Melyikük mehet a Mennybe?

"be kell tartani az egyház kéréseit"

A Bibliában leírt elvárások, nem az egyház szabályai, hanem a Teremtő imádatához tartozik hozzá.

Jézus soha nem mondta, hogy csak némely dolgot kell betartani, ami nekünk "fekszik", csak valamit tegyünk.

Ez szelektálásnak minősül.

(Jakab 2:10) 10 Mert aki az egész Törvényt megtartja, de egyetlen pontban hibás lépést tesz, az megsértője lett valamennyinek.

A Törvény számos rendelkezésből álló egységes egészet alkot, és nem lehet részekre tagolni

Következésképpen ,az egész ellen vétkezik’, aki a Törvény egyetlen parancsát megszegi. Senki sem állíthatja azt, hogy engedelmeskedik Istennek és szereti őt, ha ugyanakkor megszegi Törvényének valamely részét.

Kedves Kérdező!

Az úr Jézus Krisztus példázata egyértelmű lesz számodra is:

"Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre! Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre." (Máté evangéliuma 25:31-46)

Üdv. Péter

# Mojjo

"tehát akkor jól értem, isten egyik személyisége át tud adni egy meghatározott feladatot egy másik személyiségének?"

Nem egészen, de jobb híján, többszörös idézőjelekkel akár így is fogalmazhatnánk.

Először is, nem "személyiség", hanem "személy" (hüposztázisz). Ezek precízen definiált teológiai szakkifejezések, használjuk őket pontosan. :)

Másfelől pedig az Isten saját, "belső kommunikációját" mi, az emberi agyunkkal fel sem vagyunk képesek fogni, mint ahogy magát Isten sem. Nincsenek és nem is lehetnek fogalmaink az Ő leírására (bővebben lásd: "apofatikus teológia").

Amikor Jézus úgy fogalmaz, hogy Ő ezt vagy azt mondta az Atyának, vagy az Atya Őneki, akkor az egy szépirodalmi jellegű leírás, egyféle költői hasonlat, hogy azért mégis legyen valami fogalmunk az egyébként megfogalmazhatatlanról.

(A Biblia nyelvezetének ezeket a finomságait sajnos a legtöbb esetben még a Biblia-olvasó vallásos emberek sem értik/érzik, ezért van annyi egymásnak ellentmondó Szentírás-értelmezés közforgalomban. De ez már más kérdés.)

# Kérdezőnek

"mi van például, ha valakinek azt sugallja Isten, hogy mise helyett menjen el egy gyermekotthonba és tegye boldoggá aznap a gyerekeket? Vétkezik, ha inkább oda megy és nem misére dicsőíteni Istent? Bennem tényleg ilyenek kavarognak..."

Isten azt sugallja, hogy úgy tedd boldoggá aznap a gyereket, hogy együtt elmentek misére, utána meg fagyizni és a játszóra. Ez nem vagy-vagy eldöntendő feladat, hanem is-is megvalósítandó.

De már korábban (2. válasz) írtam, hogy egyáltalán nem életszerű a kérdésed.

Nézz csak körül a saját közvetlen környezetedben, és figyeld meg jól, hogy kik azok akik segítőkészek, és kik nem.

Pusztán a leírásra hagyatkozva: egyik sem.

Az első azért nem, mert nem a misére járás, vagy a böjt üdvözít. A felebarátok iránti irgalom és szeret nélkül mindkettő mit sem ér.

A második pedig azért nem, mert nem dolga az embernek, hogy Istent a saját képére formálja, és átalakítsa. Az is tévedés, hogy a jó cselekedetek üdvözítenének. Nem egy mérlegre ültetve lesz az ember megítélve, ahol serpenyőzi az Úr, hogy ki mennyi jót, és mi rosszat tett. Nem is azért nem üdvözül, mert káromkodik és vétkezik, hanem azért, mert a leírásodban szereplő ember nem méri fel, hogy magát a cselekedeteivel nem tudja megváltani.

Az első embernek alapvetően a szeretet kell minden formában megtanulnia: felebaráti szeretet és az irgalmat kell megtanulnia.

A második embernek pedig, hogy elfogadja Istent, úgy ahogy az evangéliumok szólnak róla, elfogadja Isten szeretetét, és ahogy a felebarátait szereti, úgy Istent se mulassza el szeretni, és magát alázattal az Ő akaratának alávetni.

"valakinek azt sugallja"

Isten, nem tesz különbséget ember és ember között, még ha jelenleg emberi szemszögből nézve, országok, nemzetek léteznek is.

Mivel Isten a rend a szeretet, és az egység Istene, mindenkitől egyformán várja el azt, amit leíratott.

Valóban 40 embert használt fel a szavának leírására, mint egy 1600 éven keresztül. de azok az ő gondolatait, kéréseit tartalmazza.

Az írásokban jól kirajzolódik, hogy a Teremtő a népét mindig is egy egységes imádatban és vezetésben irányította, s nem vallások sokféleségében.

S ha valaki aki más "vallású" vagy nemzetiségű volt, de ha felismerte az igaz Istent és ha szeretett volna csatlakozni, az imádatban hozzá az megtehette.

Ma sincs más kép.

Jézus, de az Atyja sem hozott létre vallásokat, hanem az iránta érzett szeretetének bemutatását egy imádatban fektette le.

Jézus bemutatta, hogy egy kereszténynek milyen az életútja, amit jól láthatunk az írásokból, milyen önzetlenül önfeláldozó életet élt.

Neki fontosabb volt az Atyja akaratát tennie, mint az emberi kényelme, vagy saját akarata,

S a követőit is erre tanította. Rendszeresen oktatta tanította Őket, amikor együtt volt velük.

A későbbiekben A Tanítványok már képesítettek lettek, és tovább adták a Tanultakat, hogy mások is ugyan úgy gondolkozzanak, éljenek, ahogy Jézus tanította Őket.

Ezért ezt a munkát amit Jézus a követőinek feladatul hagyott, mindenkinek végeznie kell, miközben ebben a világban éli a keresztény életét.