Mi lenne, ha nem létezne a hit?

A mindennapi életben a hit mást jelent, mint a vallásban.

Ha azt mondom, azt hiszem, elég sós a leves, akkor nyilván érezhető a bizonytalanság, de a lift példája sem állja meg a helyét.

Természetesen tudomásom van arról, hogy egy szerkezet elromolhat, de azt is tudom, hogy a liftet alaposan túlbiztosítják, erősek az acélkábelek és csak akkor zuhanhat le, ha egyszerre sok dolog megy tönkre benne, ami nem valószínű. Ahogy egy épület falaiban és gerendáiban is bízok, de ha mállik a vakolat, potyognak a falból a téglák, akkor megérett a bizalmatlanságra az idő és megvizsgálják, hogy nem életveszélyes e. Ha egy statikus megfelelőnek találja, akkor kijavítják a hibákat, felújítják az épületet, a liftet és nem kell újraépíteni, de a benne való hit azonnal megváltozik, ha erre a legcsekélyebb jel utal. Egyébként minden épületet, járművet, liftet üzemeltetnek, karban tartanak és az állapotukat ismerik, bár kétségtelen, hogy balesetek előfordulhatnak, de ahogy attól még, hogy tégla, vagy cserép eshet a fejemre, még nem fogok otthon bezárkózni, mert kicsi az esélye.

Vannak óvatosabb, gyávább emberek, vagy akinek már sikerült záptojást ütnie a rántottába, az nyilván sokkal körültekintőbben jár el. Előfordulhat, hogy túlzottan is bizalmatlan, mindennapos eset, akit a kígyó megmar, a gyíktól is fél.

A vallásos hit más, ha a Biblia azt írja, hogy a víz hupilila lesz, az ég zöld és a fű kék, akkor a vallásos ebben szemernyit sem kételkedik, elfogadja úgy, hiszen minden szavát elhiszi a szent könyvének.

Részemről ateista vagyok, de úgy gondolom, a vallások tételeit nem véletlenül találták ki. A rabszolga, a nincstelen, a reménytelen helyzetben lévő ember számára elegendő erőt adhat az élete elviselésére és bár rabszolgaság ma már nincs, de hasonló megtiport, sanyarú helyzete sokaknak lehet, azoknak hasznossá válhat az irracionálisban való hit és a világgal való szembenézés számukra talán nem is ajánlatos, ha úgy sem tud változtatni rajta. Végül is a rákban haldokló betegnek sem szokás a szemébe vágni: - Két hónapod van, max három, de borzalmasan fájni fog és hiába szenvedsz, nincs semmi esélyed.-

Lehet, persze, hogy ezt kellene tenni és engedélyezni a könnyű halál lehetőségét, de ezt csak akkor tudhatom, ha magam is így járok.

A vallásnak így hát haszna is lehetséges, bár összességében túl sok benne a negatívum, én mindenesetre szeretnék a valóság talaján élni, amennyire ez lehetséges.

Az emberi psziché gyakran megmásítja a dolgokat, reményt keres, amely akár egy totonyeremény is lehet, vagy éppenséggel megváltoztatja az emlékeinket, érzéseinket.

Annak, aki velünk rosszat tesz, nem nehéz megbocsájtani, de akinek mi teszünk rosszat, azt kénytelen az ember megutálni, hiszen magát mégsem utálhatja, ha egészséges különben, ezért mentséget, támaszt kell keresnie.

Hát én a vallásban semmi ilyesmit nem találok.

A helyzet a következő:

A kérdező feltett egy olyan kérdést, melynek válaszaira nem is igazán kíváncsi, csupán a vallásos embereket szeretné provokálni. Néhány jóhiszemű ember (legyen akár ateista akár vallásos) még válaszol is a kérdésre, de hamarosan szembetalálkozik azzal a ténnyel, hogy a kérdező csupán azért írta ki a kérdést, hogy minden ötödik válasz után közbevághasson hasonlókat:

"A hit csak butítás"

"A hit csak kitaláció"

Mellesleg meg, ha ti ateisták a legnagyobb tudósokat szoktátok felhozni példának, miszerint:

"A tudomány számtalanszor cáfolta már a vallást de a vallás még sohasem cáfolta a tudományt"

...akkor szemezgessetek az alábbi nagy vallásos személyiségek névsorából:

Ernest Rutherford, William Kelvin (Lord Thomson), Isaac Newton, Johannes Kepler, Copernicus, C.G. Jung....

Ha már az általános statisztikának sem hisztek, miszerint még a fejlett országok lakosainak 60-70%-a is hisz Istenben, akkor legalább azon gondolkodjatok el, miért voltak vallásosak a világtörténelem legnagyobb tudósai.

Ne érts félre tisztelt kérdező, de megosztanám a nézőpontomat írásoddal kapcsolatban.

"...akkor szemezgessetek az alábbi nagy vallásos személyiségek névsorából:

Ernest Rutherford, William Kelvin (Lord Thomson), Isaac Newton, Johannes Kepler, Copernicus, C.G. Jung....

Ha már az általános statisztikának sem hisztek, miszerint még a fejlett országok lakosainak 60-70%-a is hisz Istenben, akkor legalább azon gondolkodjatok el, miért voltak vallásosak a világtörténelem legnagyobb tudósai."

Igazad van. A régi korok tudósai valóban hívők voltak, vagy ha nem is hívők (néhányuk) minden bizonnyal vallásosak. De azt azért megjegyezném, hogy abban a korokban nem tolerálták a "vallástalanságot" az egyházak, de még a hétköznapi emberek se nagyon.

És a fejlett országok nagyon megosztottak vallás terén. pl. az Észak-Európai országok zöme inkább ateista.

Jó ezt most hagyjuk, inkább kiemelném, hogy csak az USA-ban több tízmillióan hisznek abban, hogy a Föld lapos. (jó, pontosabban korong alakú)

Értem az érveidet és a szempontodat, csak jelezni akartam, hogy kell még rajta csiszolgatni/szűkíteni. Különben igazat lenne, csak így megfogalmazva, nagyon támadható az írásod.

Bocsi....az előző írásomban nem *kérdezőt* akartam írni, hanem "válaszolót".

(A szokás hatalma, megint csak sorry)