Ha Isten a mindenség, akkor ő egy nő is?

Szia!

Nem mindenki: "Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket."

Egyébiránt az Esszénus Béke Evangéliumban Jézus Atyáról és Anyáról beszél.

Nem a mindenség. Minden felett áll a pontos megfogalmazás.

Azt tesz, amit akar. Megteszi amit akar. Örökké van.

Ó de jó kérdés! Sikerült rátapintanod a kereszténység egyik legeredetibb és legmarkánsabb tanítására.

Röviden: egy ember saját magában nem Isten-képmás. Másokkal való kapcsolatában, és legfőképpen: a családban, a férfi-nő kapcsolatban a SZERETET által válik Isten-képmássá.

A lényeg a Bibliából: Isten "saját képmására teremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette … és a kettő egy test lesz".

Isten nem egy személy, hanem három, mert Isten lényege a szeretet, és egy személy saját magát nem tudja szeretni. Ezért van Szentháromság, ahol az Atya szereti a Fiút, a Fiú szereti az Atyát, és ez a közöttük lévő szeretet, a Szentlélek olyan erős, hogy nem marad meg kettejük között, hanem világot teremt.

Ennek a szerető, és szeretetből teremtő Szentháromságnak a képmása a férfi és a nő EGYÜTT: akik egymást szeretik, és ez a szeretet nem marad meg kettejük között, hanem új életet teremt. A férfi-nő kapcsolat tehát az Atya-Fiú kapcsolat képmása. Ilyen szempontból akár mondhatod is őket Mr. és Mrs. Istennek, bár Isten nyilván felül áll a biológián, így se nem férfi, se nem nő.

És mindehhez hozzáadódik Isten egyik legcsodálatosabb teremtménye, a szexualitás, a „kettő egy test lesz”, ahol ez az Isten-képmás nemcsak lélekben, hanem hús-vér fizikai valóságban is megjelenik.

Isten tehát a férfivá és nővé teremtéssel saját szerető mivoltát mintázta a lelkünkben, a szexualitás megteremtésével pedig saját képét mintázta a testünkben is!

A Biblia tanításában egyébként a teremtéstörténeten kívül is kismillió utalás van ezekre a dolgokra („Legyetek mindnyájan egyek, ahogy Atyám és én egyek vagyunk.”).

Érted már, miért ragaszkodik annyira makacsul a kereszténység a szexualitással és családdal kapcsolatos alapelveihez?

3.

Fontos momentum még a hosszú fehér szakáll, erről se feledkezzünk meg.

Az Iszlám, amely összegyűjtötte a zsidó és a keresztény hagyományokat, bátran kimondja, hogy a nőknek nincs lelkük és a paradicsomban a derék muszlim számára ott vannak a csodálatos szépségű hurik, így a nők a paradicsomba sem kerülhetnek.

A keresztények szerint Évának egy rendes teremtés sem dukál, pusztán Ádám egyik vacak kis oldalbordájából lett kigyúrva, ez aztán jól jellemzi a teljesen alárendelt helyzetét, mert nincs is más dolga, mint a férfiak kiszolgálása és kétezer éven keresztül még írni, olvasni sem tanították meg a lányokat, mert a mosáshoz, főzéshez, takarításhoz és a gyerekek pesztrálásához az nem szükséges.

A túlzott cifrálkodástól is óvja a Biblia az asszonyi állatokat, mert elég, ha az ura és parancsolója kényét, kedvét kielégítik az ágyban, ahol kötelező számukra megfelelő szemérmességet tanúsítani, de ez nem mehet addig, hogy a férfi kéjvágya, amely a házasságban a legfontosabb, kielégítetlen maradjon és kötelesek mindenkor uruk igényeit szolgálni.

A gyermekek, amik Isten jutalmai a derék nőknek, megkövetelik a legteljesebb gondoskodást, ezért a nőknek sorra ki kell hordaniuk az összes magzatot, mert Isten ajándékát visszautasítani bűn és türelemmel kell viselniük, ha a sok gyerekszülés és szoptatás után elformátlanodik és tönkremegy a testük, ezért megértést kell tanúsítaniuk a férjük iránt, ha az később már máshol keresi a gyönyöröket és türelemmel kell viselniük az utálkozó és megvető tekinteteket és a megvető, lenéző bánásmódot.

Egy tisztességes nőnek viszont egész életében csak egy kapcsolata lehet, a házasságba szűzként kell, hogy menjen, esetleg férje korai halála esetén lehet módja más társban is, ha valamely derék férfiú szemet vet rá, mert különben élete végéig gyászolnia kell szeretett parancsolója elvesztését. Fiatal korát meghaladva ez már nem érvényes, hiszen úgysem kell senkinek egy kivénhedt lotyó, más szajhája.

Mindezt természetesen a keresztények képzelik és képzelték kétezer éven keresztül, hiszen Istenük férfi, akinek csak a fia számít. Ádám lánygyermekeinek nevet sem érdemes adni és említésre sem méltók a Bibliában, a nők nem is számítanak nekik, erre tanúság a történelem. Én a legteljesebben hiszek a női egyenjogúságban, híve vagyok az emancipációnak és mint minden egészséges férfi, többre tartom őket a férfi nemnél, hiszen nem csak okosak, de szépek is. Rajongásom a női nem felé az teszi, hogy különleges bánásmódban részesítem őket, szépségüket csodálom, okos tanácsaikat megfogadom és életüket szeretném minél könnyebbé, kellemesebbé tenni és boldog vagyok, ha örömet szerezhetek nekik.

(Az én véleményem, valószínűleg nem releváns, mert én ateista vagyok.)