Mi a véleményed a sátánizmusról? A sátánistákról? Ismersz ilyet? Mennyire elvont személyek a sátánisták? Elítléed őket? Szerinted létezik sátán? Ha igen hogy nézne ki?

Már miért ítélném el őket?

Harcolnak a gonosz ellen, aki olyan világot tart fent, ami tele van szenvedéssel, annak ellenére, hogy simán megszüntethetne minden kínt.

Én az "ateista" sátánizmust preferálom. Nem szól másról csak önmagunk megismeréséről. Nem mondja azt, hogy tisztelt emez-amaz istenséged...azt mondja, hogy "tégy azért, hogy tisztelhesd magadat".

Amelyik sátánizmust ismerem, az emberközpontú volt, és teljesen alap erkölcsi útmutatót foglalt magába, amivel nem volt bajom.

Ismertem sátánistát. Abszolúte nem volt elvont személy. Teljesen normális volt, és élte a kis életét. Igazából semmiben sem volt más, mint a többi ember.

"Pedig az ateista sátánizmus is egy jó nagy humbug, mágiával meg minden hülyeséggel."

Igaz! Abból is van néhány ágazat...én valamelyik spirituálisabb részével ismerkedtem meg. Ezzel nem is volt baj, "mágia" sem volt sok...csak az értelmetlen ezós gyógyászatot nem kedveltem benne. Nah az tényleg humbuk volt!

Szerintem a sátánisták nem kevésbé lököttek, mint a keresztények, mert ugyanolyan nem létező lényben hisznek, illetve pont a kereszténység egyik eleme a szimpatikus nekik.

Mégpedig nem éppen a jó eleme, hanem magát a gonoszt próbálják elfogadni, elfogadtatni.

Legalább is így sejtem, mert nem sokat tudok a zavaros ideológiájukról, amely kissé ahhoz hasonlít nekem, mintha a zsidók fasisztává csapnának fel, de mondjuk volt is hasonló, igaz nem a zsidók, hanem az oroszok között, akik talán nem voltak azzal tisztában, hogy Hitler nem legyőzni akarja az oroszokat, hanem kiirtani éspedig velük együtt.

Azért a sátánista ember hozzáállása akkor is árulkodó, ha nincs semmiféle alapja és ezek az emberek veszélyesek is lehetnek, ha már ilyen negatív dolgokat preferálnak, ki tudja, hol a határ náluk?

Addig rendben van, hogy maga a kereszténység sem éppen egy emberbarát vallás, hiszen ők maguk is egyfajta gonosz lényben hisznek, amely jókora vérengzéseket tett már eddig is és a végítélet alkalmával kiirtja az emberiség többségét, de legalább ők azt hiszik, hogy a gonosz részét pusztítja majd el és különben is ráhagyják a cselekvést, saját maguk számára nem engedélyezik az ítélkezést sem, így nagyjából veszélytelenek, talán a szélsőségesek kivételével.

Aki viszont mindezzel szembefordul, a keresztények által a legfőbb gonosszal akar munkálkodni, az már végképp beteg fazon lehet és egyáltalán nem veszélytelen.

Ateistaként én gyermeteg mesének tartom az egészet, az angyalokkal és a sátánnal egyetemben, de az ilyesfajta hívekre gyanakvással tekintek. Ki tudja, mennyire buggyant már, mi telik ki tőle?

Persze a legtöbbje csak poénból ökörködik, vagy teljesen mást tulajdonít a sátánnak, mint amit elvárhatna egy átlagos ember, inkább amolyan polgárpukkasztás ez, nem igazi imádat, azért is tűrik meg, akármennyire deviáns viselkedés, mert nincs valódi tartalom mögötte.

Legalább is remélem.

Ritkán szoktam sarkos véleményt megfogalmazni, de a sátánizmust enyhén szólva is baromságnak tartom. A "sátánozás" csak egy jó kifogás arra, hogy ne kelljen felelősséget vállalnom esetleges rossz tetteimért. "A Sátán vett rá, rontott meg, valójában ő tehet róla" duma épp azt szolgálja, hogy ne kelljen azt mondanom: "oké, ezt elszúrtam és most meg kell innom a levét is".

A "gonosz" fogalma absztrakt és egyedül bennünk létezik. Azzal, hogy elképzelünk egy rosszakaró szellemet vagy patás-vasvillás szörnyeteget csak magunkat áltatjuk.