Szerintetek helyes döntést hoznék, ha most albérletbe költöznék?
28 éves srác vagyok. Vidéki megyeszékhelyen élek Budapesttől 80 km-re, és ott az igazságszolgáltatásban dolgozom jogászként. A munkahelyem nem köt helyhez, a szervezet jellegéből adódóan a munkahelyem mobilizálható áthelyezési kérelemmel.
A helyzet az, hogy most költöztem el anyámtól 500 méterrel odébb. Van egy lakása, ahová beköltöztem. Nincs gond az egyedül lakással, tudok magamról gondoskodni. A probléma ott kezdődik, hogy nagyon vágyom arra, hogy Budapesten éljek. Ott éltem egyetem alatt, és 2 évig feljártam dolgozni. Most 2,5 éve itt vagyok "vidéken". Nem tudtam visszaszokni ide. Túl kicsi ez a hely nekem, kihalt a város, semmi élet, mindenki elköltözött innen Pestre. Az összes szociális kapcsolatom Pesten maradt, és introvertáltként sajnos ezeket nem tudtam ápolni. Rettentően vágyom oda, sok mindent feladnék ezért cserébe. Pesten ezermillió dolog van, nálunk kb. annyi szabadidős lehetőség van, hogy most az Auchanig vagy a Tescoig biciklizzek ki...
El akarok szakadni a szüleimtől. Külön lakom, de anyám lakásában, és csak egy utcányira anyámtól. Ráadásul a költözés mellett szól az is, hogy a társkeresőkön 10-ből 8 nő pesti, úgy könnyebb lenne egy kapcsolatot összehozni. Itt esélytelen a semmiből a családalapítás, no meg nem itt képzelem el a jövőmet.
Az a dilemmám, hogy áthelyeztessem-e magam Pestre, és ennek érdekében elmenjek-e albiba vagy ne? Itt ez a lakás, nem kell bérleti díjat fizetnem. Viszont úgy nem helyeznek át, ha nem a fővárosban lakok.
A fizetésem nettó 268 ezer, és kapok egy havi bónuszt, illetve évi 220 ezer Ft cafetériát. Ez talán egy kis egyszobás külvárosi garzonra lenne elég. Egyik percben úgy érzem, megérné költöznöm, hiszen legrosszabb esetben visszaköltözöm a mostani lakásba, ugyanakkor azt is belátom, hogy szinte semmi megtakarításom nem lenne. De mire tartogassam a pénzt? Úgyse lenne saját lakásom 10 éven belül, ha mamahotelben minden filléremet eltenném.
Ja, és fontos megjegyeznem, hogy anyám nem hajlandó se eladni, se kiadni a lakást. A lakás mindössze 1 éves. Mondta, anyagi segítségre ne számítsak tőle, itt ez a lakás, ez miért nem jó nekem.
Ha saját lakás nem is cél, azért legyen 1-2 millió vésztartalékod.
Azért azzal is számolni kell, hogy a bérleti díjad folyamatosan emelkedni fog. Ha ekkora fizetésből Budapesten bérelsz, nemhogy megtakarításra nem marad pénzed, nagyon semmire sem.
Értelmes gyerek vagy te.
2,5 év elég hosszú idő ahhoz, hogy a régi egyetemi kapcsolataid teljesen eltűnjenek. Valószínűleg jó részük már nem is ott él, esetleg családja lett, megváltoztak az érdeklődési köreitek is. Suliban 1-2 témátok mindig van, ha más nem a tanulással kapcsolatosak. Ezért van az, hogy ha ezekkel a személyekkel ez volt a fő kommunikációs téma, akkor ezekből bizony nem lesz összejárós barátság. Ez persze, ha összefutok akkor valószínű megisztok egy kávét vagy valamit, de ezek 1-1 esetek, és nem állandóak.
Az anyagi helyzeteddel pedig nem kéne albérletbe menned! Én mérnökként mindig azt képzeltem a jogászok jobban keresnek nálunk.
Jelenleg van egy kényelmes életed, nem okoz gondot még a gyér fizetésedből sem viszonylag jól megélni. Albérletben a béred fele kimászik a zsebedből, ~150000 ft-ból pedig elég nyomorúságosan lehet jelenleg élni.
