Isten maga a mindennemű Szeretet?

„amennyiben ezen állítás igaz, úgy szemantikai értelemben az "isten" szónak nincs semmi értelme, mert a két vele megegyező fogalommal helyettesíthető.

A megszemélyesítés lényege, hogy ebben az esetben a hívők magához a szeretethez vagy létezéshez imádkoznak. Az imák, könyörgések és hálák elvont fogalmakhoz történnek. Ennek azért nincs értelme, mivel a szeretet vallástól semlegesen is fennáll, ahogyan a nemhívők is létezhetnek. ”

Szerintem elég egybehangzóak a válaszok azt illetően, hogy mag az állítás nem igaz, Isten nem helyettesíthető a lét egyetlen vagy néhány aspektusával, legyen az akármennyire is fontos az emberi életben, mint mondjuk a szeretet, vagy az igazság. Nem hisszük, hogy Isten emberi fogalmak idealizált megszemélyesítése. Ellenkezőleg, a szeretet az, ami az isteni természet tapasztalható és átélhető valósága, de nem az egyetlen. Ott van például a hit, ami egy egészen más természetű fogalom, mégis ugyanolyan fontos az Isten létének megtapasztalásában.

„Ráéreztél arra, amire gondoltam! A darwinizmus szerint az emberszabású elődöktől származunk. Ezt persze a hívők önérzetesen cáfolják. A "majomszeretet" valós ésszerűséget mellőző érzelmi meggyőződés. Pont a hívők majomszeretete igazolja isten felé, hogy a majmoktól származunk. :D Márpedig nem relativizálhatják a szeretet, amennyiben istennel azonosítják, mivel istent relativizálnák általa! :D Sakk-matt!”

Ezek szerint akkor az a ragaszkodás, amit mondjuk egy drogfüggő érez a tudatmódosító szer iránt, egyenértékű azzal a szeretettel, amikor mondjuk valaki életét áldozza a szeretteiért, hiszen mind a kettő irracionális (sőt, igazából a drogfüggő szeretete racionálisabb, hiszen anyagi természete a tudomány által sokkal érthetőbb).

Minden érzelmi meggyőződés mellőzi az ésszerűséget, ezt jelenti az, hogy érzelmi. Az ész általi meggyőződést értelemnek hívjuk, nem érzelemnek (bár ez így eléggé tautologikus).

„

Az ősalap nem egyenlő istennel, hanem maga az anyagiság. Szeretik a keresztények belekeverni az őket időben megelőző ókori filozófiai fogalmakat a saját vallásukba, és belemagyarázni háttérjelentéseket.

A lézetés alapja a matéria.

A matéria lényege a létezés.”

Gratulálok. Sikerült a filozófia legambivalensebb fogalmát egyértelműként prezentálni.

Az egész materialista-idealista szemléletkülönbség épp azon az ésszel eldönthetetlen kérdésen alapul, hogy vajon a dolgok lényege (szubsztanciája) anyagi vagy eszmei természetű.

Úgy tűnik az ateisták is szeretik belekeverni az őket időben megelőző ókori filozófiai fogalmakat a saját világszemléletükbe, és belemagyarázni háttérjelentéseket.

"Ezt persze a hívők önérzetesen cáfolják. A "majomszeretet" valós ésszerűséget mellőző érzelmi meggyőződés. Pont a hívők majomszeretete igazolja isten felé, hogy a majmoktól származunk. :D Márpedig nem relativizálhatják a szeretet, amennyiben istennel azonosítják, mivel istent relativizálnák általa! :D Sakk-matt! ("Tökéletes szeretet" nem létezik, csak szeretet vagy annak hiánya.)"

Te viszont nem éreztél rá a gondolatmenetre, sőt, teljesen máshogy definiálod a szeretet fogalmát, mint ahogy a kereszténység teszi.

