Meddig terjed a parancsolatok "hatásköre"?

Légy következetes. Isten elrendelte a parancsolatokat, de nem rendelte el, hogy embertársai, főleg a szüleid felett ítélkezhess. Tehát nem arról van szó, hogy elvárja, hanem arról, nincsenek "isteni" hatásköreid. Ebből következően azokat, akik az életedet adták, nincs más lehetőséged, mint tisztelni.

Az eltartásról is hasonló "rendelkezések" érvényesek.

Ezzel szemben viszont van lehetőséged (és kötelezettséged) hogy embertársaidat a helyes irányba tereld.

Kedves kérdező! A tiszteld atyádat és anyádat nem azt jelenti hogy a saját és gyermekeid rovására lásd el a szüleidet. A régi időkben természetes volt a nagycsalád, most már másképp élünk. Ha a szülők alkoholisták stb ahogy írod, akkor nem bűn a gyermek részéről, ha az öregek otthonába illetve más megfelelő intézetbe irányítja őket, már csak azért sem, mert a szülő tisztelete nem egyenlő azzal hogy pénzeled a szenvedélybetegségét!

Ez a parancsolat azt jelenti hogy megbocsátasz nekik amiért ők is emberek és a nekik adatott világosság szerint neveltek fel. Akkor is, ha ez a világosság igen csekélyke volt.

Érdekesség hogy ez az egyetlen parancsolat, ami ígérettel zárul: tedd ezt hogy hosszú életű lehess. Ez azért érdekes, mert a pszichológia tudománya mára már felfedezte hogy a megbocsátás, elsősorban a szülőkkel szembeni megbocsátás és a kapcsolat rendezése döntő fontosságú az egyén mentális egészsége szempontjából.

Igazából neked fontos hogy tiszteld a szüleidet és te érzed, mennyire tudod vagy akarod őket támogatni az életben, már ha igénylik.

És még valami: a törvény nem azért van, mert Isten ezt meg azt "elvár" tőled. A törvény azért van, mert ha betartod, akkor neked lesz jó, téged szolgál. Jézus szerinte a két legnagyobb parancsolat: szeresd Istent teljes szívedből és szeresd felebarátodat mint önmagadat. Aki ezt a kettőt megtartja az az egész törvényt helyesen értelmezi, aki pedig e kettőt megszegi, az egészet megszegi.

Tisztelettel,

freya

Kezdeném azzal,hogy Isten nem parancsol,hanem irányt mutat.ugyanis a tiszta szeretet nem erőlteti rá magát senkire.a "tízparancsolat" nem parancsolat,hanem egyfajta megállapodás Isten és ember között,ami arról szól,hogy aki igazán keresi Istent,az tisztelni fogja a szüleit,nem fog lopni,nem fog másokat rászedni,stb....azért mert nem lesz szüksége ezekre a dolgokra.De ez csak akkor működik,ha egy ember tényleg eljutott erre a szintre,és saját belátása szerint tesz így,nem parancsra.Aki nem képes tisztelni az alkoholista szüleit,az nem képes rá,mert nincs olyan lelki szinten,és nem is kötelező olyanon lennie.Ha az ember nem őszinte önmagához,akkor Istenhez sem őszinte.ezért nincs értelme erőltetni semmit.és ezt tudja Isten is.

egyébként nekem ezzel a Mózes prófétával azért vannak fenntartásaim,mert aki embereket öl Isten nevében mindenféle mondvacsinált ürüggyel,az ne papoljon már arról,hogy kinek milyen parancsolatot kell betartania,meg,hogy mitől lesz erkölcsös az ember,mitől áll meg Isten előtt.

Szia!

Nos én úgy gondolom, hogy ez a parancsolat azt jelenti, hogy soha ne feledkezzék el az ember a szülei iránti hálatartozásáról. Ne felejtse el, hogy tehetetlen, kiszolgáltatott csecsemőből és kisgyermekből ők segítették felnőtt emberré válni. Gyermekkorban szükséges engedelmeskedni szavuknak – hacsak az a lelkiismeret parancsába nem ütközik. Felnőtt korban pedig biztosítani kell a szülőknek mindenekelőtt szeretet- és társigényüket, hiszen az öregkor gyengeségei, betegségei és sokszor a magány csak fokozzák ezt a szükségletet.

A szülők iránti hálatartozás a szülők személyes egyéni gyengeségeitől függetlenül létezik, annál a ténynél fogva, hogy mérhetetlenül sok szeretetet, törődést, munkát, anyagi javakat stb. adtak gyermeküknek. Bűn mindezekről elfeledkezve, vagy ezeket semmibe véve fölényesen, tiszteletlenül beszélni, viselkedni velük, kívánságaik, testi-lelki szükségleteik mellett közömbösen, részvétlenül elmenni. Bűn idős korukban nem visszaadni a "viszonttartozást" (Lásd. I. Timótheus 5:4), elmulasztani az anyagi gondoskodást, ápolást, szerető vigasztalást.

"A tisztelet nemcsak a szeretetet foglalja magában, hanem tisztességtudást, alázatot és hódolatot is, mintha valami királyi fenség rejtőznék bennük." (Luther Márton: Nagy Káté)

Üdv. Péter

Sziasztok!

