben gépezet, de azt is hangosan, nyögdécselve, székben ugrálva. Ez kifejezetten kellemes volt mikor nappal kialudta magát és egész estig játszott.

- Ha mégse játszott, akkor hajnal 2-kor állt neki "tanulni" és ha esetleg felhoztam neki hogy miért nem lehetne ezt nappal, akkor megint a lecseszés jött hogy akkor tanuljam meg helyette, meg nappal nem ért rá.

- Az is szokásos volt hogy a privát telefonjait is szobán belül intézte, így akaratlanul is hallottam.

- Mindig feljárt hozzá anyuci, barátnő, stb, akik szintén szartak bele hogy én épp dolgoznék, tanulnék, aludnék, a trécselés fontosabb volt.

Egyszerűen borzalom olyannal lakni, ráadásul egy szobában aki ilyen. Se tanulni, se melózni, se pihenni nem lehetett, aztán kvázi én lettem kitúrva az albérletből.

Jelenlegi hely normálisabb, bár itt is vannak gondok.

- Egyik srác a fél év alatt 1x nem takarított még ki, ami nem is akkora gond, de néha legalább maga után megtehetné, pl sáros cipővel konyhában mászkálás után.

- Szemetet senki nem szereti levinni, stb.

De alapvetően a mostani hely álom az előzőhöz képest.

Nekem hál'istennek nincsenek ilyen problémáim, a barátnőmmel élek, de az ismerőseimnek kijutott a lakótársakból. Egyébként, amiket látok-hallok, abból nézve legtöbbször vagy az a probléma, hogy a gyerek nem szocializálódott rendesen, vagy pedig szimplán nem volt megnevelve és otthon ki volt nyalva a feneke 0-24. Persze úgy nehéz a saját magáról való gondoskodás, hogy otthon anyánál mindig volt kaja a hűtőben, be voltak fizetve a csekkek, mindig volt mosópor meg fogkrém, és magától eltűnt a mosatlan.

Hallottam olyanról, aki képtelen volt az otthonról hozott kajamaradékokat kidobálni, hagyta beleposhadni a dobozba, úgy rakta vissza a hűtőbe és ez neki megfelelt így. Állandóan az ismerősöm lomolt utána, persze neki nem dolga a penészes szarokat vakarni, így lökte ki egyből a kukába. Utána naná, hogy jött a kötözködés jobbra balra.

Volt olyan, aki nem bírta megérteni, hogy a saját magánélete, és azé, akivel együtt lakik, nem ugyanaz. Állandóan belepofázott mindenbe, keverte a szart, az illető háta mögött belenézett a facebook-chatbe, hallgatta a telefonokat, aztán mondta a véleményt, meg adta a kéretlen tanácsokat.

A trehányság is alapvető tényező, és egyáltalán nem igaz, hogy a fiúk kevésbé tudnak rendet tartani. Épp ellenkezőleg, általában a lányok halmoznak fel egy csomó cuccot, aminek a tárolására nincsenek felkészülve, így általában úszik minden. A legtöbben a mosogatással állnak hadilábon, meg azzal, ha TÉNYLEG takarítani kell. Persze a sepregetés, rendrakás, esetleg porszívózás megy, na de ha fürdőszobát kell takarítani, vagy a hűtőt, mikrót kipucolni, esetleg a gáztűzhelyről levakarni a dzsuvát, az már komolyabb nehézség. Sokan nem az, hogy úgy jönnek el otthonról, hogy nem tudják, hogy kell jól csinálni ezt, hanem egyáltalán fel sem merül bennük, hogy ilyet szokás csinálni.

Persze ennek az ellentétére is volt példa, a túlzott pedánsság, tisztaságmánia. Lehet, hogy nehéz elhinni, de van, aki szinte hisztérikusan reagál arra, hogyha a szobatársa a kabátját az ágyra rakja le, mert siet, vagy beszalad cipővel a szobába egyszer-egyszer, ha benn hagy valamit, vagy mondjuk elalvás előtt a földre rakja le a laptopot vagy a könyvet, mert nincs éjjeliszekrény.

A "nem tartjuk tiszteletben a másik tulajdonát" témát előttem már részletezték, de itt is megvan a másik véglet, mikor valaki már mániásan őrzi a saját dolgait, és gyanakodva méricskéli a szobatársat, mert úgy látja, mintha a körömvágó olló odébb került volna egy centivel az asztalon.