Egyfelől a természettudomány sem azt állítja, hogy a majmoktól származunk. Közös ősre utalnak a genetikai és antropológiai vizsgálatok. Másfelől a hívek ezt nem cáfolják önérzetesen. Néhány kreós biztosan, de te általánosítasz. Azt nem veszed figyelembe, hogy pl. a történelmi egyházaknak mi a véleményük a teremtés és evolúció viszonyáról. Javaslom inkább ezt vizsgálnod, mert igen nagy hiányosságaid lehetnek, ha egy ilyen állítást megfogalmaztál.

Amelyik hívő majomszeretettel viszonyul Isten felé, az pedig egy helytelen Istenképből fakad. Ugyanis a szeretet maga hitünk szerint Istentől származik. Mellesleg a párhuzamodat az evolúció és a "majomszeretet" mint fogalom között igen zavaros.

"A hit egy szellemi drog, egy mentális mankó és egy téveszmei katarzis. Az érzelem az értelem reciproka."

Írhatnád úgy is, hogy a népek ópiuma. Nem te vagy az első, aki így gondolja, nehogy azt hidd. Egyébként amit itt boncolgatsz, abban semmi új nincs. A tudományos ateizmus képviselői a XIX-XX. század fordulóján már számtalanszor körbejárták ezt a témát. Ezt írta Feuerbach is a Miért nem vagyok keresztény c. könyvében: "A vallás alapja a félelem. Félelem a titokzatostól, félelem a kudarctól, félelem a haláltól." Majd ízt írja, hogy a tudomány segít legyőzni ezt a félelmet. Vagy szinte ugyanez Huxley szerint: Isten a tudatlanok istene. "Az ember teremtette magának az isteneket, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlan."

Mi ezekkel az állításokkal a baj? A keresztény teológia is azt vallja, hogy nincsenek kényszerítő bizonyossággal érvényesülő istenérvek. Vannak gondolatok, amelyek mi szerintünk szükségessé teszik Isten létét (pl. hogy a semmiből nem lesz élet), de olyan bizonyíték, mint a 2x2=4 bizonyossága nincs. A hit ugyanis egy szabad tett, amire senkit nem lehet rákényszeríteni. A katolikus teológia a Római levél alapján igazából Aquinói St. Tamás rávilágításával együtt mindig is vallotta, hogy Isten léte a teremtett világból, mint okozatból végső teremtetlen ok gyanánt felismerhető. Erre képes az értelem, de nem mindenki használja ilyen értelemben az eszét. Persze, mivel Isten nem a "szürkeállománynak", hanem a hitnek a tárgya, ezért pl. neked Kérdező, ez mind nem lesz érv.

Kedves #16-os válaszoló!

Alapvetően egyet értek veled, nagyon jól összeszedett hozzászólást írtál. Mondom ezt annak ellenére, hogy én mint agnosztikus nem tudok azonosulni az istenhittel.

Egyetlen dologra azonban rákérdeznék.

írod:

" A katolikus teológia a Római levél alapján igazából Aquinói St. Tamás rávilágításával együtt mindig is vallotta, hogy Isten léte a teremtett világból, mint okozatból végső teremtetlen ok gyanánt felismerhető. "

ugyanakkor:

"A keresztény teológia is azt vallja, hogy nincsenek kényszerítő bizonyossággal érvényesülő istenérvek. Vannak gondolatok, amelyek mi szerintünk szükségessé teszik Isten létét"

Mi módon oldod fel a két állítás közötti ellentmondást és miből ismerhető fel Isten (levezetve a világból), mint "végső teremtetlen ok" ?

Ha Isten létezésének szükségszerűsége csupán a létező világ keletkezésével kapcsolatos ismeret hiány (nem tudjuk hogyan jött létre), akkor jogosnak tűnik Huxley megállapítása: "Az ember teremtette magának az isteneket, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlan.".

Amennyiben Isten létét, mint elgondolt okok miatti szükségességet határozza meg a teológia, akkor viszont fel lehet tenni a kérdést, hogy ezen okok megszüntetése magának Istennek a megszűnését jelentheti-e? Ha nem, akkor nincs összefüggés az ok és okozat között, ha pedig igen, akkor Isten nem lehet örök.

„A hit a tudatlanság feltevése.

Tehát a tudatlanság tapasztalata szükséges isten létéhez.

