Mi a véleményetek arról, hogy a "drága" Pápánk Hitlert szolgálta a II. világháborúban?

„Vérrel nem lehet szilárd alapot építeni” (Shakespeare, angol költő és drámaíró, 1564—1616).

EMLÉKSZEL arra a tragédiára, amely 1978 novemberében történt a guyanai Jonestownban? A Népek Temploma néven ismert vallásos csoport több mint 900 tagja — többségük önként vállalva — tömeges öngyilkosságot követett el oly módon, hogy ciánkálival kevert gyümölcslevet ivott.

Az emberek felháborodva kérdezték: ’Miféle vallás az, amely saját tagjai életét áldozza fel?’ Pedig majdnem 6000 éve ontanak ártatlan vért a vallás nevében. A XX. században azonban gyakrabban és többféle módon ontottak vért, mint bármikor a történelem folyamán. Tekintsünk meg néhány bizonyítékot.

Emberáldozatok egy hamis istennek

Ezerkilencszáztizennégy óta a két világháborúban és több mint száz kisebb konfliktusban egy óceánnyi mennyiségű vért ontottak. Egy évszázaddal ezelőtt Guy de Maupassant franca író azt mondta, hogy az „a csírasejt, amelyből a háborúk kikelnek” a hazafiság, amit ő a „vallás egyik fajtájá”-nak nevezett. Sőt a The Encyclopedia of Religion azt írja, hogy a hazafiság unokatestvére, a nacionalizmus „a vallás egyik jellemző formájává vált a modern világban, betöltve azt az űrt, amely a hagyományos vallási értékek csökkenése miatt keletkezett”. (Kiemelés tőlünk.) Mivel a hamis vallás elmulasztotta támogatni az igaz imádatot, így egyfajta szellemi légüres teret teremtett, amelyet a nacionalizmus képes volt kitölteni.

Sehol sem volt olyan szembetűnő ez a folyamat, mint a náci Németországban, ahol az állampolgárok 94,4 százaléka vallotta magát kereszténynek a II. világháború kezdetén. Éppen ezért Németország — a protestantizmus szülőhazája és X. Pius pápa 1914-ben elhangzott dicsérő szavai szerint „a világ legjobb katolikusainak” otthona — képviselhette volna a legjobban azt, amit a kereszténységnek nyújtania kellett.

Sokatmondó az a tény, hogy a katolikus Adolf Hitler készségesebb támogatásra talált a protestánsok körében, mint a katolikusok között. A túlnyomórészt protestáns választókerületekben a szavazatok 20 százalékát szerezte meg az 1930-as választásokon, míg a katolikus kerületekben csupán 14 százalékot kapott. Az első abszolút többséghez az 1932-es tartományi választások során jutott a náci párt a 75 százalékban protestáns oldenburgi választókerületben.

Úgy tűnik, hogy „a hagyományos vallási értékek csökkenése miatt keletkezett űr” a protestantizmusban nagyobb volt, mint a katolicizmusban. Érthető, hogy miért. A szabadelvű teológia és a Biblia magasabb kritikája főként a német nyelvű protestáns teológusok alkotása volt.

Ugyancsak sokatmondó az is, ami végül arra indította a tétovázó katolikus egyházat, hogy támogassa Hitlert. Klaus Scholder német történész rávilágít, hogy „a hagyományokból adódóan a német katolicizmust különösen szoros kötelékek fűzték Rómához”. A Vatikán egyfajta kommunizmus elleni védőbástyát látott a nácizmusban, és ezért nem idegenkedett attól, hogy felhasználja befolyását Hitler megerősítéséhez. „Az alapvető döntések egyre inkáb a kúria hatáskörébe tevődtek át — mondja Scholder — és valójában a katolicizmusnak a Harmadik Birodalom-beli helyzetét és jövőjét végül majdhogynem teljes egészében Rómában határozták meg.”

Az a szerep, amelyet a kereszténység játszott a két világháborúban, tekintélyének komoly csökkenéséhez vezetett. A Concise Dictionary of the Christian World Mission megmagyarázza: „A nem keresztények előtt világossá vált az . . . a nyilvánvaló tény, hogy bizonyos nemzetek ezeréves keresztény tanítással a hátuk mögött sem tudtak uralkodni szenvedélyeik fölött, és becsvágyó céljaik érdekében, ami semmiképp sem dicséretes, lángba borították az egész világot.”

