Ádám és Éva miért nem evett az örök élet fájáról rögtön miután felnyílt a szemük mert ettek a tudás fájáról?

Szemléltetésként

Amikor elmész valahova dolgozni, akkor kapsz egy "próba" időszakot, hogy a főnök lássa, mennyire vagy a munkádban igényes, és mennyire alkalmazkodsz az elvárásoknak, mennyire vagy hűséges, és mennyire lehet számítani rád, és a munkádra. Amikor eltelt egy kis idő, akkor megkapod azt a lehetőséget, hogy nem fog elbocsátani, mert bizonyítottál, jól dolgoztál, és valóban feltud használni, hogy neki dolgozz.

Ekkor már "szakíthatsz", egy nagyobb összeget is.

Ádám szabad akaratot kapott, és bizonyíthatta volna hűségét, háláját, szeretetét, hogy Isten lehetőséget biztosított az életre a boldogságra.

Ehelyett egy idő után szembe köpte az életadóját, és nem volt hálás az életést, és semmiért amit ajándékba kapott.

Azért, mert ezt a történetet sokan helytelenül rosszul értelmezik és mindenféle spekulációkra használják.

Pedig ez a történet egy archetipikus történet szimbólumokkal. Nem az a fontos, hogy Ádám Éva léteztek-e vagy nem (akár létezhettek is, de nem is, tökmindegy)

Mert a történetnek a TEOLÓGIAI üzenete a fontos, az az érvényes IGAZSÁG, amit elmesél az ártatlanul világra jött emberről, aki a kísértés hatására bűnbe esik. ennyi. Itt fölösleges azon spekulálni, hogy mi hogy volt, miért nem tudtak vissza lopakodni az édenkertbe. Azért nem tudtak, mert az édenkert = egy szimbólum. Ahogy a gyümölcs és a kígyó is.

ÁDÁM és ÉVA pedig = mi vagyunk, az ő sztorijuk a valaha világra jött összes létező ember sorsának története. Mindnyájunkkal lezajlott ugyanez, aminek ők a jelképei,