Ha Isten szeret minket, akkor miért teremtett és tart fenn egy kegyetlen világot?

Ja, nagyon szeretIsten, aki halálra kínoztatta Jézuat csak azért, hogy csökkentse a vérszomját... mert máshogy nem lehet ezt magyarázni.

Érdekes módon az emberrel szemben elvárás, hogy feltétel nélköl megbocsájtson, de Istennél csak akkor működik, ha rendez egy kis vérfürdőt, aztán elvárja mindenkitől, hogy lássák be, helyesen csinálta, sőt, még ők érezzék rosszul magukat.

Ezt úgy hívjuk, hogy a Gonosz Problémája.

1.) Egy tökéletesen jó Isten minden gonoszt megakadályozására törekedne.

2.) Egy mindentudó Isten minden eljárást ismerne, mellyel a gonosz létrejöhet.

3.) Egy mindentudó és mindenható Isten meg tudná akadályozni a gonosz létrejöttét.

4.) Egy tökéletesen jó és mindentudó, valamint mindenható Isten meg is akadályozná a gonosz létrejöttét.

5.) Ha létezik mindenható, mindentudó és tökéletesen jó Isten, akkor a gonosz nem létezhet.

De a gonosz létezik.

Tehát Isten vagy nem mindentudó, vagy nem mindenható, vagy ő maga is gonosz, vagy nem létezik.

Először is néhány fogalom tisztázása. A jónak nem a gonosz vagy kegyetlen az ellentéte. A jónak a rossz az ellentéte, ámbár a rossz pedig nem a gonosz szinonimája.

Röviden, hogy értsd: A rossz a jó hiánya, ez mindig így van. Ha beteg vagy, az az egészség hiánya, ha buta valaki, akkor a tudás hiányzik, ha valaki embert öl ott a szeretet hiányzik és így tovább. A sötétség nem létezik, az a fény hiánya.

A gonoszság valós meghatározása: Oktalan és parttalan pusztítás.

---

"Ha Isten szeret minket, akkor miért teremtett és tart fenn egy kegyetlen világot?"

A világ nem jónak vagy rossznak lett teremtve, hanem a világ csak van. Amelyből maximum csak hiányzik a jó.

Ugyanakkor fel kell ismerni, hogy az emberi társadalom az egyetlen, ahol a jó hiányát meg lehet figyelni markánsan. Egyre több betegség, élelemhiány, a társadalmi rétegek elválása vagyoni, egészségügyi és oktatási téren stb. Ezeket a látszólagos "rossz" dolgokat voltaképpen az ember generálja saját magának, az által, hogy egyik ember megvonja a jót a másik embertől.

Csak röviden írtam, nyilván ez az emberi társadalomra vonatkoztatva rendkívül szélesen kiterjeszthető, a környezetszennyezéstől kezdve a jogi rendszerünkön át a különböző izmusokig, hogy mikor és milyen jót vesz el vagy von meg az emberektől egy bizonyos rétege a társadalomnak.

---

"Isten könnyedén meg tudná oldani, hogy sokkal kellemesebb legyen az élet. Csak akarnia kéne.

Gondolom, utána sokkal több híve is lenne, mert sokkal többen szeretnék őt érte."

Ez egy súlyos téveszme, amelyet a mindenkori papság hirdetett, miszerint Istent érdekli, hogy ki hisz benne és ki nem. Isten megteremtette a világot, benne a Földet, rajta az embert. És ennyi. Az embernek lett teremtve a Föld, és Istent félelmetesen hidegen hagyja, hogy most te hiszel benne vagy sem. Ha felismered és tudod, hogy létezik, akkor te egy boldog ember vagy, és örülhetsz annak, hogy tisztában vagy azzal, hogy nem véletlenül vagy, hanem bármily csekély is, de egy alkatrésze vagy a nagy egésznek.

---

"Én például nagyon sok olyan embert ismerek, aki rendes és mégis többet szenved, mint aki egyáltalán nincs tekintettel másokra. Sőt, sok olyan van, aki gátlástalan és nagyon jól él.

Akkor ilyenkor mi van?"

Ez a bizonysága annak amit írtam. A világ csak van, a nélkül, hogy az önmagában jó vagy rossz lenne. Nyilván azért alapvetően gondolom a cél az volt, hogy jó legyen a világ, hisz csak az működik, de ennek inkább működésbeli szempontjai voltak és nem erkölcsi moralizálás.

