"A világ gonoszságára Istennek egyetlen mentsége van -, hogy nem létezik. " (Nietzsche), mit gondoltok erről az idézetről?

"Nietzsche egy okoskodó félkegyelmű volt."

Ez a baj a hívőkkel, ha valaki nem ért egyet velük, akkor az félkegyelmű, ostoba... stb.

De hát könnyebb, mint gondolkodni, és értelmes választ adni, az biztos.

Nietzsche nagyon okos ember volt. Sajnos addig törte a fejét a világ dolgain, a jón, a gonoszságon, hogy egyre rosszabb irányba haladt és a végén elborult az elméje. Lehetséges, hogy Istenben is hinni szeretett volna, de nem tudott.

A fenti mondása bizonyára Őt rázta meg a legjobban. Mindez azt mutatja, hogy annak talán még sokkal nehezebb, aki elutasítja Isten létezésének lehetőségét és ezzel a többi hittételt is a mesék birodalmába száműzi.

A halál utáni élet lehetősége, vagy egy jóságos mindenható létezése, aki megbocsájtja bűneidet, hibáidat és segít, ha szükséged van rá,- mindez nagyon is szimpatikus, de hát ilyen nem létezik, bármennyire is sajnálatos.

Ez van.

"dukkhalayam asasvatam" A Bhagavad-Gítában mondja Isten: szenvedésekkel teli hely, itt minden átmeneti.

Így mondja el Isten a szép kis bolygónkat. Jobb szavakat nem is tudok találni rá, hisz Isten megmondta, hogy ez a szenvedések helye. Soha nem örömteli hely, hanem szenvedésekkel teli!

Ezt a mondatot csak úgy lehet értelmezni, ha valaki ismeri Nietzsche teljes munkásságát és életét. Kiragadva egy mondatot egy művéből nagyfokú felelőtlenség és tudatlanságnak hat.

Nietzsche az önmegvalósítást szinte mindennél többre tartotta, valamint az akarat jelentős szerepet játszik a gondolkozásában, filozófiájában. Elutasította a vallást, a szocializmust, a darwinizmust és a néptömegek uralmát (demokráciát). A vezetést egy erős embernek, embereknek kell gyakorolnia... Sorolhatnám napestig, ez most néhány kisebb gondolat az életrajzából. Nietzsche egyébként szifiliszben szenvedett és ez jelentősen eltorzította a gondolkozásást (ahogy Ady-ét is). Nagy gondolat volt ez a részéről és az ateisták a zászlójukra is tűzték egy szerencsétlen, beteg ember gondolatát... Persze a barackfás dalocska után szabadon bármit!:D

" Nagy gondolat volt ez a részéről és az ateisták a zászlójukra is tűzték egy szerencsétlen, beteg ember gondolatát..."

Arról nem is fogok írni, hogy a Bibliában említett Máté, Pál és hasonló szerzőket csak a 19. században "nevezték meg", találták ki. De mennyivel jobb magányos, barlanglakó, hallucinációk által kínzott elmebetegek több ezer éves szövegei szerint élni; mint egyetlen igaz mondatot megfontolni egy méltán nagy ember gondolatai közül. Beteg és sajnálnivaló mind, aki a téveszmékkel szemben felszólal? Nem hiszem.

Jelenések 12:9

"Levetették hát a nagy sárkányt, az őskígyót, akit Ördögnek+ és Sátánnak+ neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti; levetették őt a földre, és az angyalait is levetették vele együtt."

1János 5:19

"Tudjuk, hogy az Istentől származunk, de az egész világ a gonosz hatalmában van."

Szerintem ez a felvetés feltételezi azt, hogy Isten felelősséggel tartozik az emberek tetteiért, és fordítva. Isten velószínűleg sokkal hatalmasabb annál, hogy egyetlen univerzumban egy parányi naprendszerben egy apró bolygó egyetlen fajának nyűgjeivel foglalkozzon. Borzasztó önző dolog azt mondani, hogy a "világ" mi emberek vagyunk, már ha Nietzsche egyáltalán erre értette. Szerintem a világ nem gonosz, és alapvetően az emberek sem azok. Csakis az emberiségen - illetve az embereken - múlik, hogy hogyan viselkedik, arról nem is beszélve, hogy ítéletet eddig egyedül saját magunkról mondtunk, nem tudok olyanról, hogy Isten - vagy más faj - idejött volna hozzánk, és azt mondta volna, hogy gonoszok vagytok, tehát önnmagunk szerint vagyunk gonoszok.

Az idézetben én elkeseredettséget, nagy csalódottságot érzek. Olyan érzésem van, mintha csodát várt volna, és nem kapta meg, ebből pedig azt a konklúziót vonta le, hogy Isten nem létezik.

De miért is kellene Istennek csodát tennie? Még ha feltételezzük, hogy Isten kizárólag velünk foglalkozik, a teljes univerzumot csak miattunk teremtette meg, minden nap minden egyes percében velünk foglalkozik, minket figyel, akkor is. Miért kéne? Nem kellene végre az emberiségnek a saját lábára állnia? Megteremteni (csupán) önnmaga számára egy olyan környezetet ami neki megfelel és nincs "gonoszsága"?

Szerintem Isten lehetőséget adott minderre, nekünk pedig csak élnünk kellene vele. Ez sokkal inkább arról szól, hogy hogyan tudjuk magunkat megszervezni, miként tudjuk kezelni azokat az egyedeket, akik tele vannak "gonoszsággal". Számomra úgy tűnik Nietzsche nem Istenben, hanem az emberiségben csalódott, és tegyük hozzá joggal. Ha csak mostanában szétnézünk a "világban" mit látunk? Engem elkeserít, de ugyanakkor ösztönöz is, hogy mindent elkövessek annak megváltoztatásáért. Szerintem mindnyájunknak ezt kéne tenni, nem pedig széttárni a kezünket, hogy nincs Isten. Addig miért segítsen Isten, amíg mi magunk sem akarjuk igazán a változást. Őszintén. Ki segítene egy olyan embernek, aki nem hajlandó aktívan tenni azért, hogy kikerüljön a bajból?

Nem akarom hosszúra nyújtani, ez a gondolat elég sokfelé elvisz, és mindegyik irány hosszú.

Amúgy meg az idézet szerintem paradoxon. Egy nem létező entitás nem rendelkezhet semmivel, mert nem létezik. Így ha Isten nem létezik, akkor eleve nem rendelkezhet mentséggel sem, pedig az idézet pont ezt mondja ki.

A filozófusok eszmefuttatásait nem kell véresen komolyan venni. Nietzsche az evolúciót, a szocializmust is kritizálta, sőt az emberi részvét káros voltáról is értekezett.

A fenti idézet egy szellemes metafora. Nekem tetszik.