Joga van a szulőnek vallásra kényszeríteni?

A gyermeknevelés semmihez sincs kötve, bár mindenhez jogosítvány, bizonyítvány szükséges, de gyermeke a legostobább tökfilkónak is lehet és többé, kevésbé úgy neveli, ahogy kedve tartja.

A gyermek és fiatalkorúak védelmében születtek törvények, de ez csak a fizikai helyzetükre van hatással, kellően ellátják e a gyermeket, fizikailag éri e bántalmazás és a lelki terrornak is csak egy bizonyos szintjén van védelem, sajnos a vallásszabadság jegyében bármilyen szellemiségben történhet a nevelés, ha az nem ütközik társadalmi normákba.

Ennek szellemében szinte bármilyen vallási szekta hívei kényszeríthetik az utódaikat, hogy a saját képtelen hitük szerinti oktatásban részt vegyenek, belenevelve, sőt, rákényszerítve azokra a szegényekre a saját nézeteiket, szélsőséges hiedelmeiket.

Sajnos!

Tipikus esete a jog bárhová való belekeverésének. Itt a jog egyszerűen értelmezhetetlen.

A szülőnek általában nem joga van, hanem lehetősége. A négyéves gyereket sarokba állíthatja, pofont adhat, büntethet, egyszerűen mert megteheti. A szülő és gyerek közötti konfliktus magától értetődő, hiszen két eltérő tudású, akaratú, helyzetű, lehetőségű emberről van szó.

Mivel azonban elvileg mindig a szülő az okosabb, tapasztaltabb, ő dönt - ez a természetes. Ha azonban türelmetlen, ideges, tudatlan, agresszív, rosszul fog dönteni. És ezzel rossz esetben tönkreteheti a saját gyerekét, nevelhet belőle bűnözőt, a szüleit utálót és hasonlók.

A gyereknevelés nem könnyű és tudás kell hozzá akkor is, ha erről sokaknak más a véleményük.

Tehát nem joga, hanem lehetősége van a szülőnek vallásra kényszeríteni. Az eredmény többnyire sunyiság, hazudozás és amikor már lehet, a vallás utálása.

De valójában ez esetben nem tudni, valóban kényszerről, vagy csak gyerekes felnagyításról (drámagyártásról) van-e szó. Ezért ebben állást foglalni nagyon kényes dolog. Nem javaslom.

Neked kérdező pedig az újragondolást, megfontolást javaslom. Aztán pedig a szülőkkel való normális beszélgetést erről. És ha valóban kényszerről van szó, akkor próbáld elviselni a legkevesebb odafigyeléssel, mert mást nem tehetsz, tehát ezzel jársz a legjobban. Majd mikor lesz rá lehetőséged, abbahagyod.

Alptörvény XVI. cikk (2) A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.

A fentiek értelmében joga van hozzá, igen.

Van-e joga,vagy nincs joga...

Mert ha nincs joga,akkor nem fogja adott esetben rákényszeríteni?

Itt az a kérdés,hogy a szülő mennyire értelmes.

17#

Kinek az értékrendje szerint értelmes?

A keresztény, hindu, iszlám...mind-mind a sájt értékrendjüket, vallásukat tartják értelmesnek. Te szabályoznád?