Isten miből van és hogy tudott embert formálni a földi porból?

Isten, tízparancsolat, stb. = a lelkiismeretünk. Csak gondolj bele: ha valakinek ép, tiszta lelkiismerete van, az magától is úgy cselekszik, ahogy ott (állítólag) le van írva. Ez nem isten műve. Én egyébként nem hiszek ezekben a marhaságokban. A vallással, hittel kapcsolatos hisztéria azért kapott lábra az utóbbi években, mert a világ nagyon zavaros lett, kell az embereknek valami kapaszkodó, valami természetfeletti, akiben hihetnek, bízhatnak.

A földi élet kialakulására pedig van normális, tudományos magyarázat (is).

semmiből

de ugyanakkor: Őáltala, Ővele és Őbenne van minden

Mindenható - ezért tudta gyönyörű kozmoszt és a gyönyörű embert megformálni.

Vigyázni kellene rá és hálát adni érte, azért, hogy VAN.

Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.(Zsid11,3)

(Ez hit kérdése. Hogy nem így van az is egyfajta hit.)

Isten maga a szellem, a teremtő gondolat, tiszta energia. Isten mindössze egyetlen pontot, teremtett,egy magot, ami világgá nőtte ki magát. A gondolat formálta, mint ahogy téged és a környezetedet is a gondokodásmódod határoz meg.

Ha hiszel Istenben,a válasz egyértelmű. Ha nem, akkor meg feleslegesen kérdezed, hiszen valószínüleg semmilyen hívő választ nem fogsz elfogadni.

Isten szellem,Jézus szerint.De nem általánosságban szellem,hanem egy szellemi lény,akit a biblia a Szellemek Atyjának is nevez.Zsidó 12.9.

Embert formálni a kezével tudott,illetve csak a testét,amit Pál apostol a földi sátorháznak nevez,amiben a valódi énünk, a szellemünk lakik.Isten tehát megformálta a testet,majd a saját szelleméből lehelt a testbe élet szellemét,amikor is az ember élő lélekké lett!

Úgy próbáld elképzelni, hogy Istent egy darab fizikai testtől függetlenül létező Elmének fogod fel, amiben minden, és hangsúlyozom minden létezik egyszerre(természetesen nem megjelenítve). No ez az Elme pedig Gondolata segítségével jeleníti meg azt, amit mi fizikai világnak tartunk. Saját tudásával, intelligenciájával, a mindenről való ismeretével képes megjeleníti önmagából azt, amit mi "anyagnak" nevezünk, tehát az emberi testet is a föld porából, persze "mögé helyezve" minket mint tudatokat, szintén Önmagából...:)

Képzeld csak el magadban, Te is képes vagy erre a feladatra, persze kissé korlátozva még, azaz ugyanúgy meg tudsz magadban jeleníteni képsorokat, úgy hogy azt a világot, amit érzékelsz alapban, teljesen meg is szünteted magad számára, mert te valójában az elme vagy...:)

üdv

26/F

LastOne.Left

«Később Istenre került a szó és egyikünk azt mondta: “Én szeretném tudni, hogy ki vagy mi valójában az Isten?” Erre Jézus azt válaszolta: “Úgy hiszem megértem a kérdés indítékát, mire te egy kielégítő választ szeretnél kapni. A sok ellenkező gondolat és ötlet erről jelenleg kétségbe, zavarba hozza a világot, anélkül hogy felmerülne a kérdés a szó eredete iránt. Isten az alapelv minden mögött, ami most létezik. Az alapelv, ami egy dolog mögött áll Szellem, és a Szellem mindenható, mindenütt jelenlévő és mindent tudó. Isten minden jónak, amit körülöttünk láttunk, közvetlen és irányt adó értelmessége. Isten bennünket körülvevő minden élet forrása. Isten minden formát összekötő és összetartó igazi szeretet forrása. Isten a személytelen alapelv. Isten soha nem személyes kivéve, hogy Ő minden egyénnek egy személyes szeretettel gazdag Atya-anya lehet. Isten nem egy nagy lény, aki valahol a légűrben lakik egy helyen, amit mennyországnak neveznek, ahol egy trónuson ül, és az embereket a haláluk után megítéli, mert Isten maga az élet és az élet halhatatlan. Ez csak az ember tudatlan elméjében létrejött hibás felfogás, ahol annyi viszályos helyzet létrejött, melyeket a világon mindenhol körülötted látsz. Isten nem egy bíró vagy király, aki a jelenlétét rád erőlteti, vagy egy bíróság elé akar hurcolni téged. Isten egy szeretettel telt Atya és Anya egyúttal, aki ha te Őt közelíted, kitárja karjait és felölel benne téged. Mindegy az, hogy ki, vagy mi vagy, vagy ki voltál. Te az ő fia vagy, bárhogyan is, mikor te őt keresed, mikor te őt őszinte szándékkal és igaz szívvel keresed. Ha te a tékozló fiú vagy, aki elhagyta az Atyai házat, és most eleged van az élet moslékából, amivel a disznókat eteted, akkor az arcodat ismét az Atyai ház felé fordíthatod, és biztos lehetsz egy szerető fogadtatásban. Az ünnepi lakoma mindig ott vár rád. Az asztal mindig terítve van, és mikor te visszatérsz, nem vár rád egyik testvéred szemrehányása se, aki már előbb megérkezett.”»

Baird T. Spalding: "Life and Teachings of the Masters of the far East"