Ha valaki nagyon prűd vagy szégyenlős, az is akadály lehet, de nővéremnek már volt dolga Ms. Ordenáréval is, akinek nem volt gond a szobában cserélnie a véres betétjét, vagy gondtalanul-meztelenül fel-alá flangálnia a szobában, miközben a tampon zsinórja ide-oda lóbálózott a tudjuk hol, vagy a szobában levő mosdónál borotválnia ilyen-olyan testrészeit. Igen, olvasva, hallva röhög az ember, de on the spot eléggé kínos tud lenni.

De volt olyan is, aki mint egy lázas kézműves, a hobbikörében szorgosan gyártotta a kis csecsebecséket procelánból, üvegből, satöbbi, és ezeket a törékeny mütyűröket előszeretettel rakta oda, ahol még a törhetetlen dolgok is összetörnek. Pl. a csúszós, kissé lejtős mosdókagyló szélére az eská készített porcelán szappantartót. Persze leesett, lepattant belőle egy csücsök, aztán jött a sértődés, hogy hogy lehet nem vigyázni arra, ami a másiké (?!).

Néha hihetetlen, de sokan tényleg képtelenek a maguk életritmusát akármilyen módon egy másik emberéhez hangolni. Egyszerűen nem fogják fel, hogy mikor nem illik villanyt égetni, hangszóróval filmet nézni, barátokat-barátnőket áthívni, bulit rendezni.

És nagyon sokan azt sem érzik, hogy amit csinálnak, hogy illik csinálni. Pl. senki nem bánja, hogy este tizenegykor indul egy buliba, de a magassarkú kopogós felvétele ne az első lépés legyen a készülődéseben (!!), hanem az utolsó. Vagy nem baj, ha késő este szeret olvasni, de akkor legyen kedves, fordítsa a fal felé a lámpáját, és ne pont a másik ágyára világítson vele. Az se gond, ha rossz alvó, és gyakran kimegy vécére vagy inni, de próbálja megoldani dübögés, ajtócsapkodás, pohárcsapkodás, vécétartály csontig ürítése nélkül. Ésatöbbi, ésatöbbi.

Kicsit hosszú lett, bocsi.

Ezeket én is átéltem, de jó hogy már a múlté.

Ami viszont kiverte a biztosítékot, hogy másnap mentem volna reggel tanítási gyakorlatra, amúgy is izgultam, hogy milyen lesz, és hajnalig kártyáztak a szobatársaim. Máshol nem tudtam aludni, ők viszont kimehettek volna a szobából kártyázni és inni a társalgóba. Aztán amikor leléptem tőlük, megsértődtek.

Vagy arra mentem haza, hogy megették a kajámat, és nem maradt semmi, csak a mosatlan. Mondjuk erről elbeszélgettünk, és legalább elmosogattak.

Amikor Vlagyivosztokban dolgoztam egy helyi egyetem koleszában laktam, mert az olcsó volt. Már maga a hely eléggé negatív volt.

Ez egy ilyen lerobbant(de baromi olcsó) öt emeletes valami volt. Bájának egy részét az adta, hogy az öt szintből csak két szinten volt melegvizes zuhanyzó, a többiben hideg vagy nem működött. A negyedik és ötödik emeleti wc-k sem működtek. És ilyen egészséges penészölő vegyszerszag is terjengett.

A bejárati csarnok egy részét hajléktalan melegedőnek használták, az ebédlőt meg ingyenkonyhának nappal, amikor a bentlakók jó része vagy dolgozott vagy egyetemen volt.

A csövik meg néha azért kitettek magukért, mert olyan szagok voltak... Ráadásul ezek a szagok ilyen jó ki elegyet alkottak a vegyszerszaggal, úgyhogy néha a mínusz 30-ban is ablakot kellett néha nyitni. Fűtés vagy volt vagy nem.

Ebben a tényleg rohadt lerobban és igénytelen (sajna akkor csóró voltam :) ) helyen olyan emberek voltak, hogy jaj. Nem arról volt szó, hogy agresszívak vagy bunkók lennének, hanem arról, hogy ott perma felzabálta mindenki mindenkiét. A hangulat remek volt, meg a bulik is, de senki nem volt tekintettel senkire. Ott rákaptam a bagózásra (szerencsére csak ott tartózkodásom idejére, azóta nem is gyújtottam rá, ott ugyanis snassz volt ha nem lóg a cigi a képedből) nem tudtál úgy belépni az ajtón esténként hogy ne tarháljanak el tőled egy kartonnal.