A hit egy szellemi drog, egy mentális mankó és egy téveszmei katarzis. Az érzelem az értelem reciproka.”

Ez most mi? Ez egy reakció az állításomra? Most erre mit mondjak? Tessék kezdj ezzel valamit:

A T-modell váltóműve a három pedállal és a vezetőülés út felőli oldalára szerelt váltómű karjával volt működtethető. A gázszabályozás, és ezzel a fojtószelep állítása a kormányon lévő karral történt. A bal oldali pedállal lehetett sebességbe tenni a járművet. A váltómű karjának középső vagy teljesen előretolt állásában és a bal pedál benyomva tartásával az autó kis sebességbe kapcsolt. A pedált közbenső helyzetben tartva üresbe lehetett tenni, ezt a váltómű kar függőleges állásba helyezésével is el lehetett érni. A kar előretolásával és a pedál felengedésével lehetett magasabb sebességbe kapcsolni abban az esetben, ha a váltómű karja teljesen előre volt tolva. A sebességváltást mechanikus tengelykapcsoló biztosította.

„Dehogynem! Pontosan ezt teszitek. "Hozzá vagy neki" szavakat használjátok, Őróla beszéltek, és érte fohászkodtok. Az ima egy bensőséges beszéd hozzá. Tehát a megszemélyesítés a hit alappillérét képező pszichológiai forma, amikor a hívő racionális gondolatokat vizionál irracionális magatartás és kényszerképzetek értelmezése során. Az "igaz" és a "valós" könnyen relativizálható, és szerettek ezzel játszani az Igére hivatkozva.

Ha elég erősen hiszel valamiben, akkor valóra válik.

Ha igaz, ha nem. Ez a vallás lényege. Önmanipuláció.”

Kit akarsz becsapni? Azzal nem válsz felsőbbrendűvé, hogy letagadod a saját gyarlóságod, és úgy teszel, mintha a lét minden aspektusát képes lennél racionálisan megítélni. Miért manipulálod önmagad azzal, hogy nekünk próbálod bizonyítani a felsőbbrendűséged? A racionalitás bajnokaként mutatkozol, de mégsem érvelsz, hanem hangzatos frázisokat pufogtatsz. Nem gondolod, hogy épp a racionalitást gyalázod azzal, hogy érvelés helyett ideológiát gyártasz belőle?

Mégis miért kellene elfogadnunk, amit mondasz? Érvek helyett még csak szlogeneket olvastunk.

„Csak a hívők és úgy általában a vallásosak gondolkoznak alá-fölérendeltségben, ők az elitisták.”

Hmm, most úgy hányadik századtól nincs meg a történelem? Nem rémlik, hogy a felsőbbrendűség prófétája, Nietzsche, vagy a pápája, Hitler olyan nagy hívők lettek volna.

Nem azt mondom, hogy vallásos nem lehet felsőbbrendűségtudatú, de ne beszéljünk hülyeséget. A másik ember lenézése független az ideológiától, minden eszmeiségnek vannak ilyen figurái.

„Az ún. gyarlóság eleve értelmezhetetlen, mivel az emberi természet konstans, és soha nem volt tökéletes, mert olyan nem létezhet.”

A gyarlóságot nem is ember-ember viszonylatában értelmezzük. A kereszténység is pontosan azt tanítja, hogy természeténél fogva minden ember tökéletlen, ezen ember nem változtathat. De azért ez nem is jelenti azt, hogy nincs különbség az emberek között erkölcsi értelemben. Most vallástól függetlenül, nevesítés nélkül, egy rászorulókon önzetlenül segítő és mondjuk egy erőszaktevő nem áll azonos erkölcsi szinten.

„És igen, minden aspektusát lehetőség van racionálisan megítélni. Amennyiben ehhez túl gyenge jellem vagy, ott a vallás.”

Lehetőség lehet rá, képesség nem, maximum egy pszichopatának. Most őszintén, szeretni egy másik embert, jóságosnak, odaadónak, önfeláldozónak lenni, szép dolgokat alkotni, ez mind hiábavalóság szerinted, mert nem racionális így viselkedni és cselekedni?