Természetesen a vallási indíttatású háborúk egyáltalán nem új keletűek. Azonban a múlttal ellentétben, amikor is különböző vallású nemzetek háborúztak a XX. században egyre inkább az ugyanahhoz a valláshoz tartozó nemzetek vívtak elkeseredett harcot egymással. A nacionalizmus istene szemmel láthatóan képes volt céljai szerint irányítani a vallás isteneit. Eképpen a II. világháború folyamán, miközben Nagy-Britanniából és az Egyesült Államokból származó katolikusok és protestánsok katolikusokat és protestánsokat öltek Olaszországban és Németországban, a japán buddhisták ugyanígy tettek buddhista testvéreikkel Délkelet-Ázsiában.

Azonban tekintettel saját vérfoltos öltözékére, a kereszténység nem tehet önelégülten szemrehányást másoknak. Mivel tökéletlen emberi kormányzatokért szót emeltek, támogatták azokat és olykor megválasztásukban is közreműködtek, a magukat keresztényeknek vallók és a nem keresztények egyaránt felelősek azért a vérért, amelyet ezek a kormányzatok ontottak.

De miféle vallás az, amely a kormányzatot Isten fölé helyezi és hagyja, hogy saját tagjait politikai áldozatokként a háború istenének az oltárán feláldozzák?

Ezek a szavak a hitehagyott Izraelhez szóltak évszázadokkal ezelőtt, most pedig az összes hamis vallásra alkalmazhatók, különösen a kereszténységre (Zsoltárok 106:38). Emlékezzünk csak arra a sok millió életre, amelyet a Holocaust címen oltottak ki. A kereszténység egyházai nem voltak ártatlanok ebben a tragédiában. (Lásd az Ébredjetek! 1989. április 8-i számát [angolban].)

A német papság csendben maradt egy másik, kevésbé ismert, de éppen olyan tragikus eseménynél is. Két évvel azután, hogy Hitler kifejtette a fajokról vallott nézeteit a Mein Kampf-ban, Joseph Mayer katolikus szerkesztő és teológus 1927-ben püspöki jóváhagyással kiadott egy könyvet, amely azt írta: „Az elmebetegeknek, az erkölcsi tévelygőknek és más alsóbbrendű személyeknek éppúgy nincs joguk ahhoz, hogy utódokat hozzanak létre, mint ahogy ahhoz sincs, hogy gyújtogassanak.” Friedrich von Bodelschwingh lutheránus lelkipásztor a fogyatékosok sterilizációját összeegyeztethetőnek tartotta Jézus akaratával.

Ez a vallási oldalról támogatott beállítottság egyengette az utat a Hitler által 1939-ben kiadott „eutanázia rendelet”-hez, amely több mint 100 000 elmebeteg állampolgár halálához, és a becslések szerint 400 000 ember kényszersterilizációjához vezetett.

Egészen 1985-ig, a háború vége után 40 évig váratott magára a lutheránus egyház tisztségviselőinek a Rajna-vidéki zsinaton elhangzott nyilvános beismerése: „Egyházunk nem ellenezte elég határozottan a kényszersterilizációt, a beteg és fogyatékos személyek meggyilkolását, és az embereken végrehajtott kegyetlen orvosi kísérleteket. Kérjük a még életben levő áldozatok és a meggyilkoltak hátrahagyott hozzátartozóinak bocsánatát.”

Igaz, a kormány eutanázia hadjárata jelentősen lelassult Münster katolikus püspökének 1941. augusztus 3-án elmondott éles fogalmazású kirohanása után, melyben ezt a tömegmészárlási politikát gyilkosságnak nevezte. Miért kellett azonban 19 hónapnak eltelnie, és 60 000 embernek meghalnia ahhoz, hogy elhangozzon ez a nyilvános helytelenítés?

A vallás vérbűne

A legtöbb vallás azt állítja, hogy tiszteli az életet, és érdekelt abban, hogy az emberek védelemben részesüljenek a különféle ártalmak ellen. Azonban a papság vajon következetesen figyelmezteti nyájának tagjait azokra a fizikai veszélyekre, amiket a dohányzás, a kábítószer-élvezet, a túlzott alkoholfogyasztás, a vérnek testbe történő bevitele és a szexuális szabadosság okozhat? És ami még ennél is fontosabb, vajon elítéli-e a hústest ezen cselekedeteit, amint azt a Biblia teszi, és megmagyarázza-e, hogy ezek a cselekedetek megfoszthatják az egyént Isten helyeslésétől? (Cselekedetek 15:28, 29; Galata 5:19–21).

Természetesen néhányan megteszik. A katolikus egyház számos fundamentalista egyházzal együtt azzal mutatja ki tiszteletét az élet iránt, hogy felemeli a szavát az abortusz ellen mondván, hogy ártatlanok vérének kiontását jelenti. Ennek ellenére a katolikus Olaszországnak van az egyik legliberálisabb abortusztörvénye Európában.