Mivel ez egy a szovjet időkből megmaradt, leharcolt, nem túl komfortos hely volt, közös mosoda és közös hűtők léteztek. Ilyen hatalmas, olyan mint ezek az ipari fagyasztók, csak állítva.

Képzeld el azt az anarchiát. Mindenki felcímkézte ugyan a sajátját, de mindenki csak benyúlt és kiszolgálta magát. Senkit nem érdekelt, hogy az az ővé-e vagy sem. Olyan káosz volt, hogy néha röhögtem rajta.

Lakótársaim egy buggyant dél-koreai lány, egy még buggyantabb kazah lány és egész normális orosz lány. A Dél-Koreainak fixa ideálja volt, hogy amikor felkel hangosan énekelje a dél-koreai himnuszt( volt hogy betéve tudtam)nem érdekelte hogy alszol és csak akkor hagyta abba ha felébredtél és megdobáltad valamivel. A kazah lány, nos hát ivott... De a probléma az volt, hogy néha ott helyben ki is jött belőle. Szerencsére volt olyan rendes és a padlóra nyomta nem valamelyik ágyra. De feltakarítani nem akarta, mondván, hogy az gusztustalan. ??????

A zuhanyzó és a mosoda. Két alapvető törvény uralkodott azon a két helyen. Ha otthagysz bármit keresztet vethetsz rá. A mosodában ott kellett állnod és megvárnod amíg kész lesz, mert ha nem akkor lenyúlják. A zuhanyzóban mondjuk nem kellett attól tartanod, hogy ellopják a samponodat, mert eltarhálták harmincan abban a pillanatban. És az is szabály volt, hogy azért adjál. Tehát oké te vetted de adjál belőle ha kérnek. De ők is adtak neked mindig ha kérted. Hogy a fiúknál mi volt azt nem tudom, de látva azokat a fiúkat elég vadak lehettek az állapotok.

Az orosz lány az bár tök normális és jófej volt, neki egy lövése volt, utálta a fülhallgatót. Minden filmet meg zenét hangosan kellett nyomnia. Szerencsére volt annyira jófej ha megkérted, éjfél tájékán lehalkította. Három szobatársamban volt egy közös vonás. Nem tudták elviselni a csendet. Folyamatosan bömbölt valami a szobában, lételemük volt hogy zajongjanak. Kész állatkert volt.

Futva menekültem onnan, amin lehetett, mert bár a bulik jók voltak és voltak azért ott rendes srácok, de az egész egy bolondokháza volt. Volt ugyan koleszigazgató meg bizti meg egyéb, de azok vagy nem tudták mit kéne csinálniuk vagy nem érdekelte őket. Az ilyen alsóbb néprétegeknek fenntartott hely volt, és hát nagyrészt olyanok is laktak benne :)

Huh, "jófej" lakótársból nekem is kijutott. A lakás az övé volt, szóval duplán szar volt vele lakni.

- külföldi barátnőjét meghívta magához, és úgy gondolta, hogy míg én otthon vagyok hétvégén, addig a csajt az én ágyamban szállásolja el. Igaz, az ágyneműhuzatot azért kicserélte, de akkor is... Abból tűnt fel, hogy csak gyorsan összedobta az ágyat, nem úgy hagyta, ahogy én. Ja, és minden tiszta haj volt, illetve koszos poharak voltak szanaszét a szobában.

- megette a kajámat. Igaz, ezt csak 1 hétig csinálta, mert utána azért kiosztottam. Vettem egy nagy chocapicot (1000 ft), ami nekem kb 2 hónapig azért elég szokott lenni, mert csak akkor eszem azt, ha nincs reggelim. Na, ő a doboz háromnegyedét betermelte szépen 1 nap alatt. Mondta, hogy vesz másikat, ne haragudjak. Vártam 1 hetet, nem történt semmi. Hazamentem vidékre, mire visszajöttem, nem hogy vett volna, hanem még a maradékot is mind megette. Eltüntette az utolsó 3 tojásomat, és ez nekem persze csak akkor tűnt fel, mikor épp kaját akartam volna csinálni, mert a dobozt persze a hűtőben hagyta.

