Mikor indokolt kiköltözni otthonról albérletbe?
Az elmúlt néhány hónapban folyamatosan azon gondolkozom, indokolt-e a helyzetemben az elköltözés (Budapestre). 24 éves lány vagyok, teljes állásban dolgozom Budapesten, jelenleg főként home-office van, de időszakosan be kell menni az irodába is. Bár nem vagyok magas pozícióban, a fizetésemből képes lennék egyedül finanszírozni a teljes havi költségeimet, így természetesen nem várom el a szüleimtől, hogy támogassanak anyagilag.
Ugyanakkor a szüleimnek az a véleménye, hogy még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy elköltözzek, illetve pénzkidobásnak tartják a lakbérfizetést.
Próbálom megérteni a nézőpontjukat, és valamilyen szinten egyet is értek velük, megvan a hátránya annak, ha valaki albérletben lakik. Ugyanakkor én egész életemben vidéken éltem, és szeretném megtapasztalni a nagyvárosi életet "fiatalon". Nemcsak a munkám van a városban, hanem minden barátom, munkatársam is, így a velük való találkozást is megnehezíti, hogy 1,5 órára lakom Budapesttől. Arról nem is beszélve, hogy az otthoni városunkon belül nehézkesen közlekedek bármerre, mert nincs jogsim, állandóan szívességet kell kérnem a családtagjaimtól, hogy fuvarozzanak / intézzenek el valamit nekem, de ezt a helyzetet nem szeretném sokáig fenntartani. Ezért is preferálnám a fővárost, ahol tömegközlekedhetek, és sokkal önállóbban elintézhetem a saját ügyeimet. Összességében nagyon elszigeteltnek érzem magam jelenleg, nem csak a vírushelyzet miatt/óta, hanem előtte is így volt már, és nagyon vágyom arra, hogy kicsit függetlenedjek a családomtól.
Elrugaszkodott törekvés 24 évesen, hogy szeretnék önállósodni és különköltözni a családomtól? A szüleim szavaiból úgy jött le, hogy ők majdhogynem árulásnak érzik, hogy elhagyom őket, és ezért nem támogatnak benne. Miért érzik úgy a szüleim, hogy elhagyom őket? Jogos sérelem vagy már kicsit túlzott ragaszkodás? Nem akarom őket megbántani, de annak fogták fel, mikor megpróbáltam elmagyarázni, hogy szeretnék önállósodni, mert szerintük elégedettnek kéne lennem azzal, hogy jelenleg van fedél a fejem felett.
Ti mit tennétek hasonló helyzetben? Tényleg elrugaszkodott gondolat a helyzetemben, hogy kiköltözzek otthonról?
Vagy akinek esetleg van szülői tapasztalata, megosztaná, szerinte miért nem támogatják a szüleim, hogy elköltözzek?
Miért tűnhet a szülők szemszögéből úgy, hogy teljesen el akarom hagyni a családom?
válasza:Teljesen normális ebben a korban, főleg, hogy megvan hozzá az anyagi háttered is.
A szülők nem akarják felfogni, hogy egy gyerek "vendég a háznál". És előbb-utóbb saját szárnyra kap. Ez az élet rendje!
Minél tovább húzod, annál nehezebb lesz a leválás nekik!
válasza: válasza:Az én lányaim 22 ill. 23 évesen költöztek el itthonról - amikor befejezték az egyetemet. Először barátnőkkel közös lakásba, aztán lett saját lakásuk.
Szülőként félre kell tudni tenni az önzést! Nyilván én is szerettem, hogy itthon zsizsegnek folyton :-D... De visszaemlékszem saját magamra, és tudtam, hogy mennyire fontos volt a saját lábra állás, a függetlenedés.
ezért mindenben támogattuk őket.
válasza:Eldöntöd most, hogy akarsz e valaha legalább egy saját garzont Budapesten, vagy örökös albérletezésre ítéled magad!
Ha még 3 évet kibírnál otthon, akkor félre tudnád tenni az albérleti díjat és még valamennyit, ami 3 év alatt 4-5 millió lenne, ami egy hitel önrésze.
Emellett letehetnéd a jogsit és autóval elmehetnél az állomásig és vissza, így a barátokkal is tudnál találkozni, ami egyébként jelenleg nem is tanácsos. Bulizni menni nem lehet, beszélgetni ott a net, tehát most nem maradsz le semmiről.
