Szerintetek nem furcsa ez a fajta keresztény nézőpont?

Kedves Első!

...ez nem igaz! Van egyház, aki ezt hirdeti, de a Biblia nem ezt írja!!! A szex nem csak gyereknemzésre, hanem "örömszerzésre" is van, nem piszkos dolog.

Kedves Kérdező!

Megbocsátható...(kérdés melyik egyházhoz tartozol, ki-mit mondd erre...)

>ha engedelmeskedsz a benned feltoluló vágyaknak akkor már bűnt követtél el rögtön?

Az ortodox keresztény felfogás szerint igen. Sőt, ha nem harcolsz az ilyen vágyak ellen hanem dédelgeted őket, az is bűnnek számít.

> Nem bocsátható ez meg?

Dehogynem! A gyónásban kaphatsz feloldozást (a keresztény vallás szerint).

Szia!

Kereszténynek tartom magam.

Házas vagyok.

Gyermeket nem tervezek.

A feleségemmel élvezem a szexet és nem kérek érte bocsánatot mert Isten ezt nem tiltja.

Keresztény, vagy Biblikus értelemben a bűn az, ami elválaszt Istentől, és Isten pedig maga a Mindenség, vagyis bármi, bármikor, bárhol.

A vágy alapvetően, szótári definíció szerint, hiányérzet kielégítésére való erős lelki törekvés. Egy egyén, amikor vágyik valamire, akkor gyakorlatilag személyes érdekét előtérbe helyezi, hiszen vágya tárgyával van elfoglalva mind gondolatokban, mind szavakban, mind tettekben...ráadásul a vágy érzése nem is éppen kellemes (nem arról van szó, amikor a vágy teljesül). Ekkor háttérbe szorul a közösség, a társadalom, a világ, a természet, az Isten. Az ember azért kezd el vágyni, mert a tapasztalatában megjelenő viszonyítottság egészen egyszerűen megtéveszti, és azt hiszi a dolgok ténylegesen külön is vannak térben és időben, sőt magát a tapasztalatát megjelenítő objektummal (test) azonosítja, jobb esetben valamiféle lélekkel, és egyszerűen elkülöníti önmagát gondolkodásban a dolgoktól (én<->nemén). Minduntalan teljessé akar lenni, ezért érzi a hiányt, megfeledkezve arról, hogy már réges-régen teljes. Itt történik meg az az elválasztás, amit a bibliai értelemben vett bűn definíciójában leírtam.

Ha becsületesen vizsgálódunk, akkor a szexuális vágy és a paráznaság ekvivalenciáját véljük felfedezni. Ez a bűn természetesen megbocsátható, de az Isteni megbocsátás csak akkor nyer érvényt, ha az adott egyén őszintén és becsületesen megbánja tettét. Ha valaki ténylegesen befogadja Krisztust szívébe, vagyis teljes tudatában belátja, hogy önmaga mi is igazából (a komplett Egész), akkor szabadul meg nem csak ettől, de az összes bűntől, és nyeri el a belépést a Mennyek Országába.

megjegyzés:

"Na már most, ha Isten teremtette az embert, akkor azt is vele teremtette, hogy onnantól, hogy ivarérett, ösztönösen is vannak szexuális vágyai."

Először is nem célszerű összekeverni a fogalmakat, ugyanis van szexuális vágy és szexuális ösztön is. A vágy egy érzelem, az érzelem viszont nem egyenlő az ösztönnel semmilyen formában sem, vagyis amit itt leírtál (ne értsd félre, nem bántani akarlak), egészen egyszerűen egy masszív ellentmondás. Másrészről meg ismerek olyat, aki 4 évesen szexuálisan vágyott, amikor az ivarérettség sehol sincs még...ebből is láthatjuk, hogy a vágy az a világról/életről alkotott ítélet eredménye, míg az ösztön egy belső iránytű, egy megmagyarázhatatlannak mondható késztetés, ami belülről fakad, az ember tudatának legmélyebb pontjából, az Igazi Emberből.

A 6-os válasz egy halandzsa, mert a szexuális vágy a fajfenntartó ösztönből ered, amit hormonok szabályoznak.

A pubertás kor, vagyis a kamaszkor elhozza a nemi érést, innentől termelődik a fiúkban a tesztoszteron, a lányokban az ösztrogén. Megkezdődik a spermatermelés, a lányoknál a peteérés és akár utód nemzésére is kész mind a két fél, bár az ilyenkor még tényleg nem ajánlatos, hiszen valójában kész tragédia, ha félbe kell szakítani a tanulmányokat, vagy korai házasságot kell kötni, vagy csak egyszerűen a szülők nyakába varrni egy akkor még nem kívánt terhet.