Gyűjtsd a tapasztalatod, aztán keress normálisan fizető munkát!
Ha vidéken nem találsz párt magadnak, akkor a fővárosunkban sem biztos sikerül. Nem a nagy számok törvényére gondolok, hanem arra, hogy a kapcsolat az ismerkedéssel, beszélgetéssel kezdődik. Ez pedig egy 500 fős faluban is megeshet.
Valahol megértem,hogy Pesten akarsz élni, és nem akarsz visszaköltözni a megyeszékhelyre, ahová valósi vagy.
Viszont élsz most egy lakásban ami nem a tiéd ( édesanyádé) INGYEN,ingyen laksz benne és panaszkodsz.
Más veled hasonló korú fiatal összetenné a két kezét,ha a szülei így tudnák támogatni.
Totál megértem anyukádat,hogy nem hajlandó se eladni se kiadni azt a lakást.
Ha nem kell az a segítség a szüleidtől, hogy ingyen lakhataz egy lakásban megyeszékhelyen teljesen ingyen
( nem tanyán,falun vagy egy pici városban) megyeszékhelyről beszélünk,
ha nem kell ez az óriási segítség,akkor totál igaza van abban,hogy oldd meg ahogy akarod.
- Van 10 millió Ft megtakarításom a mamahotel idejéből.
- Pesten jobb a közérzetem. Itt ez egy nyomi mezőváros, kisváros feelingje van, amit nem szeretek. Semmi nagyvárosi jellege nincs. A belvárostól 700 méterre már van olyan utca, amit le se burkoltan... Hiányzik az a nyüzsgés, ami Bp-n van, azok a magas házak..., a villamosok, a metró, a rengeteg romkocsma, sok értelmiségi, stb. Itt már korombéli értelmiségiek elvétve vannak. Olyan üres az egész város...
ha már kiírtad ide a kérdést az azt jelenti hogy nagyon foglalkoztat a dolog. Vagyis érdemes meglépned.
Ami fontos, hogy ne számolj fel magad mögött minden lehetőséget, mert lehet, hogy nem fogod jól érezni magad Budapesten és inkább visszamennél.
Beszéld meg a szüleiddel, hogy számodra most fontos tapasztalat lenne a továbbiakhoz, hogy más környezetben is dolgozz amíg még egyedülálló fiatal vagy és rugalmasan tudsz költözni, mozogni. Hogy EGY IDŐRE először csak ki szeretnéd próbálni, hogy megtapasztalhasd a valóságot mert nem biztos hogy az elképzeléseiddel megegyezik, viszont ebben az életkorban te még teljesen más környezetet szeretnél - egy nagyobb várost, több embert, mozgalmasabb életet, több lehetőséget a szabadidőben.
Mondd el a szüleidnek, hogy szakmailag is sokat fejlődhetsz ha olyan helyen dolgozol ahol több hasonló intézmény van, több ember, változatosabb szakmai környezet - akkor is ha te ugyanolyan munkát végeznél. Nem ugyanaz pl. egy kis cégben osztályvezetőnek lenni mint egy nagy vállaltnál, ahol nem 80 ember dolgozik hanem 2000 és nem 2 másik céggel tartanak üzleti kapcsolatot hanem 50-nel.
Mondd el a szüleidnek hogy fontolgattad külföldi munkavállalás lehetőségét is, de egyenlőre inkább maradnál Budapestnél - meglátod anyukád azonnal örülni fog, hogy nem akarsz Münchenbe vagy Atlantába menni "csak" ide Budapestre ami ma már nem egy távolság.
A lényeg, hogy a szüleid ne érezzék véglegesnek a döntésedet, vita nélkül támogassanak benne és ideiglenesen adják ki csak esetleg a lakást amíg te nem vagy a városban.
Aztán ha kiderül, hogy jól érzed magad Budapesten, akkor maradsz, ők meg addigra megszokják. ha nem jön be neked a budapesti élet vagy egy idő után megunod, akkor meg simán vissza tudsz menni, hiszen nem vágtál el magad mögött minden lehetőséget és nem azzal kezdtél bele, hoyg neked az biztosan sokkal jobb lesz.
