Isten miért alkotott olyan kegyetlen szabályt hogy a bűnöket csak egy bűntelen (pl. Isten fia) szenvedésével lehet megváltani?

Mert azok akik leírták ezt a történetet, így találták ki.

Abban a korban ez nem volt szembeötlő hiba.

Ma már megérted a benne rejlő morális problémát.

Ezzel is egy leckét akart mutatni az embernek: “látod, ezt érdemelnéd, de helyetted odaadtam a Fiamat”

Azért történt így, hogy az ember lássa Isten szemében mennyire undorító a bűn, még a legkisebb hazugság is, amire keresztényként azt mondanám, hogy semmiség.

Persze nagyon sok ember ahelyett meglátná saját helyzetét Isten előtt, megpróbálja Istent állítani a vádlottak padjára, csak azt nem veszi észre, hogy ezzel egyedül magának árt, Isten bánkódik minden elvesző ember miatt, de végső soron az Ő létezését nem befolyásolja semmiféle téren az, hogy elfogadjuk-e az Ő által felkínált üdvösség ajándékát vagy sem.

Nem látom ezen szabály értelmét semmilyen szinten. Tudod, minden vallás azt vallja, hogy tudja az igazságot, és azok az emberek akik egy-egy vallást képviselnek, sokszor végtelen meggyőző módon hirdetik (prédikálják) hogy amit ők hisznek, az a tuti. Ez mögött vagy a saját bizonytalanságuk elfedése, vagy a pénz/hatalom áll.

Javaslom folyj bele más vallási irányzatokba nyitott szellemmel, s keress olyanokat, akik nem egy vallás felett törtek pálcát, hanem többet is megkóstoltak már - nem a változatosság miatt, hanem - mert azt az igazságot keresik, amelyet minden vallás is magyaráz, mégis mindegyik fölött áll.

Bűn? Bűnhődés? Az élet nem csak ezekről szól. Hibázunk? Igen. Mindenki? Igen. Ha tanulunk belőle jobb lesz? Igen. Akkor a hibáknak van értelme? Igen. Ez esetben miért is hívjuk bűnnek? :) Sok sikert!

"Hibázunk? Igen. Mindenki? Igen. Ha tanulunk belőle jobb lesz? Igen. Akkor a hibáknak van értelme? Igen. Ez esetben miért is hívjuk bűnnek? :) "

Felvetésed szerint akkor azért van értelme a bűnnek, hogy tanuljunk belőle?

Úgy hiszem igen. Minden olyan dolog amire ráébredünk, hogy lelkiekben furdal, abból valamit meg kell tanulni. Sokszor már nem tudjuk annak helyrehozni azt, amit tettünk/mondtunk, és belül gyötör. De ez nem jelenti azt, hogy nem hozhatjuk helyre más módon. A hindu és a buddhista tanításokban a karma - mint tetteink visszatérő következménye - ennek megértésében segít. Így ha egy olyan helyzet áll elő, amikor pontosan azt teszik velünk, mint amit mi tettünk anno másokkal, akkor érdemes tudatosnak maradni, és elfogadni az élet visszahatását, és örülni annak, hogy még ebben az életünkben letudhattuk azt.

Az élet ugyanis mindig teszteli, hogy tanultunk-e hibáinkból. Bár sosem olyan mértékben, és szinte sosem attól akinek és ahogyan csináltuk, de visszakapjuk. S hiszem, hogy nem a hibáktól való tartózkodás vezet felfelé, hanem annak felvállalása, hogy igenis emberi dolog hibázni, de isteni dolog érte felelősséget vállalni és tanulni belőle.

Tehát azért van bűn, hogy a bűn elkövetésével megtanuljuk (talán), hogy ne kövessük el a bűnt?

Akkor már nem lett volna könnyebb nem létrehozni a bűnt? Akkor pedig nem kellett volna tanulni belőle ahhoz, hogy ne kövessük el mert amúgy sem követnénk el.

Maga a feltett kérdés - jóhiszeműségből ugyan, de - hibás. S éppen az emberi bűnök által, és emiatt torz értelmezésekre épül.

Ha elfogadjuk a számos, komoly bizonyítékkal rendelkező Jézusi eseményt, akkor a feltett kérdés valójában Canterbury Szent Anzelm (1033-1109) megváltásmagyarázatából ered, amely az egyszerűsége folytán sokaknak elég volt, ám - mint a kérdés sugallja - kétségeket tudna ébreszteni. Isten ugyanis nem alkotott egyetlen kegyetlen szabályt sem.

