Ha ez a valóság illúzió, akkor isten is az, hiszen ebben a valóságban találtuk ki?

Tételezzük fel,hogy Istent fizikai szinten nem látod,viszont a valóságot igen!

Ha a jelen valósága illúzió, még nem bizonyítja,hogy Isten is az!

A te álmaid,mondjuk illúziók,de ha azok valóban illúziók sem bizonyítják,hogy te nem létezel!

Az illúzió szó jelentése:

érzéki csalódás; önámítás; csalóka ábránd; látszat

A Mátrix című film története ha láttad az illúzió volt, vagyis amely világban éltek, miközben gépek manipulálták az emberek agyát azokban a kapszulákban...

A Biblia állítása szerint a jelen világ valóságos fizikai világ, mely megtapasztalható 5 érzékszervünk által. De kijelenti hogy létezik egy érzékszervek által nem megtapasztalható szellemi valóság, vagy szellemi világ, amely a látható fizikai világ előtt is, mindig is volt, mert a látható világ a láthatatlan világból állt elő. S annak törvényei alapján működik a fizikai látható világ is, ezért sokkal valóságosabb.

Tehát a jelenlegi világmindenség alapját nem a fizikai törvények képezik, hanem a láthatatlan világ, a zsidó–keresztény világnézet szerint. A természettudományos világnézet törvényeket, alapelveket helyez világmagyarázatának középpontjába, mi azonban egy személyt, azt állítjuk, hogy minden Istentől lett, tehát minden egy személytől származik, ennek a személynek pedig soha nem volt kezdete, Ő örökkévaló. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett, és minden Őreá nézően teremtetett, tehát a célokat is Ő határozta meg. A Biblia valóságlátása személyközpontú, a mindenségről azt állítja, hogy az Atyától származik, és az egész univerzum középpontjában a Fölkent, a Krisztus áll, az Atyától származó természetfölötti lény.

Ha az ember találta volna ki, akkor az lenne, függetlenül attól, hogy ez a valóság illúzió-e avagy sem.

Ha nem ember találta ki (én ebben hiszek), akkor pedig nem illúzió, függetlenül attól, hogy a valóság az-e.

Amúgy meg nem szeretem a filozófiát. :P

Teljesen egyetértek a következő idézetek szerzőivel (egy "nagy név" és egy "kicsi"):

"When I study philosophical works I feel I am swallowing something which I don't have in my mouth." (Albert Einstein)

"Szerintem kár, hogy beszüntették az inkvizíciót. Filozófusokat lehetne és kellene égetni; jobb világ lenne, hidd el." (BWjr)

A másodikat nem kell szó szerint venni, csak poén. :D

Üdv. :)

Alapvetően nincs olyan, hogy "valóság" és " illúzió". Tegyük fel, hogy az egész világ, az univerzum úgy ahogy van, csak valaki fejében létezik. Valamiféle istenség alussza örök álmát, és közben álmodja világot, benne minket... Mi mind csak egy álom vagyunk. Nem lenne ettől az egész ugyanolyan valóságos mint amúgy? Nekünk idebent mindegy. Élhetnénk a mátrixban is, az se tűnne fel.

Az én felfogásom szerint, amit el tudunk képzelni, ami érzéseket tud kelteni, ami okoz bármit is Földön, az valóságos. Ugyanakkor, mivel az érzékszerveink sokszor becsapnak ezért ezeknek a nagy része egyben illúzió. A kettő nem is olyan ellentétes fogalom.

Próbálj meg megrajzolni egy 1 cm hosszú vonalat. Meg tudod tenni? Majdnem mindenki rávágja a választ, hogy igen. Pedig a helyes válasz az, hogy nem. Mert pici hibával, de terhelt a próbálkozásunk. Ha sokszor megismételjük, 1 cm körül fog ingadozni. És ez így van mindennel. A gyakorlati életünk elviselhetetlen lenne, ha nem "nagyolnánk el", azaz nem tekintenénk el ezektől a kis ingadozásoktól, pedig lényegesek. Ha egy csepp víz lecsorog a kövön, nem tudod kimérni azt a változást okoz, de ha évezredeken át teszi, akkor barázdát vág a kemény kőbe is.

