Ha megcáfolhatatlan régészeti bizonyítékokkal bebizonyítanák, hogy Jézus valójában egy fejlett technikával rendelkező űrlény volt, aki segíteni akart az emberiségen, mit csinálnál?

Szóval szerinted Tacitus, Plinius vagy Suetonius nem történetíró volt?

Másrészt a Biblia összes könyve hiteles történelmi emlék.

A BIBLIA MINT MEGBÍZHATÓ FORRÁS

A klasszikus irodalom hitelessége című művében Barnes professzor felsorol három alapvető vizsgálatot, melyeket a történeti iratok megbízhatóságának megállapítására alkalmaznak: a bibliográfiai vizsgálat, a belső bizonyítékok vizsgálata, és a külső bizonyítékok vizsgálata.

A bibliográfiai vizsgálat az eredeti kézirat másolatainak számát, az eredeti és a létező másolatok között eltelt időt vizsgálja, amikor már egy eredeti kézirat sem létezik.

A belső bizonyítékok vizsgálata a kéziraton belüli következetességeket és következetlenségeket vizsgálja.

A külső bizonyítékok vizsgálata más történelmi forrásokat vizsgál annak megállapítására, hogy azok megerősítik-e vagy cáfolják a kéziratban szereplő állításokat, ilyen lehet például archeológiai bizonyíték.

A bibliográfiai vizsgálat a következőképpen alkalmazható:

Caesar Kr.e. 100 és 44 között írta meg a gall háborúk történetét. A rendelkezésünkre álló legkorábbi másolat 1000 évvel halála után készült, és mindössze tíz másolatunk van ebből az iratból.

Platón kb. Kr.e. 427-től 347-ig írt; írásainak rendelkezésünkre álló legkorábbi másolatai Kr.u. 900 körül készültek, majdnem 1200 évvel az eredetiek után. Mindössze hét másolat maradt fenn.

Arisztotelész Kr.e. 348 és 322 között élt és írt. Ma mindössze öt másolatunk van kéziratairól, a legkorábbi másolat Kr.u. 1100 körül készült, több mint 1400 évvel az eredetiek után.

Tacitusz, a római történetíró az első században írt. Az egyetlen rendelkezésünkre álló másolat írásairól kb. Kr.u. 1100-ból, az eredetinél több, mint 1000 évvel későbbről való.

A bibliográfiai vizsgálatnak köszönhetően a szakemberek megerősítették Caesar, Platón, Arisztotelész és Tacitusz írásainak eredetiségét és a szerzők megbízhatóságát. Most alkalmazzuk ugyanezt a vizsgálatot a bibliai írásokra, az újszövetségi iratokra. Az Újszövetség könyvei kb. Kr.u. 40-től 90-ig íródtak. A legkorábbi kéziratmásolatok Kr.u. 130-tól mindössze 4050 évvel az eredetiek után készültek. Több mint 24 000 másolat létezik. A megbízhatóság bibliográfiai vizsgálatának az Újszövetségre történő alkalmazása alapján tehát kétszer is meg kellene gondolnunk, mielőtt az mondanánk, hogy a bibliai írásokban nem lehet megbízni. Ha alkalmazzuk a belső és külső bizonyítékok vizsgálatát, még világosabbá válik, hogy a Biblia megbízható és határozottan Isten által ihletett irat.

J. Harold Greenlee, az újszövetségi görög nyelvvel foglalkozó tudós hozzáteszi: „Minthogy a tudósok általánosan megbízhatónak fogadják el a régi klasszikus írásokat, bár a legkorábbi kéziratok oly sok évvel az eredeti iratok után készültek, és a pontos kéziratok száma sok esetben oly kevés; világos, hogy az. Újszövetség szövegének megbízhatósága hasonlóképpen garantált.”