Ha Isten megszentelte, a hetedik napot, mert azon szűnt meg minden munkájától. Mózes I.2- Mégis egy új teremtésbe kezdett?

A Mózes I.2 nem egy új teremtéstörténet, hanem az első

kibontása, a hatodik nap részletesen.

A látszólagos ellentmondás a magyar fordításnak köszönhető (mármint az, hogy a növényeket a harmadik napon teremti Isten, majd itt is megteremti az embernek). A növények esetében a Mózes I.1-ben harmadik napon megteremtett növényeknél más héber szót használ a szöveg, mint a második részben. Az utóbbi esetben a kultúrnövények fordítás lenne a héber eredetihez hű fordítás.

Valamint a második történetből úgy tűnhet, mintha az állatokat az ember után teremtené (ellentétben a Mózes I. 1-gyel), itt viszont a héber eredetiben a "formált az Úristen a föld porából mindenféle mezei állatot" kitétel befejezett múlt időben van, arra utalva, hogy az állatok teremtése korábban megtörtént.

Ez történik mikor az ember a maga értelmére támaszkodik a Biblia olvasásakor, és nem veti össze a többi írásokkal.

Amikor a teremtő beszélgetvén a fiával azt mondja, hogy:

"teremtsünk embert...."

akkor a tervet készíti elő, de még nem kezdett hozzá nem teremtett semmit, ez az elméleti rész.

Te sem egyből készíteni dolgokat, hanem megtervezed mi kell hozzá , hogyan szeretnéd el készíteni.

a második alkalommal említett teremtés a kivitelezés amikor végre hajtja, vagy is megteremti az embert.

Nincs két teremtés.

a második teremtés a reptilián (=hüllő) intelligencia általi "megteremtése" az embernek

ekkor jelent meg (mindenben) a polaritás,

ekkor jelentek meg a nemek és a szexus

a "kígyó" hajtotta végre és azóta is alá van vetve az emberiség

az összes ősi kultuszban ezért imádtak a kígyót, sárkányt stb.

összefoglaló nevén a HÜLLŐt

a Kígyó volt a kultusz Indiában, Egyiptomban és Mózes is a Kígyóval gyógyított

és az emberfia felemelése sem jelent egyebet,

mint a Kígyó felemelését, felemelkedését

a történelmi Jeruzsálem központi negyedét nem véletlenül hívták OPH-ÉL-nek

Oph, Ophita, ófita : ez mind a Kígyót és a Kígyó imádóját jelenti

rejtett formában ma is ez a kultusz él mindenütt

Szia!

Természetesen nem. A probléma a héber gondolkodásmód és a mi gondolkodásmódunk közötti különbségből adódik. A Szentírás második fejezete nem egy új teremtéstörténet és mégcsak nem is ismétli a teremtés történetét, hiszen nem is szerepel benne a szárazföld, a tenger, a nap, a hold és a csillagok megalkotása. Ez nem egyéb, mint az első fejezet folytatása. Az első fejezet az embert csak megemlíti a teremtés összes műveinek keretében, a második fejezet kiegészíti az ember teremtéséről szóló értesítést azzal, hogy elmondja a férfi és a nő teremtését és leírja első tartózkodási helyüket – mint bevezetést a kísértéshez és az azt követő kiűzetéshez az Éden kertjéből amiről a harmadik fejezetben olvashatunk. Csak olyan részleteket közöl, amelyek az esemény megértéséhez nélkülözhetetlenek. A héber gondolkodásmód jellegzetessége ez a kiemelés, hogy a hangsúlyt így érzékeltesse. Végigvisz egy gondolatmenetet, majd azt összefoglalva kiemel belőle valamit amit fontosnak tart. Hasonlót láthatunk pl. Dániel próféta könyve 9. fejezetében is.

Ráadásul a mi szövegbeosztásunk nem egyezik az eredeti beosztással. Ez a fejezet-beosztás a latin és a görög fordítás alapján került bele a héber szövegbe. Néha, mint itt is, ez a beosztás félrevezet. Így pl. a második fejezet első három verse az előbbi fejezethez tartozik, és annak méltó és igen jól sikerült befejezése.

Üdv. Péter