Ez a vers mit jelent?

Köszi Péter a válaszodat! Egy-két gondolatodra még rákérdeznék.

A második bekezdésedhez:

A tisztátalan az tisztátalan maradt Jézussal is (ha nem a húsevésre, hanem az erkölcsi alapelvekre gondolsz). Az más kérdés szerintem, hogy "lehetőség" nyílott a megtisztulásra Krisztusban. De ettől a bűn, bűn marad, a hamis tanítás, hamis tanítás marad.

Persze, Isten nem ítél el senkit, csak mert (tudatlanul) helytelenségben, hazug tanokban hisz és rosszat cselekszik, de ha kitart benne, akkor el fogja ítélni.

Mert máshol meg azt olvastam, hogy: "Az emberek kiűznek majd a zsinagógából. Igen, eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt képzeli, hogy szent szolgálatot végzett Istennek" (Ján 16:2)

Tehát nyilván az, aki ilyen tettekre vetemedik vallásos meggyőződése miatt, az nem lehet Isten előtt elfogadható, "igazságosságot cselekvő". Hiszen bár vallhatja magát "Istenfélőnek", de "igazságosságot cselekvőnek" semmiképpen sem minősül, igaz? Tehát akkor, amit Péter mondott, hogy "minden nemzetben elfogadható előtte", aki "igazságosságot cselekszik", ez teljesen kizárja azt a gondolatot, hogy "minden vallásban" is elfogadható lenne Istennek egy buzgó hívő, csak mert állítása szerint "féli őt". Kizárja, mert logikusan nem minden vallásban cselekszik az igazságosságot, vagy más néven "Isten akaratát"!

(Az megint más kérdés, hogy minden vallásban lehet találni az igazságosságra fogékony embereket, de nyilván ez nem azt jelenti, hogy azoknak továbbra is abban a hitben és cselekvésmódban kell maradniuk. Valójában erre hoztad fel Ninive lakóit és a többi példát. De ők nem is maradtak a korábbi vallásos hitükben, hiszen megbánták bűneiket.)

Vajon csak Isten hű szolgáinak a "meggyilkolása" minősül igazságtalanságnak, ami nem elfogadható cselekedet Isten előtt? Nyilván nem.

"Sem a faj, sem a nyelv, sem a származás nem akadálya annak, hogy valaki Isten országának polgára, a Krisztust követők közösségének tagja legyen."

Ez így igaz, hiszen erről beszélt Péter apostol is. De a fenti bibliai példa és a való világ tapasztalatai szerint sok vallás hívei nem cselekszenek igazságosságot, az isteni mérce szerint. És vajon hogy cselekedhetnének igazságosságot két, egymásnak ellentmondó csoport hívei egyszerre?! Vagy az egyik vagy a másik lehet igazságos, vagy egyik sem.

Esetleg különböző csoportokban élő emberek egyformán, az isteni mérce szerinti "igazságosságot" cselekszenek? Akkor miért nincsenek együtt, egy csoportban? "Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat" - mondja a Biblia. Sehol sem biztat a Szentírás arra, hogy mindenki maradjon a különböző egyházában, mert Istennek mindegy. Pedig akkor is voltak vallásos csoportok szép számmal. Nem hogy nem biztat, hanem világos ellenkező példákat állít elénk, hiszen sokaknak értelemszerűen változtatniuk kellett a vallásukon és csatlakozni kellett a keresztény egyházhoz (lásd Pál). De akkor logikusan még csak egy volt belőle, ami megfelelt az "igazságosság cselekvése" szerinti mércének, nem volt sok ezer, magát kereszténynek nevező csoport.

Akkor most őszintén: nem ez kell legyen a mérce? Vajon a sok ezer, egymásnak ellentmondó csoport, vagy az egységet jelentő egyetlen igaz vallás jelenti az "igazságosságot" Isten előtt? Hiszen nem mondhatod, hogy Jézus nem beszél elítélően egy csoportról, csoportokról hiszen egyszerűen nem lenne igaz!

"Ezek az igék azt bizonyítják, hogy sem a nemzethez, sem a valláshoz tartozás nem akadály Isten előtt..."

Ezek erre szerintem nem példák.

Valójában a már fent leírt példák az egyértelmű, igazi példák arra, hogy annak, aki Isten egyetlen létező földi szervezetéhez kíván tartozni, annak változtatnia kell a vallásos hitelvein és ezzel együtt a csoportján!

Te olyan példákat hozol fel a hited védelmére, amikről nem ismerünk meg a Szentírásból minden részletet. Legfőképpen azt a részletet nem ismerjük meg, ami azt helyeselné, hogy mindenféle hamis imádatot bemutató egyház keretein belül helyes megmaradni. Egyértelmű, hogy azok, akik Isten előtt helyeselt állapotba kerültek a múltban, azok alkalmazkodtak a parancsolataihoz és társultak az igaz imádatban azokkal, akik szintén ezt tették. Nem maradtak elkülönülve, mondván hogy "majd mi felállítjuk a saját, 'alternatív' igazságunkat", meg "ebben születtem, ebben is akarok meghalni". Milyen szellem lenne ez?

Persze volt, hogy a zsidók hűtlensége miatt a hozzájuk való társulást nem volt könnyű megtenni, de Isten igazsága akkor sem változott. Ennek ellenére tudjuk, hogy a korszakokon át, sok nem zsidó társult hozzájuk az imádatban.

Vagy azt gondolod, hogy Isten alkalmazkodott az emberek különféle Istenellenes mítoszaihoz?