Miért olyan biztosak a keresztények abban, hogy nem létezhet reinkarnáció?

ui.: javított kiadás:)/:

1, "egyébként a 3.hozzászólóhoz hasonlatosan szerintem sem a *reinkarnációról szól az idézett szövegrészlet"

2,"(a Bibliában a *reinkarnáció fogalma inkább talán Illés és Keresztelő János kapcsán merülhet fel)"

Mert a reinkarnáció nem bibliai tanítás. (BÁR.. ezzel tudnék vitatkozni, olvastam már a Bibliában olyan részleteket, amelyek akár erre is utalHATnak.) Inkább úgy mondom: nem egyházi tanítás, egyetlen keresztény egyház sem foglalkozik vele. Azt nem tudjuk, mi van a halál után, ebben csak a hitre támaszkodhatunk. A keresztények hite szerint pedig nincs újjászületés a Földön, hanem mennyország van vagy pokol, vagy feltámadás egy új világra (ebben eltér az egyes felekezetek tanítása).

Ugyanakkor: vannak olyan keresztények is, akik hisznek a reinkarnációban, vagy elképzelhető lehetőségnek tartják.

Nagyon jó a felvetés. A válaszom pedig: mert mint sok minden mást is dogmatikusan elutasítanak a logikát mellőzve. Régen azt mondták nekik, hogy nincs és azóta sem akarják ezt a kérdést felül vizsgálni. Bár kérdezhetnénk, hogy miért, hisz nem ez az egyetlen utalás benne, mégis a dogmatikusság megakadályozza őket abban, hogy logikusan gondolkozzanak. Attól félnek, hogy a logikus gondolkodással elveszíthetik az eddigi hitüket. Jobban ragaszkodnak egy általuk elfogadható történethez, mint az igazsághoz. A téma megkérdőjelezése dogmatikussága miatt szentségtörés és elfogadhatatlan. Ezzel be is zárult a kör. Ha kérdezel az rossz, szentségtörés és már nem is kerülhetsz az áhított menyországa. pedig ki ne szeretne oda kerülni ahol minden szép és jó? Ezért inkább meg sem kérdőjelezik, nehogy a biztos helyük bizonytalanná váljon. Elhitetik magukkal, hogy bizonyos dolgok kérdőrevonása helytelen és az már a hite megingását jelentené, így még a gondolattól is írtóznak. A dogmatikussághoz való ragaszkodást pedig az egyesületen belül mindenki preferálja, támogatja, így kéz a kézben egymást lökik vagy húzzák a tudatlanság mocsarába. A kiközösítéstől vagy a biztos helyük megingásától pedig mindenki fél és valljuk be ezt meg lehet érteni. Mindenki számára szükség van biztos alapokra. csak míg egyesek meg merik vizsgálni a biztos alap erősségét, addig vannak olyanok akik csukott szemmel bízva bíznak abban, hogy alattuk is ugyan olyan biztos alap áll mint a másik alatt. Vagy annyira túlbecsülik magukat, annyira bíznak önmagukban, hogy még csak véletlenül sem ellenőriznék a dolgot, mert azzal már a saját önbecsülésüket rombolnák.

Az vesse rájuk az első követ, kinek nincs szüksége biztos alapra az életben!

Legyen szép napotok ;)

:) talán nem egészen érthető, hogy az előző hozzászóló, milyen "egyesületről" beszél, és "milyen pozícióról".. ha abban gondolkodik az ember, hogy (keresztényként)a Krisztusba vetett hit nem külsőségekben nyilatkozik meg(nem egyes vallásos előírások precíz betartását jelenti és nem egy közösségnek való megfelelést/(akár hitküzdelmek gazdagította) egyéni belső meggyőződés, nem indokolt ez alapján sem megítélni, sem beskatulyázni valakit

az egyházszervezet és -politika valamint vallás (és különböző dogmák)fogalma persze már azért valami mást jelent... és nem feltétlenül van minden egyes pontban összhangban az ember személyes hitével...

a pozitív és negatív kritika is jogosan illetheti meg/

ettől függetlenül, akár kereszténynek vallja magát az ember, akár nem, a reinkarnáció létezésével kapcsolatban sem lehet teljesen biztos (de ezzel előző kommentáromban már foglalkoztam)

"így kéz a kézben egymást lökik vagy húzzák a tudatlanság mocsarába"

13 -as. Ezt te képzeld így.

