Gyerekkel albérletben élők, ti szégyellitek mások előtt, hogy albérletben laktok?

Mi sok gyűjtögetés után tudtunk venni egy szép házat vidéken. Sajnos az élet úgy hozta, hogy férjem elvesztette a munkáját és Pestre kényszerült jönni. Választani kellett, hogy mind feljövünk vele albérletbe, vagy csak minden második hétvégén jön haza. Úgy döntöttünk, maradjon együtt a család, és ez jó is, de en sokszor szégyenkezem. Múltkor is egy óvodai csoporttárs anyukája kérdezett valamit a lakásról, hogy milyen benne ez meg az. És mikor visszakérdezett, hogy miért nem cseréljük le, akkor kamuztan valamit, mert nagyon kínos volt, hogy még csak nem is alakíthatom az otthonom a saját komfort zónánk szerint, mert 30+ évesen nincs otthonunk.

Sajnos a vidéki ház árából nem kapnánk itt lakást.