Nem szoktam Péterrel vitatkozni, mivel többnyire egyetértek az általa leírtakkal. Most viszont van egy pont, amivel nagyon nem:

"A szülők iránti hálatartozás a szülők személyes egyéni gyengeségeitől függetlenül létezik, annál a ténynél fogva, hogy mérhetetlenül sok szeretetet, törődést, munkát, anyagi javakat stb. adtak gyermeküknek."

Merthogy - legalábbis ha jól értelmezem Helmet szituját - itt pontosan arról van szó, amikor a szülők nem tesznek eleget a gyermekük iránti kötelességeiknek. Egy alkoholista nem szokott túl sokat foglalkozni a családjával, a gyerekek érzelmeivel, lelki szükségleteivel; sőt, az anyagi területen is mulaszt, azaz a jövedelmét a gyerekek, a család helyett alkoholra költi. Tisztelet a ritka kivételnek, aki azért próbálkozik...

Márpedig ha viszonttartozásról beszélünk, akkor az itt nincs ezek szerint.

Félreértés ne essék, a szülőket mindenképp tisztelni kell, és maximálisan egyetértek Freyával: ez a saját jól felfogott érdekünk is, és jó, ha megbocsátunk.

De ennyi, és nem több. Különösen akkor, ha az illető saját rovására menne az anyagi támogatás felvállalása. Vagy a gyermekei rovására... Na, ne már: Nem elég volt x-nek gyerekként nélkülöznie az anyagi és lelki javakat a szülei hibája miatt, még továbbra is nélkülözzön, sőt, a gyermekei felé fennálló kötelességének ne tegyen eleget? Durva lenne...

A magyar jogi helyzetet mondanám nagyon leegyszerűsítve: Mindenkinek elsősorban az utódai felé áll fenn eltartási kötelezettsége. Másodsorban a szülei felé, amennyiben azok rászorulnak valamilyen oknál fogva. Utóbbira normál esetben is csak akkor kötelezhető valaki, ha az nem megy az elsődleges kötelezettség rovására, ill. a saját _tényleges_ kárára. [Értsd: Alapszükségletek, nem luxusdolgok.]

Létezik az "érdemtelenség" fogalma is, amelynek bizonyítása után nem terheli kötelezettség az egyént. Ez lehet pl. ha a szülő elhagyta a gyermeket, azaz nem ő nevelte fel, vagy bántalmazta. Az alkoholizmust speciel nem tudom, beletartozik-e ebbe a körbe, de erősen gyanús. Am. nem túl sokan fordulnak bírósághoz szülőtartás iránti keresettel.

Azért írtam le ezt, mert nagyjából egyetértek vele.

És semmi ellentmondást nem látok, ugyanis szerintem Isten sem várja el ilyen esetben, hogy más lássa kárát a szülők hibájának, mert - mint már említettem - itt nincs szó viszonttartozásról. Tehát tiszta lelkiismerettel lehet a gyerekekre költeni a jövedelmet, és tiszta lelkiismerettel lehet nemet mondani a szülők esetlegesen megfogalmazott ezirányú igényeire.

[Ugyanez áll szvsz más kemény bűnök esetén is (pl. gyilkosság, lopás); de nem húznám rá mondjuk egy olyan helyzetre, ahol a szülők csak annyiban nem tartották be a tízparancsolatot, hogy nem szentelték meg az Úr napját.]

Helmet, remélem, így már kerekebb a világ. :)

Sziasztok!

Nos én el is tudnám fogadni az általad leírtakat, ha az ószövetségi időkben élnénk. Azonban ne feledd el, hogy közben itt járt Jézus Krisztus, "aki a törvényt igazán jelentette meg." És ő bizony azt tanította, hogy "áldjátok azokat, akik átkoznak", és "tegyetek jót azokkal" akik gyűlölnek. A szeretet nem válogat, attól, hogy valaki nem szeret viszont, keresztényként, Krisztus követőjeként nekem akkor is szeretnem kell, és megtennem érte mindent amit csak tudok. Vagy talán nem erre tanított, és mutatott példát Krisztus?

Üdv. Péter

Jó reggelt! :)

Nem felejtettem el, kedves Péter, kéretik nem aggódni. :)

De az említettek mellett sem látok ellentmondást...

Lehet áldani, jót tenni, szeretni viszonzás nélkül, de hozzátenném; hogy ezeket "kötelességből" tenni lehetetlennek tartom, vagy legalábbis nagyon-nagyon nyűgösnek. Ha hitből, Isten segítségével próbálkozik valaki, biztosan más lesz az eredmény.

A kulcs a válaszodban: "megtennem érte mindent amit csak tudok".

Nem pedig olyat, amit nem tudok, mert nincs rá lehetőségem.

Nem akarom ismételni magam, de ha valakinek nincs lehetősége anyagilag támogatni a pl. alkoholista szüleit, mert a megszerzett jövedelme a saját és családja szükségleteinek betöltéséhez kell, akkor tiszta lehet a lelkiismerete.

Ha pedig olyan dolgot próbálnak rányomni valakire törvényeskedően, ami egyszerűen nem jogos, akkor csak még nehezebb lesz neki, mert lesz egy hamis lelkiismeretfurdalása is.

Ebben meg tudunk állapodni? :)