Máshogy tapasztaltam. Sokkal inkább tudatos megfontolás, ami a ker.teológusokat arra indítja, ebben ne bízzanak.

A magyar népmesék "egy életem egy halálom " fordulata nagyobb erőt ad a jelenlétre, a lélekjelenlétre(!), mint á..ebben az inkarnációban nem megy, majd..majd..majd..meg előzménye ez és ez volt, volt..volt.. volt ezért stb. Kibúvók és fantáziálások sorozata az itt és most heroikus szemléletével szemben!.

Ez az ok. És szolidáris a buddhista - nagyon is tudatos dogmatikával! - a buddhista tanok (dogmatika, ez eredetileg nem negatív) nem fogadja el pont ezért a reinkarnációt. És ha belegondoltok, amennyiben NINCS TUDATI folytonosság - nincs is jelentősége. Mennyiben vagyok "én" az, akiről egy varázsló kimondja, hogy ennek és ennek a reinkarnációja vagyok? Semennyire.

Én én vagyok, itt és most, ahogy figyelek, ahogy élek.

T. Kerdezo!

Ez az idezet nem szol a reinkarnaciorol. Teljesen mas ertelme van.

A Biblia soha nem mond ellent onmaganak.

Amikor Isten azt mondta az elso emberparnak, hogy: "amely napon esztek a fa gyumolcsebol, meghaltok".

Tehat a bukasukkal valoban bejott a "halal" az emberek eletebe. Isten sehol nem mondta azt, hogy a "halal utan a lelek majd valahova elmegy, vagy ujjaszuletik."

A Biblia vilagosan megirja, hogy mi lesz a halottakkal, milyen allapotban lesznek. Milyen buntetes lett volna az, ha a halal utan a lelkunk tovabbmehetne akar a mennybe is.

Mivel keresztenyi tanitasrol beszelunk, csak a Biblia lehet az alap, itt kapunk valaszt erre a kerdesre.

Masreszt az ember maga a "lelek".

Mikor Isten az ember orrlukaba lehellte az elet lehelletet,akkor egyszeruen meginditotta a test mukodeset. Pl. egy jo auto sem indul gyujtas nelkul.

Tehat az embernek nincs kulonallo lelke.

A Bibliaban a Predikator 3:19-21, valamint a 9:7,8,12-es verseket olvasd el ha teheted. Itt pontos valaszt kapsz a reinkarnacioval kapcsolatban,azaz, hogy ilyen nincs.

De most raternek az altalad feltett masik kerdesre, a vizben es szellemben valo ujjaszuletesre:

JÉZUS nemcsak az új születés fontosságáról, eredetéről és céljáról beszélt Nikodémusszal, hanem arról is, hogyan megy végbe. Ezt mondta: „ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az Isten királyságába” (János 3:5). Egy személy tehát víz és szellem által születik újra. De mire utal a ’víz’ és a ’szellem’ szó?

Nikodémusz, aki zsidó vallási tanító volt, kétségtelenül jól tudta, hogy a Héber Iratok ebben az értelemben használja az „Isten szelleme” kifejezést: Isten tevékeny ereje, mely figyelemre méltó tettekre teheti képessé az embereket (1Mózes 41:38; 2Mózes 31:3; 1Sámuel 10:6). Így amikor Jézus a ’szellem’ szót használta, Nikodémusz bizonyára a szent szellemre, Isten tevékeny erejére gondolt.