Megfelelő óvatossággal el lehet kezdeni tanulgatni a szexuális viselkedést, csókolózás, petting, később védekezéssel akár maga a szex is szóba jöhet, de kétségtelen, hogy jobb ezt nem túl korán kezdeni, hiába van meg hozzá a biológiai érettség, a társadalmi még hiányzik. A feszültségek levezetésére kiváló a sport.

Ezt a vágyakozás rendkívül nehéz elnyomni, vagy akár csökkenteni és felesleges is.

A kornak megfelelő tapasztalatszerzés egyenesen kívánatos, hiszen mint mindent, ezt is tanulni is kell, továbbá a szerelmi élet csalódásai is érlelik az embereket, amit még hátráltat az is, hogy erről rendkívül nehéz tapasztaltabb emberekkel beszélni, de azért léteznek felvilágosító könyvek, brossúrák, amik a legfontosabbakat vázolják.

Különösen fiatal korban kell ezzel igenis törődni, hogy ne alakuljon ki egész életre szóló viselkedészavar, deviancia.

Igazad van különben a keresztény nézőpont túlságosan prűd, ha szerencsés vagy és valamelyik szülőddel tudsz ezekről beszélni, akkor lehetséges, hogy nem is kell máshol sokat érdeklődni és felelősségteljesen el tudsz igazodni ezekben a dolgokban.

Biológiai lények vagyunk. Az egészséghez hozzá tartozik normális (nem beteg) embernél a rendszeres, gyakori szexualitás. Ha olyan istent feltételezünk aki nem gonosz, akkor nem kívánhat ilyet, bárhogy csűrik csavarják is egyes beteg gondolkodású emberek. Isten gyermekei vagyunk, magunkban hordozzuk istent -még a bűnöző is. A földi szükségleteinket ki kell elégíteni, h egészségesek maradjunk, ameddig csak lehet.

Ha isten nem ilyen -nem akar jót az embernek, gyerekének- akkor sz@rok rá. Miért tisztelném azt aki rosszat akar nekem!?

Ez az egész szexualitás-mizéria a keresztény vallásban keletről került át a kereszténységbe. A buddhista vallás például egyértelműen az ember tudomására hozza, hogy az ember transzcendens lénye rejtve marad a fizikai értelemben vett lény előtt. Ezért célszerű meditálni, hogy az ember gyakorolja a transzcendenssel való egyesülést. Ha nem teszi, ráadásul elsüllyed a nagyon materialista szexualitásban (amelynek energiaközpontjai a gyökér-, illetve nemi csakra), akkor az ember által hasznosított "transzcendens energia" nem jut el a fejtető- vagy koronacsakráig, azaz sohasem ismeri meg önmagát!

Később a zoroasztrianizmus és manicheizmus ebből nőtte ki magát, amelyek sokkal drasztikusabban hirdették ezt az önmegtartóztatást. A meditálásból önsanyargatássá fajultak a dolgok. (Zárójelben megjegyzem, hogy vannak vélemények, amely szerint a zoroasztrianizmus már jóval a buddhizmus kialakulása előtt elterjedt volt).

E két utóbbi vallás, keveredve a gnoszticizmussal és mezopotámiai és egyiptomi valláselemekkel (később európai pogány elemekkel) eredményezte a mai kerszténységként ismert vallást.

Tehát az én véleményem az, hogy egy sokkal szelídebb felfogásból alakult ki ez a "bűn a szex" felfogás. Itt pusztán arról lehet szó, hogy a túlzott szex elvonja az ember energiáit attól, hogy önmaga teljes lényének megismerését megvalósíthassa. Véleményem szerint, aki rendelkezik kellő ismeretekkel, az eldöntheti, hogy önmaga lelki fejlődésébe fekteti az energiáit, vagy éli a hétköznapi, materiális világban az életét, és közben rendszeresen szexel, amikor csak a "vágya" erre serkenti.

Itt megjegyezném még, hogy a cölibátus miatt a mai katolikus papok 99%-a alkalmatlan tisztének betöltésére. Itt most nem csak a világszerte fertőző pedofil botrányokra gondolok, hanem például az én falum katolikus papjára is, aki végigk.rta a falu és a szomszédos falvak vénlányait. Nagy "macher" az öreg! Csak ne lenne pap!