Mi a véleményetek George Carlin előadásáról?

Akkor azon lépjünk túl, hogy én nem tartom humorosnak, főleg nem szellemesnek és + ellenszenves is az ürge úr. Mert ez egyéni problémám.

De:

Valójában nincs az a pálinkás kenyérrel etetett gyerekből felnőtt szegény nyomorult ember a Földön, és nem is volt: aki úgy gondolja/ gondolta / gondolta volna "hogy egy öreg muki ül a felhőkön" / hogy a szentiratok mesekönyvek, agykárosodásra lettek/ hogy az emberek megtévesztésére ravaszdiságból anyagi haszonért jöttek létre...

Ez sajnos a marxista-leninista emlőkön nevelkedett utóbbi két generáció téveszméje, melynek gyalázatos vallásüldözése és embertelensége mára már köztudott. Annyira sikerült megzavarni és szétdúlni az archaikus, tradicionális világképet az emberekben, hogy ez a generáció már nem is tudja, hogy a lenini tételeket fújja, és nem tudja mi hiányzik, miért érzi egy sejthalmazként a heideggeri kifejezéssel élve 'világbavetettnek' magát, miért kell annyi embernek vegyszerekért/gyógyszarokért rohanni a világ elviseléséért, vagy menekül bele egy fogyasztói idiotizmusba, vagy testi hedonizmusba.

Az egyes egyházak (nem csak keresztény, más vallásokra is vonatkozik) dogmatikája (tanrendszere, teológiája) nem "árnyaltabb", hanem egész más,

mélységesen keresi az Igazság megfogalmazhatóságát emberi nyelven

- ez a megfogalmazás már egy szinttel lejjebb lesz, mert a teljes értelme nem kimondható, "rész szerint van az ismeret" nem látjuk színről-színre - töredékesen lehet kimondani.

Ezt tapasztalhatod fordításnál: egy egyszerű pl. Heute ist Mittwoch. -> föllépsz a kifejezés értelméhez és -> lehozod egy másik formában: Ma szerda van.

Ez a fordítás persze bonyolultabb esetben vita tárgya lehet és kritikai elemzést is igényelhet. Ilyen kritikai vitázó vallásról pl Anzelmus Miért lett Isten emberré, vagy a Proslogion - felveti az ellenvetéseket is.

"Én túllépek e mai kocsmán,

az értelemig és tovább!" - ma már sokan elérhetik amit József Attila ír- ha nem ragadnak bele a lenini mákonyba- az értelem felettit.

Az Igazság keresése régebben egy képi megfogalmazásban is megnyilvánult - mert sokan nem tudtak olvasni, valamint a régi emberek tudati világa más volt, sokban hasonlított a gyermekekéhez, akik intuitíve gazdag képzelettel kezdik a világot megismerni, nem egy leszorított racionális tudattal - ez a felnőttnél szükséges és jó, de nem elégésges. Ezért az igazi művészet (mely igazi múvészet mindig szakrális) ezt segíti.

Így pl Velemér - ahol a freskók körben a falon és a kis ablakokon beeső fény a Nap járásával szinte végigolvassa a teológia egy részét

https://www.youtube.com/watch?v=M9X0uiKVI5g

vagy a kapu: szibolikusan az egész teológia megjelenik: mert egy átlépés, a zárt kapu mögött nem tudom mi van- felkészít, hogy a hétköznapi térből az átlépéssel egy szakrális térbe érkezem.

[link]

Én mondom: Még nem nagy az ember.

De képzeli, hát szertelen.

Kisérje két szülője szemmel:

a szellem és a szerelem!

(József Attila)

Carlin, több, egyébként kiváló amerikai standuposhoz (pl. Louis C.K.) hasonlóan többször is abba a hibába esik, hogy rossz emberrel vitatkozik. Az USA jelentős részének a vallás fogalma a fundamentalista neoprotestáns, vagy televangelista egyházak alapján alakul ki, amik elég gyakran szektás működés jeleit mutatják, vagy ténylegesen szekták. Ezeknek az érvelésével aztán nem nehéz vitába szállni, mivel gyakran eleve primitív, alapítók szájízére alakított hittételekből vagy alapfeltevésekből származik, akik gyakorlatilag egy terméket csinálnak Istenből, és egy brandet építettek rá (én eredetileg nem hittem Istenben, de mióta hiszek, azóta sokkal jobb az életem, többet keresek blabla... akár valami mosóporreklám).

Az a probléma, hogy ezek a standuposok, akik egyébként kiváló elmék szerintem, abba a tévedésbe estek, hogy ezeket a kezdetleges rakományvallásokat azonosították a vallás egészével, majd a nem túl nehéz racionális földbedöngölésükkel fényezik saját szellemi felsőbbségüket, hirdetik az ész diadalát a babona felett. Nem Szent Jusztinosszal, hippói Szent Ágostonnal, Eckhart mesterrel, Hegellel vagy Junggal szállnak vitába, vagy épp Buddha, Lao Ce, Csuang Ce vagy Avicenna gondolataival mérettetnek meg, hanem ilyen pitiáner L. Ron Hubbardokkal meg Pat Robertsonokkal.

Persze világos, azokkal való vita talán feszített lenne és közel sem olyan szórakoztató, de ez nem változtat azon, hogy pusztán szalmabábokat vernek szét, és lealacsonyítják magukat ezeknek a szélhámosoknak a szintjére.