- folyton b.as.z.k.odta az ajtót, mert nem nyomta le a kilincset mikor bezárta, hanem csak behajtotta, az ajtó meg jóó hangosan becsapódott, ez különösen kellemes volt reggel 7kor, mert akkor jött haza a melóból

- a takarítás számára ismeretlen fogalom volt, én ilyen igénytelen lányt még életemben nem láttam

A beköltözés után 2 héttel már csak köszönőviszonyban voltunk.

Most már a párommal élek, és remélem hogy sohasohasoha többé nem kell lakótársakkal laknom.

Már kicsit régi a kérdés,de gondoltam válaszolok.:) Nekem az egyetemi éveim alatt mindenféléből kijutott már. A legelső lány lakótársam erkölcscsősz kocka volt,aki folyamatosan tette a megjegyzéseket,ha elmentem bulizni, vagy, ha megittam egy sört a haverokkal, akkor már papolt arról, hogy ő milyen büszke magára, hogy soha egy kortyot nem ivott, hanem a tanulásba fekteti az energiáját stb. A köv. évben a kollégiumi szobatársam(szintén csaj), bár kedves volt hozzám, meg ő sztem szeretett engem,mindig próbált közeledni, és amúgy nem is lett volna vele úgy nagyon baj, ha nem tette volna meg a következőket rendszeresen:

-2. este főzőtt vacsorát és megkínált egy tányér levessel(elfogadtam,én is adtam neki az otthonról hozott házi sütiből nem keveset), erre másnap jön, hogy összeirta a heti menüt,hogy miket fog főzni, és elémrakott egy listát a hozzávalókból és a lap alján ott volt a kiadás rám eső része. Mondtam neki rögtön, hogy ne haragudjon,de én nem szeretnék vele egy konyhán lenni,mindenki főzzön magára külön. Mondta,hogy oké. Azt hittem felfogta, de nem. Minden egyes nap főzött két emberre való kaját és volt,hogy mire zuhanyzás után visszamentem a szobába,már oda volt rakva az íróasztalomra az általa készített étel és szinte rámparancsolt,hogy egyem meg szépen,mert alig ettem ma vmit. Rengetegszer visszautasítottam és elmondtam neki ezerszer,hogy nem akarok vele egy konyhán lenni, a 2. esti levest leszámítva még egyszer fogadtam el egy tál tésztás akármit,mert addig nem hagyott békén,amíg meg nem ettem. Másnap már jött rögtön a számlával,hogy akkor ennyibe kerültek a hozzávalók fizesd ki a részed. Természetesen a magamnak hozott fűszereket, olajat, tésztát stb. is rendszeresen elhasználta, az edényeimet szó nélkül kölcsönvette.

-A barátait állandóan felhozta, még egykét emberrel nem is lett volna úgy baj, de kb. a 7 napból min. 3-4 napon 10-12 ember volt egy kis szobában, több órán keresztül.

-A ruháimat már szintén kb. a második naptól kezdve szó nélkül felvette, de nem csak egy ócska pulcsit vagy vmi,hanem nadrágot,simulósabb felsőt,cipőt,bármit úgy, hogy ő kb. 5-6 kg-val nehezebb volt,mint én és a lába is egy számmal nagyobb. Sose felejtem el,mikor egyik este mentem vissza a koliba és ott állt a szoba közepén az én drága felsőmben,az egyik farmeromban meg abban az alkalmi cipőmben,amit én is csak kivételes alkalmakkor veszek fel,mert féltem, és megkérdezte tőlem,hogy sztem ehhez a felsőhöz(AMI AZ ENYÉM VOLT!!) az a farmerom illik,ami rajta van,vagy a fekete rövid szoknyám,merthogy megy bulizni és nem tudja eldönteni hogy mit vegyen fel.:D Akkor azt hittem, hogy elvágom a torkát a konyhakéssel...:D

-Akkor telt be a pohár,mikor küldött egy smst, hogy menjek már haza később,merthogy felhozott egy srácot és dugni akarnak nyugodtan...természetesen rögtön visszamentem a koliba,rájuk is nyitottam,és ott hemperegtek az én ágyamban a fiúval(neki is volt sajátja).