Sajnos az idő rohan, pillanatok alatt elrepül 3-4 év és 30 küszöbén felteheted magadnak a kérdést, hogy szerzel valami pasit, akinek van lakása, vagy valakivel együtt kezded a gyűjtögetést, az egyre nehezebb gazdasági helyzetben.
Én MOST(!) nem látom jó döntésnek a költözést, függetlenül attól, hogy a 24 éved már feljogosíthat erre az igényre.
válasza: válasza:Én szülőként maximálisan megértem a függetlenedési vágyadat.
Az én lányom is 24 éves, ő egy éve dolgozik ugyanabban a városban ahol lakunk (kettesben egy panellakásban).
Neki is az a vágya, hogy egy saját kis lakásba költözzön, amiben én maximálisan támogatom. Sajnos arra nincs pénzem, hogy vegyek neki, de megbeszéltük, pontosabban én felajánlottam még egyetemista korában, hogy ha majd dolgozni fog, én akkor is el fogom tartani amig velem lakik, hogy a fizetését teljes egészében félre tudja tenni. Van is már néhány milliója de még egy önrészhez kevés.
Végülis a vágyán kivül nem sürgeti semmi, nagyon jól megvagyunk, és igen persze tudom előre mennyire fogok majd szenvedni, ha elköltözik s én ittmaradok egyedül. De ez igy természetes,és visszaemlékszem rá, én is mennyire vágytam már fiatalon az önálló életre. Mi mindketten úgy gondoljuk, hogy az albérlet az pénzkidobás, nyilván a mi esetünkben különösen, hisz itt dolgozik a városban, de a Te helyzeted ennyiben más.
Ezt fontold meg, hogy maradsz-e még néhány évig a szülőkkel,mert ilyen jó fizetéssel belátható időn belül öszegyűjtesz egy önálló lakás önrészére elegendőt, vagy vágyaidnak engedve máris albérletbe mégy.
Szerintem a szüleid kvázi "érzelmi zsarolása" nem jogos, és nem kell,hogy befolyásoljon.
válasza:Ha nem muszaj akkor ne menj alberletbe.
Elkoltenel 100.000 forintot legalabb az alberletre. Ha azt felreteszed akkor evente 1.2 milliot sporolsz.
Sporolj inkabb egy sajat lakas onerojere es vegyel fel lakashitelt.
En kulfoldon bereltem 2 evig es forintba atszamolva 6 millio ment el albarletre. A hazunkat pedig kb 38 millio forintnak megfelelo osszegert vettuk. Milyen jo lett volna az a 6 millio a lakas onerejehez...
30 eves korodra siman lesz sajat lakasod ha most arra torekedsz.
Ha alberletbe mesz akkor lehet 35 evesen sem lesz
Aztan ha kozben lesz egy komoly parkapcsolatod es a masik felnek is hasonlo elkepzelesei vannak meg sporolt penze akkor meg egyszerubb a lakashoz jutas
Kedves Kérdező!
Vágj bele! Nem fogod megbánni! Én 26 évesen szakadtam el a családtól, és én is végig jártam ezeket, a szüleim mondták hogy éhen fogok halni, messze leszek és nem tudnak segíteni, és hogy úgyis haza fogok állítani hamarosan sírva. Na meg hogy ki dobott pénz. A valóság viszont az hogy megtanultam önálló lenni, saját magam életét rendezni ahogy nekem jó, bánni a pénzzel, nem szólt bele senki hogy mikor hova megyek, mit csinálok, ki mikor jön fel, és miért. Te is már abban a korban vagy, hogy hamarosan lesz párkapcsolatod, egészségesebb az, ha a szülői házon kívül saját magatok vagytok. De addig is amíg ez eljön, élvezd ki a szabadságot. Sokkal inkább egy nagyon jó tanulópénz az életre, mint kidobott pénz.
A szülő szemében te mindig is a pici gyermeke leszel(jó értelemben), gondoskodni akar rólad, és fáj neki hogy eljött az a pont amikor már önálló lettél, és nem ő vigyáz rád. Fél nehogy bajod essen. Pedig már abban a korban vagy, hogy tudsz vigyázni magadra, és ez kell hogy ki tudj teljesedni. Ez az ami őket motiválja, és ezt nem rossz szándékúan teszik.
Sok sikert!
33F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!