Ha lakótársat keresnétek, mi az az ok, amiért nagy százalékban elutasítsátok a sérült jelentkezőket? Szerintetek mivel lehetne orvosolni?

Már hogy mozgássérült vagy szellemi fogyatékos?

Én sem örülnék egyiknek sem. Nem vagyok nő, nincs akkora empátiám hogy legyen kedvem foglalkozni vele, nem kell plusz nyűg az életembe.

Retardáltaknak (orvosi szakszó) van egy csomó dilije, a testi fogyatékos pedig nem tudja vinni a háztartás ráeső részét.

Mit jelent az, hogy sérült jelentkező?

Mellesleg nem kell ahhoz sérültnek lenni, hogy elutasítsam, elég ha megbízhatatlan link alaknak tűnik, vagy mondjuk hangszeren játszik otthon, vagy bármi amiben nem passzolunk.

Ha vak vagy siket engem nem zavarna, de pl a küszöbön meg lépcsőn nem tud feljönni, ha kerekesszékes.

Ha egyértelmű mentális problémája van, akkor passzolom. A többi nem izgat, amiről úgysem kell, hogy tudjak (depresszió, kezelt-kordában tartott dolgok, stb).

Én csupán valakinek a "sérülése" miatt nem utasítanám el, amennyiben önellátóan és egyedül meg tudja oldani a problémáját és nem nekem kell mellette ingyenes gondozói tevékenységet ellátnom.

Viszont cigánnyal semmilyen körülmények között nem laknék együtt.

Én nő vagyok, mégsincs akkora empátiám, hogy valakinek segítsek még a munkámon felül, nem véletlenül vagyok szingli és gyermektelen.

Más az, ha ideiglenes segítségre szorul az illető, pl. lakótársam nyáron eltörte a karját, akkor hat hétig én főztem, takarítottam és kinyitottam neki az üvegeket, mert hát egy kézzel nehéz (a főzést én ajánlottam fel, hogy ne kelljen rendelnie, de már régóta lakunk együtt, megszoktuk egymást, jól tudunk együttműködni).

Egyébként ha pl. egy látássérült ember lenne a lakótársam, aki amúgy maximálisan el tudja látni magát, egye fene. Mozgássérült, aki nem szorul a támogatásomra, szintén jöhet. Volt viszont személyiségzavarral küzdő lakótársam, na az maga volt a pokol, és nem haragszom rá, nem tehet róla, de nekem se kell így élnem. Illetve a mérleg másik végén - laktam együtt magasan funkcionáló alkoholistával, aki szó szerint minden este berúgott, de cserébe elvolt csendben magának, nem csinált hülyeségeket, néha voltak vicces párbeszédeink, ha összefutottunk a konyhában, de ennyi.

Szóval abszolút emberfüggő, szerintem segítene, ha nyíltan beszélnél a problémádról, hogyan jelenik meg a mindennapokban, ha azt látja a leendő lakótárs, hogy nem befolyásolja az életét, akkor szerintem nem fogja bánni, hogy mondjuk nagyot hallasz, vagy lassabban értesz meg dolgokat. De pl. ha vak vagy, vakvezető kutyával, akkor ne ess kétségbe attól, hogy valaki, aki utálja a kutyákat, vagy allergiás a szőrükre, nem téged szeretne lakótársnak. Nekem semmi ilyen jellegű problémám nincs, ellenben a szokványostól eltérő az életvitelem, hol hajnalban kelek és megyek munkába, hol akkor fekszem, és hétvégén is ez van. Ezt mindig el is mondom, ha új helyre költözök, mert nagyon sok embernek nem fér bele, hogy esetleg felébred arra, hogy hazaérek és zuhanyzom, vagy korán kelek és kávét főzök. Megértem, direkt szólok előre, hogy csak olyan költözzön velem össze, akinek ez belefér. Kicsit többet kell keresnem, de eddig még mindig találtam albit viszonylag rövid idő alatt.