A kereszthalálnak, a megváltásnak számos más, további értelmezése is van, melyből a mai ember számára a legelfogadhatóbb egyike az amit Bonaventura (1221-1274) tár elénk, s abban nincs is semmi kegyetlenség, sőt Isten kegyelmes voltára épül.

Egy végtelen Isten - teológiailag (filozófiailag) bizonyítottan - nem tud megváltozni, s a megváltás értelme az, hogy mi változhatunk meg, ha megértjük, mi is történ valójában a kereszten. Addig ugyanis az volt a nézet, hogy az Isten képes - haragra gerjedvén - bosszút állni. A helyes értelmezéshez, és ennek cáfolatához azonban el kell fogadnunk a Szentháromság (Atya, Fiú, szentlélek) létét Istenben, mely szétválaszthatatlanul ott van mindenben. Abban a korban - a zsidók szerint - a legsúlyosabb vétek az volt egy apa felé, hogy megölik a fiát. Jézusban a Fiú emberként is jelen volt (teljes értékű emberként). De ott volt vele mind a három "rész". S a megtestesült Fiú halt meg az Atya jelenlétében. S mi történt ezt követően? Mivel bosszulta meg ezt Isten, ezt a legnagyobb bűnt? Semmivel! Mert nem bosszúálló a bűnökért. Az Atya üzenete számunkra az, hogy "Ha még a fiamat meg is ölitek, annyira szeretlek titeket, hogy még ezért sem álok bosszút!".

Jézus bűntelensége Isteni eredetéből származik, nem kellett erre senkit kiválasztani, az úgy mellékesen adott volt. Itt inkább az a különös, hogy megölésével egy bűntelenen álltak egyesek bosszút.

Szenvedés? Félremagyarázzuk a szót! Jézus fájdalmakat (testi és lelki), kínokat állt ki, és gyötrődött ott, de elfogadta, magáénak tartotta azt, mert ezzel teljesítette az Atya akaratát, azaz hagyta mindezt megtörténni (nem szállt le a keresztről, pedig megtehette volna). Egy szenvedés a fájdalmak, kínok, gyötrelmek el nem fogadásából, azok lététől való szabadulás vágyából ered. Így ez a szó, már régóta rosszul van használva. Jézus ebben az átérzett pokoli állapotában is boldog(!) volt. Mert teljesítette az Atya akaratát.

Ha mi is felvesszük a "keresztünket", akkor jogosan szenvedhetünk tőle, és ez boldogtalanságot szül. Ám ha elfogadjuk és magunkénak valljuk azt, akkor nincs szenvedés, és boldogok leszünk. Ezt kéri tőlünk Jézus.

Az emberi lét elképzelhetetlen szenvedések nélkül, azok vagy jönnek, vagy egymásnak, magunknak csináljuk. Ha nem kikerülni próbáljuk azokat (ahogyan a mai világ azonban minduntalan teszi), hanem felvállaljuk, kihívásnak tekintjük, ami cselekedetekre, erőfeszítésekre sarkall minket, attól tartósan értékesnek érezzük magunkat, és nem szorulunk arra, hogy önértékelésünket mások véleményéből alkossuk.

Ha azonban elfogadjuk a mai világ elkényeztető tendenciáját, akkor - mivel azt könnyedén, gyorsan kapjuk meg -, nem a miénk a dicsőség. S ez az önértékelésünket fokozatosan rontja. Ez a mai világ baja.

Higgyünk hát Jézusnak, és kezdjünk el megváltozni. Ez egy hosszú, egy életen át tartó folyamat, melynek végén az Isten szeretettel vár országában, az örökkévalóságban, minden bűneinket eltörölve.

" Mivel bosszulta meg ezt Isten, ezt a legnagyobb bűnt? Semmivel! Mert nem bosszúálló a bűnökért. "

Miért kellett volna már megint büntetni? Ő küldte el a fiát, hogy öljék meg. Az ő terve volt az egész.

Arról nem is beszélve, hogy Jézus attól még Isten része és mint ilyen halhatatlan. Tehát nem halt meg.

Amihez még hozzá jön az is, hogy bármikor feltámaszhata a fizikai testet is amikor csak akarta.

Ez nagyjából olyan cselekedet volt Istennek mintha össze hajtanék neked egy papírt mert megkértél rá.