Mit mond a biblia a kannibalizmusról, és vajon mit gondolhat Isten a jelenségről?

Nincs erről egyértelmű parancs a Bibliában, de az ószövetségi történetekben többször említve van, mint az Isten ítéletét kísérő szörnyű jelenség.

Ugyanakkor, ha az életem múlna rajta, valószínűleg képes lennék enni emberhúst, ahogyan az Életben maradtak c. filmben volt látható. Ez csak az én személyes véleményem, nem tudom mások mit tennének.

Biblia: Szörnyűséges és undorító enni egy másik ember húsából.

Isten: Sajnos vannak olyan bolondok, akik megeszik a halottaikat. Egy kis kuru talán észhez téríti őket.

Bár a biblia időben még ismeretlen volt a kannibalizmus fogalma, van egy kis hely a Szentírásban, ami erre utal.

A "Siralmak könyvében", mely a Kr. e. 587-es pusztítást és következményeit énekli meg, amikor az Újbabilóni Birodalom elfoglalta és lerombolta Jeruzsálemet ill. egész Palesztinát:

"Nézd, Uram, és lásd: Kivel bántál így valaha? Az asszonyok megették kicsinyeiket, gyermekeiket, akiket karjukon hordoztak." (Sir 2, 20)

"Gyengéd lelkű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy eledelül szolgáljanak nekik, népem leányának romlása idején." (Sir 4, 10)

Tehát ezt Izrael népe szégyenletesnek és megalázónak élte meg.

Harmadszor is én vagyok. Íme egy részletes válasz, hogy mit mond a Biblia a kannibalizmusról. Ezt a www.gotquestions.org angol nyelvű oldalról fordítottam le. [link]

Kérdés: Mit szól a Biblia a kannibalizmusról? Van-e a Bibliában kannibalizmus?

Válasz: A kannibalizmus meg van említve a Bibliában. Habár nem közvetlenül azzal a kifejezéssel, hogy: „Te magad nem ehetsz emberhúst”, nyilvánvaló jelzés található a Szentírásból, hogy a kannibalizmus borzalmas gonoszság.

A vízözön után Isten engedélyt adott Noénak a húsfogyasztásra: „Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt.” (Ter 9,3) Azonban Isten megszabja, hogy a „nektek eledelül”-be nem tartozik bele az embertárs. Sokkal különbözőképpen kell bánni az emberekkel, mint az állatokkal: „Aki embervért ont, annak ember ontsa ki vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert.”

A kannibalizmust különböző helyeken említi a Szentírás (Lev 26,29; MTörv 28,53-57, Jer 19,9; Siralm 2,20; 4,10; Ez 5,10), de minden esetben alkalmazását borzalmas átoknak és a kétségbeesés embertelen tettének tekintik. Mózes és más próféták előre megmondták, hogy ha az izraeliták elhagyják Istent, ilyen súlyos bomlásba fognak esni, amint megeszik tulajdon gyermekeiket. Ezen szívszaggató próféciák beteljesült Szamária ostroma idején Jerobeám király uralkodása alatt (2Kir 6,28-29). A kannibalizmus testi iszonyat volt, melyet a hitehagyás lelki iszonyata követett.

A kannibalizmus néhány pogány kultúrában ritualizált, amint vallási ceremónia vagy kulturális babonaság része. Így nemcsak a cselekedet önmagában rossz, de az ok is rossz a cselekedet mögött. Például néhány embercsoport megeszi elhunyt családtagjainak húsát, mert hiszi, hogy ezáltal lehetővé válik azon lelkek továbbélése, akik meghaltak. Ilyen kannibalista rítusok bibliailag nem jogos. A Biblia tanítja, hogy a lélek nem marad a testben, sem hogy szabadon vándorol. Egy lélek bárhová megy, azonnal az Úrral lesz a halálon (2Kor 5,8) vagy az alvilágba megy, és marad az ítéletig (Lk 16,19-26; Jel 20, 11-15).

Megölni valakit, hogy kibelezzék (gyilkossági kannibalizmus) tagadhatatlanul rossz. Mi van akkor, ha egy már halott embert azért belez ki (nekro-kannibalizmus), hogy megakadályozza az éhezést? Ez nem egy teljesen feltételezett kérdés, mert „túlélési kannibalizmus” valóban történt. Azok, akik felhasználták a kannibalizmust éhségük csillapítására, tartalmazza a Donner-hágót 1846-ban és az 1972-es repülőgép-katasztrófa túlélőit az Andokban. Azonban a Biblia egésze megadja a kannibalizmus negatív leírását, és látni lehet, hogy az önfenntartás nem tudja indokolni ilyen barbárságot. Még az egyenek és legkétségbeesettebb körülményekben, a kannibalizmust nem szabad megfontolni.

Összességében, amíg a Szentírás nem kifejezett parancsot ad a kannibalizmus ellen, a kezdetben (Ter 1,26-27) Isten megtisztította, hogy az emberiség egyedi módon és kivételesen az állati királyságból. Az emberiség Isten képmásaként teremtetett, hogy értéke és tisztelete legyen az állatok fölött. Az Ószövetség szorosan összekapcsolja a kannibalizmust az Istentől jött ítélet végső szakaszával, így az utálatos és gonosz praktika.