Egészséges dolog a cölibátus?

Kedves Kérdező, és Kedves Eddigi Válaszolók!

Ez egy nagyon nehéz kérdés ám! Itt többen a katolikus vallásból hoztatok példákat pro és kontra; pedig a cölibátus - bár máshol másképp nevezik, persze - a világ összes vallási- és hitrendszerében megtalálható. Más dolog, hogy a hívek számára ezt természetesen sehol nem írják elő, de a felszenteltek, beavatottak kicsi és zárt csoportja minden hitkultúrában így él.

De maradjunk csak a katolicizmusnál. Volt egy nagyon nagy formátumú ember, egy igazi hitbéli vezető: II. János Pál pápa. És volt egy fiatal srác, egy lengyel vándorszínész, tele életigenléssel; bulizott, nőzött, talán még iszogatott is néha. Őt meg úgy hívták, hogy Karol Wojtyla. És hogy mi a közös bennük? Hogy ők ketten egy és ugyanaz a személy.

Én azt gondolom, hogy valakit majdnem gyerekfejjel, éretlenül papneveldébe íratni... hát, ha nem is egészségtelen, de semmi esetre sem célravezető. Megtagadni valamit, amit nem is ismerünk? Ez botorság. És ha elnyomjuk a vágyainkat, az sem mentálisan, sem fizikálisan nem egészséges. De létezik olyan fejlődési út, ami a szexmentes élethez vezet. Ez persze mindenkinél egyéni, és senkit nem szeretnék lebeszélni a szexről. De rábeszélni sem.

És csak egy pár mondat azoknak, akik a "szaporodjatok és sokasodjatok!" parancsával érveltek. Ez egy kicsit álszentség, nem? Szerintem, ha készítenének erről statisztikát, az derülne ki, hogy mondjuk az utóbbi húsz évben, amilyen arányban nőtt a nemi aktusok aránya a lakosság körében, kábé olyan arányban csökkent a gyermekszületések száma. De a tervezett gyerekek születése mindenképp. Szóval lássuk be: többségében nem azértszexelnek az emberek, hogy szaporodjanak és sokasodjanak. Hanem a puszta örömszerzésért. Természetesen ez sem elítélendő, de ne kenjük a dolgot a szaporodásra. :)

További szép napot nektek:

ParlanDo

:) Azt gondolom, a cölibátusban élők sem tiltják meg senkinek, hogy boldog párkapcsolatban örömteli szexuális életet éljenek, és ha úgy alakul, gyereket szüljenek-neveljenek.

Valami nagyon fontos: a cölibátus NEM KÖTELEZŐ! És én csak annak ajánlom önként választani, aki a saját fejlődési útján elér egy olyan pontot, ahol az, hogy nem él szexuális életet, nem jelenti a természetes vágyak megtagadását. Akiben erős, (vagy bármilyen) a szexuális késztetés, az természetesen ne éljen cölibátusban. Boldogan élni, és teljes életet élni lehet cölibátusban is, meg anélkül is. Kinek-kinek mi a természetes.

Az előző hozzászólásom eleje pedig (a pápáról) pont arról szólt, hogy még a pápa sem volt szűz, amikor fölszentelték. És véleményem szerint pont azért tudott jó pápa lenni, mert ismerte a másik oldalt, és nem volt benne egy életen keresztül az elnyomott kíváncsiság. Én a magam részéről, a papneveldében első nap elvinném az ifjú jelölteket egy kulturált nyilvános házba, és hagynám, hogy csak másnap döntsenek arról, hogy tényleg papok akarnak-e lenni. (És bocsánatot kérek, ha ezzel bárkit megbotránkoztattam.)

További szép napot nektek:

ParlanDo

Én fölpontoztalak. Szerintem nagyon érdekes a hozzászólásod.

Freya

Minden pap szexel!

Csak van aki jól titkolja és van aki az első alkalommal lebukik!

Ők is ugyanolyan hús-vér emberek érzelmekkel!

Freya, köszönöm.

Aki pedig Freya után írtál: MINDEN papot ismersz, hogy ezt ilyen biztosan mered állítani? :)

ParlanDo

Kedves 10. hozzászóló!

A Te válaszod volt eddig a legátfogóbb. Ezt egy teológia tankönyvből idézted, vagy saját gondolataid.

Mert ha könyvből, akkor érdekelne a címe. :)