---

Anonymus

#16 - Az okfejtésed alapvetően hibás, ámbár jól jellemzi a Káin - Ábel féle bibliai harci elvet. Ennek összefoglalva kb. annyi jelentése van, hogy "Keresd meg ki lehet nálad jobb, és irtsd ki, még mielőtt ő pusztít el téged".

A gondolkodásod a félelemből táplálkozik és alapvető dolgokat nem vesz figyelembe. Vegyük sorra:

1.) Egy tökéletesen jó Isten minden gonoszt megakadályozására törekedne.

Nos, egy tökéletesen jó Isten a gonosz megváltására illetve jó útra térítésére törekedne, de semmiben nem akadályozná meg.

2.) Egy mindentudó Isten minden eljárást ismerne, mellyel a gonosz létrejöhet.

Ismeri is.

3.) Egy mindentudó és mindenható Isten meg tudná akadályozni a gonosz létrejöttét.

Ez nem igaz, ha ez így lenne, akkor nem lenne szabadság, hanem egy zsarnok uralkodó Isten lenne, aki bármit elnyom, ami neki nem tetszik. Hidd el, ha így tenne, akkor az ellen lázadnál, hogy micsoda egy zsarnok, hisz a gonoszt lám hogy elnyomja.

4.) Egy tökéletesen jó és mindentudó, valamint mindenható Isten meg is akadályozná a gonosz létrejöttét.

Nem, a tökéletesen jó Isten feláldozná magát a gonosszal szemben. Ahogy azt Jézus is tette. Az, hogy ő nem szállt le a keresztfáról, az, hogy ő végig tűrte azt, hogy megalázzák és megverik, alapvetően rengeti meg azt a téveszmét, miszerint Istennek bármikor is harcolnia kellene a gonosszal. Ez nem igaz. Isten elpusztíthatatlan, és ha a gonosz látszólag le is győzi, Isten feltámad. Jézus is tudta, hogy őt nem ölhetik meg csak a testét, tudta, hogy neki hatalmában lenne minden farizeust és ellene szövetkezőt elpusztítania, sőt már tanításai során erőszakkal megfékezhette volna az ellene lázítókat. Nem tette, mert nincs rá szüksége. Így csak egy halandó gondolkodik, aki fél, hogy elveszti életét.

5.) Ha létezik mindenható, mindentudó és tökéletesen jó Isten, akkor a gonosz nem létezhet.

Miért ne létezhetne? A gonosz nem az Istentől származik, az attól teljesen független jelenség. Ám mivel Isten ahogy te írtad tökéletesen jó, így ő nem pusztíthat, nem ölhet, nem rombolhat, ezért a gonoszt sem ölheti vagy pusztíthatja el. Ám mivel a gonosz soha nem fog felérni Isten erejével, így az sem képes elpusztítani Istent. Ellenben maga Isten feláldozhatja magát a gonosszal szemben.

---

A másik alapvető tévedésed, hogy a gonoszt bármiben is akadályozni kellene, vagy azt pusztítani kellene. A gonosz pontosan ugyan olyan szervező tudat mint Isten. Mi a különbség? Az, hogy míg Isten képes kompromisszumok és hierarchia alapján kiteljesedni, addig a gonosz a kiteljesedés felé vezető út egy pontján önmaga ellen fordul és voltaképpen önmaga szervezettségét taszítja káoszba és pusztulásba. Ezért nem érhet soha fel ereje Istenhez.

Ezzel pedig végső választ kaptál arra is, hogy miért nem kell Istennek harcolnia a gonosszal szemben. Mivel oktalan és parttalan pusztítása során önmagát is elpusztítja.

---

Anonymus

"tudod, ez azért van, mert kijelentett valamit. ha figyelmen kívűl hagyta volna a kijelentését, akkor hazug lenne"

- Ja, akkor ezpusztán büszkeség kérdése nála? Érdekes módon az emberrel szemb elvárás, hogy megkövesse magát, beismerje, ha tévedett.

Ha viszont ennyiről van szó, Isten nem csak túl büszke ahhoz, hogy beismerje, tévedett, de még n is mindent tudó, hiszen tlvedet. Márpedig egyolyan helyzet, ahol egy ártatlant kell halálraítélni, hogy a helyzet jóra forduljon, csak tévedésből eredhet.

És ne kezdj bele a szabadakarat mantrába: megteheti a rosszat, de a rosszra, engedetlenségre való hajlam NEM része a szabadakaratnak, de csakis Istentől eredhet.