Ki írta a második Péter levelet?

Jó a kérdés. Nem tudok rá válaszolni, de én szkeptikus vagyok a szkeptikusok érveivel szemben :)

Vagyis nem látom igazolva, hogy a levél miért ne lehetne Péteré (vagy Péter egyik személyes felügyelete alatt álló tanítványáé). Nagyjából három idézőjeles érvet szoktak felhozni a péteri szerzőség vitatói:

- A 2Pét a LXX-re hivatkozik, nem a héber Ószövetségre. Persze, hiszen az volt az apostolok sztenderd Szentírása, más kérdés, hogy (az akkor még nem is kanonizált) héber szövegeket is ismerték.

- A 1Pét és a 2Pét teológiája különbözik egymástól. Ez persze hülyeség, ha így lenne, akkor vagy az egyik, vagy a másik nem kerülhetett volna be a kánonba. Mindössze más teológiai témákat fejtenek ki, másra fókuszálnak, ennyi a különbség.

- A két levél stílusában is különbözik. Ez adódhat abból, hogy más olvasóközönségnek szánta. Abból is adódhat, hogy az apostol csak a lényeget diktálta le, a konkrét megfogalmazásban pedig bizonyos határok között szabad kezet kapott az íródeák. Ez ma is bevett szokás, akkoriban is az volt. Ha "postára adás" előtt rábólintott az apostol, az akkor is az ő levele, még ha nem is az ő szavajárását olvassuk benne.

Szóval engem ezek az "érvek" egyáltalán nem győztek meg. (Persze amellett sem tudnék érvelni, hogy a levelet valóban Péter írta.)

De ami gyanússá teszi a dolgot, hogy a péteri szerzőséget vitatók egymást idézik körbe. És mivel ezek a kutató emberek publikációs kényszer alatt állnak, ezért osztódással szaporodnak a műveik. És most már gyakorlatilag tényként kezelik, hogy a péteri leveleket nem Péter írta - holott ennek bizonyítása nem történt meg.

Szia!

Természetesen Péter apostol. Ha nem ő írta volna, nem lenne a Szentírásban, és ma elképzelhető, hogy nem is ismernénk.

A levél belső bizonyítékai egyértelműen Péter apostolra mutatnak. Még Euzébiusz is elismeri, hogy a keresztények többsége elfogadta a levelet, még ha neki kétségei is vannak. Azért azt ne felejtsük el, hogy a pszeudonim levelek kérdésében a korai egyház igen körültekintően járt el. Ha ők annak ismerték el, akkor nekünk mi okunk kételkedni benne? Egyébként pedig, ha nem fogaduk el a péteri szerzőséget, akkor gyakorlatilag ez hazugság: "Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében..."

Üdv. Péter

(1. vagyok.) Érdekes kérdés, hogy meddig tekintünk valamit eredetinek, és mikortól számít pszeudonimnek. Sokáig dolgoztam egy munkacsoportban, ahol mindenféle szakmai anyagokat, pályázatokat, publikációkat írtunk. Elég gyakori volt, hogy valakinek volt valami ötlete, behozott egy új gondolatot, de aztán mégsem ő fogalmazta meg konkrétan szöveget. De mindig az ötletgazda neve alatt mentek ki az írások, nem azé alatt, aki éppen bepötyögte a gépbe.

Most akkor ezek a szövegek eredetinek, vagy pszeudonimnek számítanak? :)

- - -

Euszebiosz joggal írhatta, hogy eredetileg "nem kanonikus" a 2Pét. Nem említi a Muratori-töredék, és a szír Újszövetség sem tartalmazta eredetileg. De attól, hogy nem kanonikus, még nem jelenti azt, hogy nem is eredeti. Pl. a Jakab protoevangélium szerzőiségét nem kérdőjelezték meg, még sem került az soha napirendre, hogy a szentírási kánon része legyen.

Annak ellenére sem, hogy ráadásul igaznak is tartják, hiszen az abban leírtak a szóbeli Szent Hagyomány részét képezik. Az eredetiség és a kanonikusság tehát nem feltétlenül függenek össze ily módon.

- - -

Egy rövid megjegyzés a linkelt tanulmánnyal kapcsolatban. (Holnap fogom elolvasni, most csak egy dologra figyeltem fel, itt-ott beleolvasva.) Nem mindenki egyházatya, aki régen élt. A tanulmány Tertullianust, Origenészt és Euszebioszt is egyházatyának tekinti, holott valójában egyikük sem az.

Tertulianust ma már valóban annak tekinti a katolikus egyház, de az egyetemes zsinatok korában nem tekintették annak. Nem volt hivatkozási alap, mert nem is igazán ismerték a tevékenységét.

Euszebiosz meg már-már az eretnekség határát súrolta teológiai kérdésekben (persze jelen téma szempontjából ez irreleváns), de egyéb érdemei miatt ezt elnézték neki, azzal, hogy teológiai könyveket ne írogasson :)

Origenészt meg konkrétan eretnekké is nyilvánították a halála után (bár a lelkiségi, tehát nem teológiai írásai továbbra is érvényes hivatkozási alapnak tekinthetők).

Nem mindig könnyű abban kiigazodni, hogy ki az egyházatya és ki nem, de akinek nincs ott a neve előtt, hogy "Szent", az egészen biztosan nem volt egyházatya :)

Ezt most csak azért tettem szóvá, mert túlzás nélkül napi szinten botlok bele olyan értekezésekbe, ahol egyházatyának titulálnak olyanokat, akik nem azok. Ez a dolog a vallásfüggetlen történészektől jön, ők időközben teljesen átdeffiniálták az egyházatya fogalmát.

De az egyházban az "egyházatyává válás" az egy ahhoz hasonló kanonizációs folyamat, mint a szentté avatási folyamat: vannak benne spontán elemek is (sokan hivatkoznak rá) illetve formális elemek is (zsinat kimondja).