Ezeket a dolgait kb. két hónapig bírtam,aztán átköltöztem egy másik koliba(ott szerencsére tök normális csajjal kerültem össze). De ez a kretén még ott sem hagyott békén. Hívogatott a kolis telefonon,a mobilomon,fbn is zaklatott, hogy milyen kár, hogy elmentem,mert tökre kedvelt, meg ecsetelte a problémáit,ami engem k*rvára nem érdekelt,nem is válaszoltam, volt hogy hívatlanul beállított a másik koliban lévő szobámba,úgy,hogy fel se csörgött,és ott volt majdnem negyven percig,nem vett levegőt,annyit beszélt. Szerencsére pár hét után lekopott,de még ma is kiráz a hideg,ha eszembe jut. A mostani lakótársaim normálisak, egy lányt leszámítva,ő tisztaság és konyhamániás és felsőbbrendűségi tudata van. Bocsánat,ha hosszú lett,de kikívánkozott belőlem:D

Látom vannak itt még sztorik :D

"A "nem tartjuk tiszteletben a másik tulajdonát" témát előttem már részletezték, de itt is megvan a másik véglet, mikor valaki már mániásan őrzi a saját dolgait, és gyanakodva méricskéli a szobatársat, mert úgy látja, mintha a körömvágó olló odébb került volna egy centivel az asztalon."

Na iylen nekem is volt. Egyik srác koliban lakat alatt elzárva tartotta a laptopját, és még a Neptun tárgyfelvételt se engedte meg nekünk. Sőt, azt mondta, használhatjuk ha veszünk hozzá külső billentyűzetet...ez számomra egyszerűen vérig sértő volt, mert se büdös se koszos nem vagyok, nem putriból jöttem, és számítógépet sem csak a mesékben láttam. Utána mondjuk jót röhögtünk, mert a srácnak a kis féltve őrzött laptopja kipurcant 1 év alatt, sajátomat meg 6-odik éve nyúzom.

Meg tulajdon...egyik srác csont nélkül elpakolta a vonalzóim, rotringjaim, amik alapból ilyen több 1000 forintosak, utána annyit mondott miért hagytam szét...hozzá kell tenni, 4 fős szobában 2 darab asztal volt. Vagy mikor a srác ágya mellett volt az asztalom, és így szép lassan elkezdett mindig terjeszkedni, egyre több cuccot odapakolni. Utána meg ha valamit nem talált, akkor sírt hogy biztos én kevertem el.

Ha már facebook. Volt hogy csajommal beszéltem, és odaállt egyik srác mögénk és olvasgatta nyugodtan. Tipikusan az a gyerek, akinek nincs igénye magánéletre, de másét se veszi figyelembe. Haverom járt vele úgy, hogy karácsonyra fent maradt volna csajával, kicsit kettesben legyenek, erre ő bejelenti hogy "én is fent maradok most, de engem nem zavartok"... :D

Meg nekem is jutott olyanból, aki alsógatyában volt egész nap, és nem volt egy görög isten alkata, vagy csont nélkül nekiállt mindig előttem öltözni.

Szekrények, polcok, ágyak...tipikus problémaforrás.

Pl egyszer megbeszéltük, 2 fős szoba, azt mondja a src, választhatok ágyat vagy asztalt. Erre belépünk, ő beugrik az alsó ágyra hogy na az az övé, mondom oké, akkor az ágy melletti nagyobb asztalt stoppolom. Erre végig ment a hiszti, hogy jajj de neki laptopja van, több hely kell, meg az van az ágya mellett...hát mondom, te szabtad a feltételeket.

Vagy a másik, mikor 4 fősben, 2-en azonnal befoglalták az ablak melletti ágyat, mert az jajj de jó, és onnantól mindig rinyáltak hogy ha szellőztetni akarunk, hogy fáznak...

"Néha hihetetlen, de sokan tényleg képtelenek a maguk életritmusát akármilyen módon egy másik emberéhez hangolni. Egyszerűen nem fogják fel, hogy mikor nem illik villanyt égetni, hangszóróval filmet nézni, barátokat-barátnőket áthívni, bulit rendezni."

Na igen, ezt már írtam is, de csak hangsúlyozni lehet. Volt olyan, akinek folyton a csaja, haverja, akárkije ott lógott nálunk, és szabad percem nem volt miattuk. Vagy leg idegesítőbb, mikor tanulni kell, és erre átjön xy csaja, hogy unatkozik, és viszi az ember idejét.

"ha rossz alvó, és gyakran kimegy vécére vagy inni, de próbálja megoldani dübögés, ajtócsapkodás, pohárcsapkodás, vécétartály csontig ürítése nélkül."

