Jehova Tanúi! Miért utasítjátok vissza, illetve miért nem preferáljátok a csecsemőkori keresztelkedést?

köszönöm, ezt nem tudtam.

Katy Weaver

A keresztségnek ugye a legtöbb keresztény (vagy keresztény-jellegű) egyházban az a célja, hogy megszabadítson az eredendő bűntől.

Az eredendő bűn az az ősbűn, mely az első emberpár bűnbeesése után következett be, és így ez a legelső bűn áteredeztetik minden emberre.

Azonban az eredendő bűnt nem szabad akaratunkból kifolyólag követjük el, hanem ez minden emberben benne van.

Tehát, hogyha az ember nincs tudatában abban, hogy születésekor megkapta az eredendő bűnt, úgy nem szükséges tudatában lennie annak, hogy megkapja a keresztséget, mely eltörli az ősbűnt.

Nos a Biblia parancsa így szól: tegyetek tanítvánnyá embereket és kereszteljétek meg őket.

Tehát először tanítvánnyá teszed, aztán megkereszteled. Egy csecsemőt még nem tudsz tanítvánnyá tenni. Nem könnyű téma a Biblia, egy kisgyermek még nem tudja felfogni eléggé. Jézus sem csecsemőkorában keresztelkedett meg, és az apostolok sem csecsemőket kereszteltek. A fentebb felhozott példa, miszerint a négyévest is viszik szórólapokat terjeszteni, nem állja meg a helyét, ugyanis ő sincs megkeresztelve, csak a szülei tanítják, ami viszont Bibliai parancs (lásd: Timóteusz). Majd, ha elég érett lesz hozzá, ismeri a Szentírást és meg akar keresztelkedni, akkor lesz megkeresztelve.

Jézus mondta:

"Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja be az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda."

Egyrészt:

Miért tagadjuk meg a gyermekektől Isten kegyelmét?

Másrészt:

Épp a még ártatlan kisgyermekek fogadják be szívükbe Istent. A legtöbb felnőtt túlságosan el van foglalva a világ gondjaival és csak nagyon nehezen tudják meglátni mindennapi életükben Isten végtelen szeretetét és irgalmasságát.

Tehát szükségünk van arra, hogy a világot egy kicsit gyermeki egyszerűséggel is szemléljük, és ne merüljünk el a mindennapi gondokban.

Én ugyan nem JT vagyok, de a felnőttkeresztséggel értek egyet (pontosabban a tudatos döntésként hozott keresztséggel). A Bibliában konkrétan csak felnőttkeresztségről olvasunk, azoknál a helyeknél, ahol azt írja, hogy a háza népével együtt keresztelkedett meg, csak feltételezés, hogy gyermekek is jelen voltak. Noé is a háza népével együtt ment be a bárkába, de egy gyerek sem volt köztük.

A Biblia azt írja, hogy "térjetek meg, és keresztelkedjetek meg" - egy csecsemő nem tud megtérni, tehát ez nem rá vonatkozik. Jézus valóban nem küldte el a gyermekeket, amikor a tanítványai el akarták küldeni, hanem megáldotta őket - de ez nincs párhuzamban a keresztséggel. A mi gyülekezetünkben felnőttkeresztséget (bemerítkezést) gyakorlunk, ez tulajdonképpen egy szimbólum, amikor a bemerítkező elismeri, hogy bűnöket követett el, bűnbocsánatra, új életre van szüksége, amit csak Isten tud adni. A gyermekeket pedig "bemutatjuk" a gyülekezetben, amikor is a pásztor és a gyülekezet áldást kér a gyermekre, a szülők pedig elkötelezik magukat arra, hogy Isten félelmére fogják nevelni gyermeküket. Aztán, ha felnő, és saját maga úgy dönt, hogy megmarad ezen az úton, akkor bemerítkezik.

Én nem ítélem el a gyermekkeresztséget vallókat, csak én mást látok a Bibliában, és úgy látom, hogy a gyermekkeresztség inkább a szülők hitéről szól, mint a gyermekéről.

"És mi a különbség a csecsemőkori, és a gyermekkori keresztelkedés között?"

Ezt nem tudom, hogy tőlem kérdezed-e, szerintem nem sok különbség van. Én úgy látom, hogy a bemerítkezésnek olyan korban kellene megtörténnie, mikor már önálló döntést képes hozni valaki. Ez lehet esetleg gyerekkor, ha a 18 év alattiakat gyerekeknek tekintjük, de mondjuk az alsó iskolás szerintem is túl fiatal hozzá. A legszerencsésebb szerintem, ha a kamaszkoron túl történik meg, de ez egyéni vélemény.