AteistákT kérdezem, ha nem hisztek abban hogy a halál után nincs élet, mi értelme van az életeteknek?

Nem csak az életnek nincs semmi értelme, de általában semmi másnak sem, amivel valakinek nincs célja. A világ önmagában céltalan és értelmetlen. Csak úgy van.

Célt TE MAGAD tudsz adni magadnak - vagy másnak, ha elég ügyes vagy.

Azt viszont nem értem, hogy mit akarsz majd ÖRÖKKÉ csinálni a mennyországban. Te el tudsz képzelni BÁRMIT is, amit megállás nélkül, folytonosan akarnál csinálni időtlen időkön keresztül?

Bár én magam hívő vagyok, de a kérdésben szereplő gondolatmenetet nem tudom értelmezni. Miért ne lehetne valaki boldog amíg itt van, attól hogy egyszer ez majd véget ér?

Igazából ha megpróbálom beleképzelni magam a helyzetbe, a tudat hogy ez az egy életem van, csak még inkább arra sarkallna hogy minél többet hozzak ki belőle, amíg megtehetem!

Fordítva ülsz a lovon. Aki ateista, tudja, hogy ez az egy élete van, igyekszik ki is használni. Így aztán rengeteg dolga van, észre se veszi, ha vége.

Aki számára ott a végtelen ideig tartó mennyország, nem értem, miért törődik ezzel a röpke kis idővel. Számára ennek semmi értelme, egy percnyűglődés a hosszú megboldogulás ellenében? Mi értelme ennek?

Már a korábbi, hosszan tartó ateista koromban sem gondoltam, hogy az életnek "értelme" kellene hogy legyen. A mindig mindenben az értelem keresése számomra mindig is olyan volt mint valami fetisizmus vagy szenvedélybetegség. Egy mentális probléma, amit gyógykezelni kéne. :)

Azóta a véleményem annyiban módosult, hogy ha van az életnek értelme, akkor az csak az életen túl, egy minden értelmet meghaladó síkon teljesedik be. Ez természetesen paradoxon, de pont ezért igaz.

Ajánlanék egy pár lehetséges felfogást. :)

1.

Van egy tortád. Eszed, eszed, egyszer elfogy. Visszadobnád kapásból? Mondanád, hogy "ha ez a torta nem tart örökké, akkor nem kérem"? :)

Ha annyira a hosszú távú előnyben gondolkodsz CSAK, hogy anélkül a pillanatot már nem is tudod értékelni, teljes szívből átélni, akkor szerintem megrontott a vallás. Próbálj meg úgy gondolkodni, hogy itt és most én vagyok, és megpróbálom kiélvezni és kihsznélni, nem gondolok rá folyton, hogy mi lesz utána. Lehet, hogy rájössz, hogy így még a teljesítőképességed is megnő, hiszen minden pillanatban a maximumot nyújtod.

2. az erkölcsi nihilista/humán megközelítés:

Nincs olyan, hogy "értelem". Az ember látja bele a (maga számára hasznos) célt a dolgokba. Azok nélküle nem bírnak ilyen objektív jellemzővel; ha az összes emberek meghalna, az értelem mint olyan sem "maradna" benne semmiben. És ezzel nincs semmi baj.

Alapvető tévedés ilyen körkörös logikából kihozni az istent:

"Szeretném, ha a dolgoknak célja lenne, tehát alkotok nekik fejben egy célt, és úgy teszek, mintha lenne." Ez önbecsapás. De ha megszabadulsz ettől, és hagyod, hogy csak a megismerés vágya vezéreljen, egy olyan tisztánlátásra teszel szert, ami mentes az emberközpontú előítéletektől és tévhitektől, az élettelen (sn nem-emberi élő) dolgok valódi természetét ismerheted meg általa.

3. én személy szerint "intellektualista" vagyok; én a tudásban hiszek. :p

Ha sikerül minden generációnak továbbfejlesztenie, amit a világról tud, akkor valami jó fog kisülni belőle. Hogy mi, azt nem tudom, de gondolj bele, a mi őseink, mennyit segítettek RAJTUNK azzal, hogy akarva-akaratlanul megteremtették azt a tudást, ami a mai civilizációnk alapja. Tekintheti az ember küldetésének, hogy ennek a láncnak legyen ő is részese.

4.

A "szimpatista" nézőpont szerint mindent a legkülönbözőbb szempontokból kell megvizsgálnunk. Lehet, hogy az ember egyszer kihal, de milyen jó lesz ez, mondjuk, más állatfajpoknak, akiknek így több lehetőség jut majd. Mindig arra kell gondolkodni, hogy egyetlen önző szempont nem uralkodhat örökké. Mennyországpt akarsz, meg uralkodni a világ felett? A teremtés kiemelt pontja lenni? Menj már...A más élettel, más élettelennel való egység és igazságos egyensúly, ez a boldogság.

A van-e értelme egy értelmetlen kérdés. Az élet véget ér, ez biztos, minden ami előtte vagy utána van az nem biztos, amit nem tudunk megismerni azon meg kár aggódni. Hogy Gandalfot idézzem: "Nekünk arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, amely megadatik." Ha van is valami a halál után az nem a mi dolgunk. Ha elengedted az elmúlástól való félelmet akkor tudod igazán élvezni az életet. Élvezni hogy szerethetsz, tanulhatsz, javíthatsz a személyiségeden, segíthetsz másoknak. Nem követelsz a sorstól még többet, mint egy dackorszakos gyerek, hanem hálás vagy azért, amit kaptál.

Egy könyv vagy film sem lesz értelmetlen attól, hogy nem készül hozzá folytatás. Engem nagyon nagy örömmel tölt el, hogy mindent a maga teljességében tudok megélni, minden abszolút és önmagában nézve értelmes vagy értelmetlen, nem pedig az öröklét tükrében. Ez persze hatalmas felelősség is.