A másik fontos dolog: az érzékszerveink. Ezek és az agyunk elhitetik, hogy valós dolgokat látunk. De ez nem így van. Jó példa rá a színek, szagok világa. Jókat szórakoztam azon, hogy az ablakomban tartottam egy fakockát és egy cink kockát, kb. egyforma méretűeket. Télen jó huzatos volt a párkány, megkértem a hozzám bejövőket, hogy fogják meg mindkét kockát, melyik a hidegebb. Simán rávágták, hogy a fém. Pedig egyforma volt a hőmérsékletük. Kellenek ilyen jelenségek, hogy összezavarjanak bennünket. Ezek világítanak rá arra, hogy a "valóság" és közöttünk van egy áthidalhatatlan szakadék.

Természetesen érvelhetünk azzal, hogy vannak műszereink. Igen vannak, de ezek gyakorlatilag az érzékszerveink kiterjesztései. Planck és Heisenberg munkáiban szép példák vannak arra, hogyan érjük el a mérések korlátait.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a valóság illuzió, ahogy azt is, hogy van rajtunk kívüli világ, de csupán korlátokkal ismerhetjük meg. De ettől nem tér el nagyon az a nézet, hogy egyáltalán nem ismerhetjük meg a rajtunk kívüli világot, csak a tudatunk által tükrözöttet.

Természetesen ennek következménye, hogy Isten vagy nincs, vagy csupán illúzió. Annyira valós, mint bármi, amit teremtett.

Az illúzió némiképp relatív fogalom, mint a sebesség, vagy a hely.

Illúziónak én azt nevezném, amikor egy modellalkotásra képes entitás olyan modellt (M) alkot egy modellezendő "világról" (entitáshalmazról) (S), amelyek végül nem feleltethetők meg egymásnak. Ez utóbbi teszi részben relatívvá a problémát. Ugyanis annak eldöntése, hogy a megfeleltetés milyen fokú, szintén egy modellen belül történik (F). Ez utóbbi esetében lehet akár az is, hogy F=M.

Ha az F modell világa megegyezik az M-ével, ami pl. az ember esetében is történik, akkor az illúzió ténye abból ismerhető fel, ha az egyén elfogadja, hogy a világ (S) ellentmondásmentes, vagy legalább is bármilyen koherens szabályrendszernek aláveti magát (lehet, ez logikák tucatja, matematika, stb.). Ha két észlelése (ami lehet akár belső észlelés, vagy fals észlelési inger, pl. hallucináció) az általa használt szabályrendszernek nem felel meg, akkor feltételezheti, hogy a két észlelésből legalább az egyik egy illúzió, vagy abból ered. Esetleg feltételezheti azt is, hogy a saját belső következtetési szabályrendszere hibás.

Nézzünk példákat, hogy egyszerűbb legyen megérteni.

1. A Mátrix: ebben az esetben a modellalkotó az emberek, akik a mátrixban élnek, S a mátrix (külső) világa, F pedig a mozi nézőjének a világa. Mivel F látja S-et és M-et is, ezért látja, hogy M észlelései illúziók. Azonban ha egy másik csoport nézőnek csak M-et mutatnák, akkor az a csoport nem minősítené M-ék számára illúziónak a látottakat. Számára és M számára nem is az.

2. Valaki szellemeket lát: ebben az esetben a szellemlátó az M, a vélt valós világunk az S és F pedig bárki, aki a sztorit meghallja. Jó esetben M is arra juthat, hogy illúzió áldozata volt, hisz MÁS eredetű észleléseinek és ismereteinek a szellemlátás nem áll koherens rendszerbe. Rossz esetben S szabályait kiterjeszti úgy, hogy abban létezhessenek szellemek, csak azért, hogy igazolja a szellemlátását (ez esetben az S-ről alkotott modellje lesz illúzió továbbra is, csak S más részével kapcsolatban lesz illúziója). Érdekes azonban, hogy általában igen kevesen választják azt az eshetőséget, hogy a világ (S) és a szellemlátás (M) is tökéletesen valós, viszont az F-ben lévő szabályrendszer nem az, vagy nem jó. Vagyis konkrétan kevesen hisznek a szellemekben azért, mert azt gondolják, hogy a világ nem magyarázható meg szabályokkal és ha ez így van, akkor gyakorlatilag bármi bármikor előfordulhat. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kevés embert ismerni, aki azért nyilvánította saját magát bolonddá, hogy a szellemeket valósnak tudhassa - hogy inkább hitt abban, hogy saját maga bolond, mint abban, hogy nincsenek szellemek és csak rosszul látott valamit, vagy (kölső v. belső) illúzió áldozata lett.