Milyen egyetemistaként, fősulisként albérletben élni?

Marha jó :) Mi ketten voltunk egy barátnőmmel egy 1,5 szobásban, enyém volt a nagyszoba, övé a kicsi, plusz volt ugye konyha, mosdó.

A legjobb az egészben az volt, hogy a lakás csak félig volt bútorozott, így a saját bútorainkkal, stílusunkkal tölthettük meg, alakíthattuk :) Olyan volt, mint egy kis saját otthon. Vagyis gyakorlatilag az is volt:)

Annyira jó volt már 18 évesen külön élni, önállónak lenni, magamra bevásárolni, főzni, de még takarítani is... hajnali 3-kor fürdeni vagy még zenét hallgatni ha kedvem volt, reggelig gépezni ha ahhoz volt hangulatom, akkor rendezni házibulit, amikor akartam...:)

Ráadásul ugye az eltérő órabeosztás és barátok/haverok miatt gyakran előfordult, hogy egyedül voltunk csak otthon, akár egy egész hétvégét is, olyankor meg aztán teljes szabadság volt :D

Áh, életem egyik legjobb időszaka volt.

Drága... Én idegenekkel nem szerettem együtt lakni (és anyagi keretem se nagyon volt rá). Nekem a koli ilyen szempontból jobban bejött. Lehet ott mégtöbb az idegen, de másodikban már megválaszthattuk kivel szeretnénk együtt lakni és ha elegem volt valamelyik szobatársból is volt hova átmennem szomszédolni.

Tanulás szempontjából is sokkal közelebb volt a segítség. Ízlések és pofonok, nekem a kolesz jobban tetszett.

Mostmár mesterképzésen vagyok és a párommal élek egy albérletben. Egy egyszobás, galériás lakásban. Pici, de a "miénk". Így már élvezem, szeretem, jó együtt lakni. Jó hozzá hazamenni, mellette kelni.

Ha jól megválasztod a lakótársad, akkor király lehet, én ráb*sztam ezzel, úgyhogy utána a következőbe egyedül mentem.

Egyedül király volt. Kiderült, hogy nem a lakás mocskolja be saját magát... :)