Mit mondhatunk a vízről? Figyeljük meg, hogy milyen események történtek közvetlenül a Nikodémusszal folytatott beszélgetés előtt és után. Láthatjuk, hogy Keresztelő János és Jézus tanítványai is vízben kereszteltek meg embereket (János 1:19, 31; 3:22; 4:1–3). Ez a gyakorlat jól ismertté vált Jeruzsálemben. Ezért amikor Jézus a vízről beszélt, Nikodémusz minden bizonnyal értette, hogy Jézus a keresztelkedés vizére utal, nem pedig a vízre általában.

Ha a ’víztől születés’ a vízben való megkeresztelkedésre utal, akkor mit jelent a ’szellemtől születés’? Nikodémusz és Jézus beszélgetése előtt Keresztelő János kijelentette, hogy nemcsak a víz fog szerepet kapni a keresztelkedésnél, hanem a szellem is. Ezt mondta: „Én vízzel kereszteltelek titeket, ő [Jézus] pedig majd szent szellemmel fog keresztelni titeket” (Márk 1:7, 8). Márk, az evangéliumíró beszámol az első ilyenfajta keresztelkedésről: „Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban. És azonnal, ahogy feljött a vízből, látta, amint az egek szétnyílnak, és a szellem, mint egy galamb, leszáll rá” (Márk 1:9, 10). Amikor Jézus bemerült a Jordánba, vízzel keresztelkedett meg. Abban a pillanatban pedig, hogy megkapta a szellemet az égből, szent szellemmel is megkeresztelkedett.

Mintegy három évvel a keresztelkedése után Jézus erről biztosította a tanítványait: „nem sok nappal ezután szent szellemben fogtok megkereszteltetni” (Cselekedetek 1:5). Mikor történt ez?

I. sz. 33 pünkösdjén Jézusnak körülbelül 120 tanítványa gyűlt össze egy jeruzsálemi otthonban. „Hirtelen heves szélrohaméhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd tűzlánghoz hasonló nyelvek váltak előttük láthatóvá . . . Mindnyájan beteltek szent szellemmel” (Cselekedetek 2:1–4). Ugyanazon a napon Jeruzsálemben arra buzdítottak másokat, hogy keresztelkedjenek meg vízben. Péter apostol így szólt egy tömeghez: „Tanúsítsatok megbánást, és valamennyien keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek megbocsátására, és megkapjátok a szent szellem ajándékát.” Mit tett a sokaság? „Akik tehát szívesen fogadták a szavát, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk” (Cselekedetek 2:38, 41).

Tehat ahogy latod,ez nem igazolja a reinkarnaciot.

Ha kerdesed lenne, szivesen valaszolok. Udv: Judit!

Szia!

Bocs, az előzőket nem olvastam el.

Ám csak három egymásnak teljesen ellentmondó elképzelést ismerek.

Örök mennyország - pokol, vagy ott vagy vagy vándorol a lelked - egyszerre nem lehet mind a kettő/ mi van ha az egyik életedért a mennybe, a másikért a pokolba kerülnél?/

Feltámadsz - akkor nem tudsz vándorolni, mert mi van ha pont akkor egy másik eletetett élsz/ egyáltalán melyik életért támadnál fel?/.

Vándorolsz - ebben az estben nem lehet a lelked örökre a mennyben - pokolban és mivel nem érsz rá nem lehet feltámasztani.

Egyszerre nem lehet hinni több variánsban csak egyet lehet elfogadni.

Mert a vallásunk vezetői ezt tanították nekünk. Az én esetemben gyerekkoromtól fogva.Az, hogy egyszer élünk, egyetlen esélyünk van az üdvözülésre olyannyira bele lett sulykolva az agyamba, hogy jó hosszú ideig eszembe sem jutott volna megkérdőjelezni ennek az igazságtartalmát, de ha voltak is kétkedő gondolataim, azt gondoltam, hogy azok az ördögtől valók.Az sem mellékes, hogy egyszerűbb volt vakon hinni, mint gondolkodni.

Sajnos sokan ebbe az állapotba rekednek egész életükre. Elhiszik azt amit Istenről tanítanak nekik, ahelyett, hogy saját tapasztalatokat szereznének róla.