A hívő szülőt zavarja jobban, ha a gyereke ateista lesz,
vagy az ateista szülőt, ha a gyereke Istenhívő lesz?
Jobb esetben mindenki tiszteletben tartja a hozzátartozója ebbéli meggyőződését. Lehet róla vitázni, érvelni, de büntetni, haragudni nem.
2019. jan. 10. 19:24
Hasznos számodra ez a válasz?
2019. jan. 10. 19:31
Hasznos számodra ez a válasz?
Valószínűleg a keresztény szülőt bántaná jobban. Ex keresztényként kb tudom, mekkora árulásként érződhet, ha valaki nem kér abból a spirituális ideológiából, amire neked, magadnak sincs bizonyítékod, csak a vak hited alapján építed rá az egész életed, ezért sokkal fájóbb, ha egy hozzád közel álló nem kér abból a baromságból, amivel te eteted magad.
Kevesebb ateistának élet-halál kérdés a vallásosság, ezért még ha nem is tetszik a szülőknek, hogy a gyerekükből hívő lesz, nem fognak annyira kiakadni.
2019. jan. 10. 19:33
Hasznos számodra ez a válasz?
Szerintem mindenképp tiszteletben kell tartani a másik gondolkodásmódját. Az én sógorom pap, és eszébe sem jutna engem térítgetni, pedig tudja hogy kőkemény ateista vagyok, és én sem akarom telebeszélni a fejét, hogy isten meg a biblia szerintem egy fszság. Inkább büszke vagyok arra, hogy tanult ember a sógorom, és egy jólelkű személyiség, akihez mindig lehet tanácsért fordulni. A különböző látásmódunkkal van, hogy ugratjuk is egymást, nem egyszer kerekedtek ebből jó nevetések :)
2019. jan. 10. 19:33
Hasznos számodra ez a válasz?
5/19 anonim válasza:
Attól függ ki mennyire szélsőséges. Alapvetően én is azt mondanám, hogy egy nem hívő ember talán egy fokkal jobban elfogadja ezt. Én legalábbis mindig azt tapasztaltam, hogy aki hívő az mindenképpen meg akart téríteni. Indokok nélkül csak mert "úgy kell élni".
Én meg úgy vagyok, hogy ha kell kifejtem, mennyire nem értek egyet az egésszel, de alapvetően elfogadom azt, hogyha valaki hívő. Cserébe elvárom, hogy ő is elfogadja, hogy én nem vagyok.
Viszont alapvetően sokféle helyzet előállhat. Akármelyik irányból zavarhatja a szülőt is, akár simán "mert csak" alapon. Mert én nem hiszek benne hát ne az én gyerekem legyen már hívő típusú felszólalásokkal. Viszont lehet fordított helyzet is, hogy pont a gyermek akar téríteni vagy éppen tagadni és elkezdi erőltetni a szüleire.
2019. jan. 10. 19:44
Hasznos számodra ez a válasz?
Szerintem mind a három egyformán játszik.
2019. jan. 10. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
Általában szerintem egy hívőt jobban zavar, ugyanis egy hívő életében nagyobb szerepe van a vallásosságának, mint egy nem hívő életében a nem vallásosságnak.
2019. jan. 10. 20:31
Hasznos számodra ez a válasz?
@7: éppen ezért ebből a szempontból nincs különbség. Ez inkább az egyéntől függ, mennyire veszi komolyan a vallását és mennyire toleráns. És ez független attól, hogy a kérdésben szereplő esetek közül melyik forog fenn.
2019. jan. 11. 00:29
Hasznos számodra ez a válasz?
7-es okfejtése hibátlan. Nekem a nagyszüleimnek volt örök bánata, hogy én ateista lettem, miközben a velem majdnem egyidős nagybátyám pap. Engem viszont abszolút nem zökkentett ki, hogy a lányom a vallás felé hajlott egy időben. Nem is próbáltam lebeszélni, hagytam, hogy járja a saját útját.
2019. jan. 13. 18:22
Hasznos számodra ez a válasz?
Toleranciától függ. De amúgy kisgyereknél a szülői hatás erős, tehát egy hívő szülő gyereke hívő lesz, egy ateistáé ateista (vagy legalábbis vallástalan). Aztán kamaszkorban kezdődik a lázadás, olyankor pont visszájára fordul. Ha a szülő toleráns, akkor ezzel nem lesz semmi baj. Ha viszont mereven ragaszkodik, egészen furcsa következményei lesznek.
2019. jan. 14. 11:22
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