Fiatal vagy most kell kipróbálnod magad máshol, más emberek között. Aztán fog csak kiderülni, hogy te valójában hosszútávon mit szeretnél. Ha nem teszed meg akkor hiába lesz jó lakásod, jó fizetésed, a hiányát érezni fogod hogy nem éltél a lehetőséggel és talán ha megpróbálod akkor valami másképpen lenne.
Az egyik testvérem diploma után a párjával pár évre külföldre ment dolgozni és ott megtapasztalták milyen az élet, pörögtek, utazgattak, szórakoztak - majd hazajöttek és az apámhoz közel építkeztek, mert nem akart a tesóm tőle távol élni. A másik tesóm viszont sokáig halogatta, kiment, kipróbálta, hazajött és sokáig csak ült a kényelmes de neki nem jó munkájával, míg annyira besokallt, hogy úgy elköltözött, hogy alig hallunk róla. Kezdő munkavállalóként diploma után mi is máshol éltünk, eszünkbe se jutott hogy a szülők mellé költözzünk. Aztán amikor a szülők megöregedtek akkor őket költöztettük már mi magunk mellé, mert akkorra már mi szerettük volna ha közel vannak és mi sem nagyvárosban élünk már, mert már nem ez a fontos számunkra sem.
Vagyis keress olyan megoldást amivel nem bukod el sem a pénzedet, sem a lehetőségeidet és vágj bele! Most kell megtenned amíg még élvezed és örömet okoz. Amíg még nem vagy kénytelen esetleg a szüleid közelében élni mert megöregedtek és segítségre szorulnának tőled. Csak tartsd fenn annak lehetőségét előttük és a barátaid, munkatársaid között, hogy majd visszatérsz! Sokan úgy lépnek, hogy kijelentik nekik az a sz@r hely nem felel meg amiben addig éltek és aztán hiába derül ki hogy szívesebben mennének vissza mert még sem olyan jó ami annak látszott messziről, már nem tudják megtenni, hiszen nagy égés lenne ezek után visszakullogni.
tedd amire vágysz..ha sokáig húzod a Pestre költözést, csak rosszabb lesz a közérzeted.
...először is nem fontolva haladván láss neki egy szerethető albérlet keresésnek...ha ez megvan(nehéz lesz), akkor kérvényezd az áthelyezésed.
Amit írtál a vágyaidról, akkor neked itt a Fővárosban a helyed.
Sok sikert, járj szerencsével
Szerintem ha ekkora "önerőd" van, akkor azért mégiscsak érdemes lenne megfontolni, hogy lesz-e ebből ingatlan. Ha most is félre tudsz tenni 150-180 ezer forintot (bérleti díj), az évente majd 2 millió forint. Néhány év múlva már lesz egy nagyon erős önerőd (illetve már van is éppen, de még nem egy életbiztosítás) egy Budapest peremkerületi pici panel garzonra. Ha esetleg anyukád legalább abban segítene, hogy adóstársad legyen, akkor egyáltalán nem lehetetlen küldetés.
Ha nem tudsz ennyit félretenni most, akkor viszont nem tudnál megélni.
2# 10 éve diplomáztam először, azóta még kétszer és mindegyik képzésről maradtak olyan egyének, akikkel baráti viszonyt ápolunk. Tény, hogy ahogy mindenkinek kialakult a maga élete, egyre kevesebb idő jut a közös összeröffenésekre, de ha jut, az mindig nagyon tartalmas. Igaz, mi szét vagyunk szóródva az országban és így sem okoz gondot a kapcsolattartás. Ha sok a barát Budapesten, miért nem kezded azzal, hogy több időt töltesz náluk első körben? Én egyáltalán nem értem miért vágysz ennyire Budapestre, hogy őszinte legyek. A közelsége nagyon jó, ezt aláírom, de szintén vidéki származásúként 3 év albizás után teljes szívemből utálni kezdtem.