A buddhizmus szintén helyteleníti az abortuszt. Mégis a jelentések szerint Japánban egyetlen év alatt 618 000 abortuszt hajtottak végre, noha a lakosság 70 százaléka buddhista. Felmerül a kérdés: Milyen alapon ítéljünk meg egy vallást, vajon hivatalos szervezetei és egyes papjai által mondottak alapján, avagy azon az alapon, hogy elismert tagjainak nagy része miképp cselekszik?

Egy másik példa a gonoszok figyelmeztetésének elmulasztása a bibliai időszámítást és a bibliai prófécia beteljesedését illetően. Mind a kettő azt jelzi, hogy 1914-ben Isten égi Királysága létrejött Jézus Krisztus kezében. Noha a kereszténység minden decemberben megünnepli Krisztus feltételezett születésnapját, a papság nem uralkodó Királyként hirdeti őt, és azáltal éppúgy járnak el, mint a júdaizmus vezetői, akik nem fogadták el őt kijelölt Királyként 19 évszázaddal ezelőtt.

A papság azon tagjai — akármilyen meggyőződést vallók legyenek is —, akik elmulasztják az Isten erkölcsi törvényeinek megszegéséből adódó következményekre figyelmeztetni híveiket, és elutasítják az Isten uralkodó Királyságának való alárendeltséget, az Ezékiel 33:8. verse szerint vérbűnnel terhelik önmagukat. Hallgatásuk nem egyéb, mint tétlenül szemlélése annak, hogy nyájukból milliók lesznek vérbűnben vétkesek.

Így azáltal, hogy ruhaszegélyét ártatlan vérrel szennyezte be, a hamis vallás megtagadta Krisztus Jézus kiontott életadó vérét. (Lásd Máté 20:28 és Efézus 1:7.) Ezért a hamis vallás ruhaszegélyeit szennyező vér hamarosan — nagyon hamarosan — a saját vére lesz! (Jelenések 18:8).

A vallás vérbűne

A legtöbb vallás azt állítja, hogy tiszteli az életet, és érdekelt abban, hogy az emberek védelemben részesüljenek a különféle ártalmak ellen. Azonban a papság vajon következetesen figyelmezteti nyájának tagjait azokra a fizikai veszélyekre, amiket a dohányzás, a kábítószer-élvezet, a túlzott alkoholfogyasztás, a vérnek testbe történő bevitele és a szexuális szabadosság okozhat? És ami még ennél is fontosabb, vajon elítéli-e a hústest ezen cselekedeteit, amint azt a Biblia teszi, és megmagyarázza-e, hogy ezek a cselekedetek megfoszthatják az egyént Isten helyeslésétől? (Cselekedetek 15:28, 29; Galata 5:19–21).

Természetesen néhányan megteszik. A katolikus egyház számos fundamentalista egyházzal együtt azzal mutatja ki tiszteletét az élet iránt, hogy felemeli a szavát az abortusz ellen mondván, hogy ártatlanok vérének kiontását jelenti. Ennek ellenére a katolikus Olaszországnak van az egyik legliberálisabb abortusztörvénye Európában.

A buddhizmus szintén helyteleníti az abortuszt. Mégis a jelentések szerint Japánban egyetlen év alatt 618 000 abortuszt hajtottak végre, noha a lakosság 70 százaléka buddhista. Felmerül a kérdés: Milyen alapon ítéljünk meg egy vallást, vajon hivatalos szervezetei és egyes papjai által mondottak alapján, avagy azon az alapon, hogy elismert tagjainak nagy része miképp cselekszik?

Egy másik példa a gonoszok figyelmeztetésének elmulasztása a bibliai időszámítást és a bibliai prófécia beteljesedését illetően. Mind a kettő azt jelzi, hogy 1914-ben Isten égi Királysága létrejött Jézus Krisztus kezében. Noha a kereszténység minden decemberben megünnepli Krisztus feltételezett születésnapját, a papság nem uralkodó Királyként hirdeti őt, és azáltal éppúgy járnak el, mint a júdaizmus vezetői, akik nem fogadták el őt kijelölt Királyként 19 évszázaddal ezelőtt.

A papság azon tagjai — akármilyen meggyőződést vallók legyenek is —, akik elmulasztják az Isten erkölcsi törvényeinek megszegéséből adódó következményekre figyelmeztetni híveiket, és elutasítják az Isten uralkodó Királyságának való alárendeltséget, az Ezékiel 33:8. verse szerint vérbűnnel terhelik önmagukat. Hallgatásuk nem egyéb, mint tétlenül szemlélése annak, hogy nyájukból milliók lesznek vérbűnben vétkesek.