Ne is mondd, nekem olyan volt, aki felkel, felk..rja azonnal a villanyt a folyosón ami épp az én arcomba világít, és nyitva hagyja az összes ajtót, még a budi ajtaját is és hallani minden apró "részletet" ahogy pottyant egyet, vagy csak simán úgy csorgat hogy hangosan csobogjon. Aztán visszafekszik, még 10 percig nyomkodja a mobilját, amit persze szintén full hangerőn kell pötyögtetni.

"reggel tanítási gyakorlatra, amúgy is izgultam, hogy milyen lesz, és hajnalig kártyáztak a szobatársaim."

Na igen, én is jártam így, ráadásul szigorlat több félév anyagából. Erre nekiállnek filmet nézni meg sörözni. Vagy a másik eset, mikor kis p..cs elsősök kezdtek el tombolni hajnalban a folyosón, ajtókat rúgdalni, meg visítva a földön húzták egymást mint az állatok. Nekem meg reggel 8-kor szóbeli. Aztán még leállt az egyik az észt osztani hogy "ő márpedig bulizni fog, mert vége a vizsgáinak", ha a többiek nem húzzák el, akkor olyat b..sztam volna le neki hogy reggelig fel nem kel.

Igazából, alapvetően bírtam a lakótársaim, szobatársaim nagy részét, de annyi szart megéltem már, hogy áldani fogom a napot, mikor egyedül élhetek :D

Én laktam kollégiumban és albérletben is, és a legkülönfélébb emberekkel hozott össze a sors. Szó volt a zajongókról, nekem olyan lakótársam volt, aki képtelen volt elviselni, hogy a világon senki sem néma. Kollégium, négyágyas szoba, emeletenként húsz ilyen. Ennek a lánynak az volt a mániája, hogy legyen csend, mert ő nem tud tanulni. De nem csak a szobában, hanem kiment a folyosóra, bekopogott a szomszédokhoz, bement a társalgóba, a konyhába, hogy kussoljon mindenki, mert ő tanul. Egyetemi kolesz, gondolhatjátok, mennyire vették komolyan, aztán el is költözött három hét együttlakás után.

Ez a cucchasználás nekem a vég. Ha vannak közös dolgok, oké, de ha én a saját szekrényemben tartom saját cuccaimat, akkor idegbajos leszek, ha valaki használja azokat. Általában konyhai eszközökre igaz, két év alatt négyszer vettem magamnak levesestálkát (én müzlis tálkából eszem a kínai levest), mert mindig ellopták. De nagyon durván, elmosogattam, elkezdtem behordani a szobába az elmosott cuccokat, és közben tűntek el dolgok, hol a tényér, hol villa vagy vágódeszka.

Albérletben az hiszik (nem hitték, ez most még jelen idő), hogy a mosószer, mosogatószer és WC-papír közös. Néha a tusfürdőre meg a fogkrémre is.

Volt olyan lakótársam, aki macskát tartott, de csak addig volt neki érdekes, amíg szeretgetni lehetett, amikor már ki kellett volna cserélni az almot, akkor az fúj meg undorító.

Volt olyan lakótársam, aki kihallgatta a telefonbeszélgetéseket, és belepofázott. Ugyanez, ha valakinek más volt a véleménye, ordítozni kezdett.

Volt olyan, aki nem tudta, mire való a WC-kefe, és amikor megmondtuk neki, megsértődött, hogy ő nem fog hozzányúlni, mert ő nem takarítónő.

Volt olyan, aki kulcsot másoltatott a füves haverjainak, és egy csomószor vadidegen emberekkel volt tele az albérlet, akik ott terpeszkedtek a konyhában, bent szívták a füvet vagy a dohányt, és mi, a többi lakó nem tudtunk kajálni.

Volt olyan, aki csak raktárnak használta a koliszobát, telepakolta a cuccaival, aztán kéthetente megjelent, hogy rakjunk rendet, mert disznóól van.

Volt olyan, aki csak akkor érezte jól magát, ha rövidnadrágban és pólóban flangálhatott, ezért tökig csavarta a fűtést.

Volt beteges tisztaságmániás, aki mindig este nyolckor porszívózott.

A koliban volt egy lány, aki nem fürdött, szerencsére nem az én szobatársam volt. Nekem olyan jutott, aki mindig bekopogott a saját szobájába, vagyis a miénkbe, és meztelenül járkált, amikor azt hitte, senki sem látja. (A kollégiummal szemben lakások voltak, ellenben függöny nem volt a szobában. Voltak, akik szemben vettek ki albérletet...)

Volt az ételkritikus, akinek az volt a szavajárása, hogy "Fúj, mit eszel?".