Tényleg elképzelhető egy akkora - vízen való közlekedésre is alkalmas, nem elsüllyedő - bárka, amelyen a Föld minden állatfajtából kettő + a takarmányuk elfér?

Isten segitségével MINDEN LEHETSÉGES!!!!

Nem tudtad???

A Biblia nagyon is történelmi eseményeket ír le. (lásd: beteljesedett próféciák)

Egyébként nem volt rá szükség, hogy a Föld összes állatából kettőt berakjanak, mert nem volt az egész Földön Özönvíz, csak ott ahol már akkor is voltak emberek. Valahol a Közel-Keleten történt, ha jól tudom. És mivel víz által történt a pusztulás, szerintem nem kellett a halakat és más vízi lényeket se bevinni.

A Biblia egy mese, ami tartalmaz sok valós dolgot is. Mindemellett tele van ellentmondással. Így mindenki azt gondol az abban leírtakról amit akar. Ezerféleképpen értelmezhető. És természetesen minden értelmező azt gondolja, hogy neki van igaza. Szánalmas. Főleg ha ez elvakult hittel párosul... :(

Amúgy érdemes TÉNYLEG elolvasni a Bibliát; nem csak a hallott dolgokról nyilvánítani véleményt. Már csak azért is, mert ezzel kapcsolatban is van benne ellentmondás, amit a keresztény egyházak, felekezetek bizony igencsak elhallgatnak - sokszor még a híveik előtt is. Tehát az ellentmondás:

"1Móz. 7,8-9 „A tiszta barmok közül, és a tisztátalan barmok közül, a madarak közül, és minden földön csúszó-mászó állat közül, kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak."

"1Móz. 7,2-3 „Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét. Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén."

/Károli fordítás/

Na most akkor kettő, vagy hét? :)

Nagyon vicces ez az "ellentmondás".

De a fő ellentmondás első olvasatra inkább az ősibb Gilgames eposzban van-tizenegyedik tábla (ahol szintén fellelhető az özönvíz története):

"Éa nádkunyhóba kiáltott: ...

Gyűjts egy-párt az élő fajokból, hogy majd akkor magjuk ne vesszen!"

Um-napisti ezt meg is tette:

"Egy-egy párt az élő fajokból rekeszes belsejébe zártam s én magam is, rokonságommal s nagyszámú kedves emberemmel, szolgákkal és kézmívesekkel odaköltöztem a hajóra."

Majd mikor szárazföldet értek:

"Kibocsátottam mind az élőt, hadd fusson szét, amerre tetszik s fajbelijével párosodván, népesítse újra a földet!

Azután a Niszir hegy ormán máglyát raktam s kost s bakot ölve égő áldozattal fizettem az isteneknek életünkért."

Ha ez az áldozat még a szaporulat növekedése előtt történt, akkor elég nagy ellentmondás van a fajfenntartás kérdésében.

Viszont a Bibliába már így van (Ter8,20-21 - Szent István Társulat,2006):

"Noé oltárt épített az Úrnak. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból, s égőáldozatot mutatott be az oltáron."

Tehát ezért kellett a tiszta állatokból hét, hogy az áldozatra is jusson.

Egyébként az Ószövetség, főként az ősatyák történetei kezdetben nem voltak leírva. Szájról-szájra terjedtek, de ahogy láthatjuk, ilyen kisebb értelmezésbeli változáson kívül sok változás nem történt ebben a történetben. Nem tudni, pontosan hogy történt. Lehet, hogy megvárta Noé (Um-napisti), hogy növekedjen az állatállomány, és utána mutatott be égő áldozatot. A lényeg viszont mindkét forrásnál ugyanaz: az ősatya hitt az Istennek, hajót épített, hím és nőstény állatok mentek a hajóba, özönvíz lett, elmúltával pedig a hegyen égőáldozatbemutatás történt (vagyis hálaadás).