Így azáltal, hogy ruhaszegélyét ártatlan vérrel szennyezte be, a hamis vallás megtagadta Krisztus Jézus kiontott életadó vérét. (Lásd Máté 20:28 és Efézus 1:7.) Ezért a hamis vallás ruhaszegélyeit szennyező vér hamarosan — nagyon hamarosan — a saját vére lesz! (Jelenések 18:8).

A vallás vérbűne

A legtöbb vallás azt állítja, hogy tiszteli az életet, és érdekelt abban, hogy az emberek védelemben részesüljenek a különféle ártalmak ellen. Azonban a papság vajon következetesen figyelmezteti nyájának tagjait azokra a fizikai veszélyekre, amiket a dohányzás, a kábítószer-élvezet, a túlzott alkoholfogyasztás, a vérnek testbe történő bevitele és a szexuális szabadosság okozhat? És ami még ennél is fontosabb, vajon elítéli-e a hústest ezen cselekedeteit, amint azt a Biblia teszi, és megmagyarázza-e, hogy ezek a cselekedetek megfoszthatják az egyént Isten helyeslésétől? (Cselekedetek 15:28, 29; Galata 5:19–21).

Természetesen néhányan megteszik. A katolikus egyház számos fundamentalista egyházzal együtt azzal mutatja ki tiszteletét az élet iránt, hogy felemeli a szavát az abortusz ellen mondván, hogy ártatlanok vérének kiontását jelenti. Ennek ellenére a katolikus Olaszországnak van az egyik legliberálisabb abortusztörvénye Európában.

A buddhizmus szintén helyteleníti az abortuszt. Mégis a jelentések szerint Japánban egyetlen év alatt 618 000 abortuszt hajtottak végre, noha a lakosság 70 százaléka buddhista. Felmerül a kérdés: Milyen alapon ítéljünk meg egy vallást, vajon hivatalos szervezetei és egyes papjai által mondottak alapján, avagy azon az alapon, hogy elismert tagjainak nagy része miképp cselekszik?

Egy másik példa a gonoszok figyelmeztetésének elmulasztása a bibliai időszámítást és a bibliai prófécia beteljesedését illetően. Mind a kettő azt jelzi, hogy 1914-ben Isten égi Királysága létrejött Jézus Krisztus kezében. Noha a kereszténység minden decemberben megünnepli Krisztus feltételezett születésnapját, a papság nem uralkodó Királyként hirdeti őt, és azáltal éppúgy járnak el, mint a júdaizmus vezetői, akik nem fogadták el őt kijelölt Királyként 19 évszázaddal ezelőtt.

A papság azon tagjai — akármilyen meggyőződést vallók legyenek is —, akik elmulasztják az Isten erkölcsi törvényeinek megszegéséből adódó következményekre figyelmeztetni híveiket, és elutasítják az Isten uralkodó Királyságának való alárendeltséget, az Ezékiel 33:8. verse szerint vérbűnnel terhelik önmagukat. Hallgatásuk nem egyéb, mint tétlenül szemlélése annak, hogy nyájukból milliók lesznek vérbűnben vétkesek.

Így azáltal, hogy ruhaszegélyét ártatlan vérrel szennyezte be, a hamis vallás megtagadta Krisztus Jézus kiontott életadó vérét. (Lásd Máté 20:28 és Efézus 1:7.) Ezért a hamis vallás ruhaszegélyeit szennyező vér hamarosan — nagyon hamarosan — a saját vére lesz! (Jelenések 18:8).

A vallás napjainkban a világ számos részén a forradalom szolgálóleánya lett . . . Továbbra is öldöklésre buzdít Észak-Írországban, és teszi ezt az indiai szubkontinensen és a Fülöp-szigeteken is” (The Encyclopedia of Religion).

A hamis vallás múltbeli vérbűnét, amelyet az eretnekek tömeges elégetését ábrázoló ezen XV. századi fametszet mutat, messze felülmúlja a XX. század folyamán elkövetett tettei

Németországban az I. világháború folyamán templomi harangokat olvasztottak be háborús célokra

A fellelhető bizonyítékok alapján a JT-k kiegyeztek a nácikkal, míg más keresztény vallások üldözöttek lettek.

A jelenlegi pápa gyermek múltja pedig nem zárja ki, hogy pápa legyen, ezt jól megvilágították már itt. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy mivel az általánosban KÖTELEZŐ volt kisdobosnak lennem, akkor én már kommunista vagyok és gerinctelenség, amiért nem álltam ellen. Szerintem.

És aki Hitlert szolgálta a második világháborúban az mind a sátán ivadéka????

A szenny média vádolta meg hazugsággal a mostani pápát rosszindulattól vezérelve