Nem érzitek úgy néha, hogy a vallások csak kitalációk, hogy az embernek meglegyen a belső lelki békéje?

Különböző vallású emberekkel is beszélgettem már, és mindegyik elmondta, hogy a saját vallásában találta meg a lelki békét, a nyugalmat, a boldogságot. Természetes, hogy ezekre az embereknek szükségük van, hogy kiegyensúlyozottak legyenek. De hallottam olyat is, hogy ezek az elképzelések a valóságosak és nem az amit látok, mert az elmúlik. Persze hogy elmúlik minden, semmi sem örök, de hogy lehet valami láthatatlan dologra azt mondani, hogy valóságos? Lehet hogy neki igen, mert annyira beszuggerálta magának, és ez neki jó érzés, vannak megtapasztalásai, de ezeket is tulajdonképpen a pszihéje irányítja. És csak neki jó. Persze bevonzhat másokat, akik hajlamosak az ilyen spirituális dolgokra, lehet jobb ember, de én magamtól is mindig törekszem a jóra, fejlődök, segítek az embereken. Nekem nem kell ehhez semmi pszihés sziggeráció, képzelgések. Megvannak a saját álmaim. De ha tegyük fel nyitott is lennék rá, nem is lehetne választani, mert mindenki magát hiszi igazinak és egyetlennek. De mindenkinek más jön be, mások az igényei , másba kapcsolódik. Szegény azt hiszi megtalálta az örök életet, közbe a többi oldal szerint meg halálra van ítélve.