2+
6 év egyetem alatt nagyon sok ismerősöm lett, de csak egyel tartom a kapcsolatot rendszeresen. Ez ugyan az, mint a közép iskolai vagy általános iskolai osztálytársak esetében. Aktuálisan nézve pedig, hány olyan munkatársa van egy adott embernek, akinek munka után is rendszeresen találkoznak, meghívják őket kerti partikra, szülinapokra stb. Azért átlagba gyököt lehet vonni abból, kivel vagy jóban, és kit hívsz meg magadhoz.
Egy másik dolog pedig, tele van ez az oldal olyan kérdésekkel, hogy hogyan lehet megélni albérletben 250-300 nettóból. És, ha ez egy gyakori kérdés, van alapja annak, hogy nehezen. Azaz nem félre tesz az ember, hanem még feléli a jelenlegi tartalékait is.
Te azon kevesek közé tartozol, akiknek a szülei a popója alá tettek egy lakást, és még sem jó ez neked. Míg nekem és többségnek ezért éveket kellet gürcölnünk. Nem irigységből írom, megoldottam én is 33 éves koromra.
Hosszú távot nézve jobban járnál, ha gyűjtenél tovább az ingyen lakásba egy sajátra. Ez a lehetőség is nagyon keveseknek adatik meg, ilyenkor általában mamahotel van csak.
Minden csak nézőpont kérdése, a 80 km pedig nem túl nagy távolság, simán minden hónapban tarthatnátok összejöveteleket itt-ott. De, mint ahogy írtam, ha nem a suli és munka lett volna a fő téma akkor a barátságok nem szakadnak meg.
Szerintem költözz. Oké, hogy kvázi kaptál egy lakást, de az ilyen 500 méterre a szülőktől dolog sosem egészséges. Párom szülei is ilyenek, nem értik, miért nem jó neki, hogy a szomszédjukban kapott egy lakást... Mert nem ott akar élni, pont. Sem az adott városban, sem a szülei szomszédjában.
Amúgy meg szerintem ne csak áthelyezésben gondolkodj, hanem nézelődj, hogy tudnál-e jogászként jobban fizető munkát találni Pesten, mert ez azért rettenetesen kevés egy diplomás embernek, bárhol is kell megélni belőle... A végzettségeddel simán találhatnál olyat, amit rendesen megfizetnek és akkor máris sokkal jobb helyzetből indulnál.
Utolsó, ezen gondolkozom nagyon erősen hónapok óta, ezért írtam ki a kérdést. Nem tudom, lesz-e, lehet-e ebből a megtakarításból valami. Önerőhöz még kevés, sima megtakarításnak meg sok. Mire elég lenne a pénzem egy lakásra, a vételárak 30-40%-kal majd feljebb mennek... Kiszámoltam, hogy ha mától havonta 200 ezret félre tudnék tenni, és a lakásárak sem nőnek, egy 35 m2-es, 25 millás lakást 35 éves koromra tudnék megvenni. Tragikus. Miközben a kortársaim már megházasodtak, több helyen már gyerek is van, kocsik, dubaji utak... Hozzáteszem, az ismerkedés sem megy, mert nagyon érzik rajtam a nők, hogy mindenáron akarok kapcsolatot, és ezért nem kellek nekik (fordítva működnek). Továbbá, ami a legfőbb gondom, hogy egyáltalán nincsenek barátaim, visszahúzódó vagyok, nincs szociális életem. Egy barátom van, de ő messze él, évente 3-4 alkalommal futunk össze Pesten, és ő még nálam is gátlásosabb. Az is dilemma bennem, vajon nem lennék-e magányosabb ott mint itt. Mondjuk nem szoktam találkozni a szüleimmel itt hétköznap, de legalább a közelben vannak. Rajtuk kívül semmi de semmi nem köt már ide.
Az ingatlan.com-on láttam/látok 15 millás mini lakásokat, azokat meg tudnám venni 1-2 éven belül minimális hitel felvételével.
Ha áthelyeznének Pestre, ugyanolyan megalázóan fos lenne a fizetésem mint most. Nem rég emelték meg 215-ről(!!!!) a fizumat 268-ra, és a főnök úgy közölte, mintha kegyet gyakorolt volna, vagy mintha a saját pénzéből adta volna az emelést...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!