Mi értelme van mélyebb teológiai tudás / műveltség nélkül vitatkozni Isten létéről?

Egy teológiai állítást meg lehet vizsgálni logikai szemszögből is.

Ám tény és való, hogy egy jó hitvitához szükséges a teológiai műveltség.

Ha tudományos értelemben vitázunk Isten létéről, akkor a #2-es válaszolónak van igaza.

Abban az esetben valóban nem szükséges teológiai tudás. Ha azt állítja egy hívő ember, hogy van Isten, akkor először definiálni kellene, hogy mit is ért ezen a megnevezésen, majd felsorakoztatni a bizonyítékokat mellette.

A teológia nem bizonyította Isten létezését, így a Szentháromságról szóló teológiai magyarázatoknak nincs súlya.

#1 voltam.

A teológiai tudás nem hátrány (de nem is előny), ha Isten létéről beszél az ember, mivel az már Isten létezésének feltételezésén alapszik (prekoncepció).

"

Teológia alatt keresztény, azon belül pedig katolikus teológiát értünk. Ennek a teológiának két alapigazság (axióma) az alapja.

1,

Az egyik az, hogy bár Isten az érzékeink számára felfoghatatlan, de van róla tapasztalásunk, részben a teremtett világból, részben pedig benső megtapasztalásból.

2,

A másik pedig az, hogy az ember a történelemben találkozott Istennel, mert Isten a tér-idő meghatározott pontjain önszántából feltárulkozott előtte (= kinyilatkoztatás).

"

[link]

(a számozást én tettem bele a könnyebb hivatkozás kedvéért)

Tehát a kérdésre visszatérve az idézett szövegre való hivatkozással:

1,

Jóllehet a szöveg "alapigazságnak" titulálja, hogy Istenről van információ, ám ez valójában alaptalan kijelentés.

Mint helyesen megállapítja az írás: "Isten az érzékeink számára felfoghatatlan..."

viszont ebben az esetben tudományos szempontból csak akkor beszélhetünk a létezésének igazolásáról, ha arra közvetett bizonyítékok vannak (azaz ismert tényekből logikailag levezethető a létezése).

Erre utal a szöveg: "de van róla tapasztalásunk...".

A baj ott van, hogy ezen "tapasztalások" eddig nem nyertek bizonyítást egyetlen dokumentált esetben sem.

Konkrétan, a "részben a teremtett világból" kijelentés egyszerűen hamis állítás, mivel a minket körül vevő világ megismerése során mindeddig egyetlen istenre utaló tényre sem derült fény, ellenben igen sok vallási állításról derült ki, hogy az adott dolognak istenhez semmi köze, egyszerű természettudományos magyarázata van.

(pl. szivárvány)

A "benső megtapasztalás..." pedig minden, csak nem bizonyíték, lévén

1, nem bizonyítható, nem mérhető, nem megismételhető

2, az emberi agy képes előidézni ilyen "tapasztalásokat" minden valós alap nélkül

[link]

[link]

2,

"az ember a történelemben találkozott Istennel, mert Isten a tér-idő meghatározott pontjain önszántából feltárulkozott előtte"

ez totál hiteltelen állítás, mivel a Biblián alapul, ami önmagáról állítja, hogy Isten szava, és ezért igaz..., ami egyértelműen körkörös érvelés, vagyis érvelési hiba, másrészt eleve elfogult a tárgyára nézve.

Tehát egy Isten létéről folytatott vitához nem teológiai tudás szükséges (mert az már eleve feltételezi Isten létét) hanem józan ész és tudományos ismeretek, melyek alapján helyesen csupán az jelenthető ki:

Nincs SEM olyan bizonyíték, mely igazolná Isten létezését, sem olyan bizonyíték ami kizárná valamilyen isten létezését.

(agnosztikus álláspont)

Konkrétan a bibliai Isten nem létezése erősen bizonyos, mivel a tulajdonságai ellentmondók.

Ha "mélyebb teológiai tudás / műveltség nélkül" nincs értepme "vitatkozni Isten létéről" akkor van értelme hinni benne és letagafni ezáltal sok más istent?

Ha vitázni nem lehet ilyen ismeretek nélkül akkor mi különbözteti meg a véletlen tippeléstől az, hogy miben hiszünk?

Ha pedig csak véletlenszerüen tippelünk akkor mi értelme a hitnek?

Vitatkozni semmi. Eszmét cserélni már annál több.

Mert az egyszerű embernek egyszerű módon lehet csak megértetni, hogy ki Isten.

A bonyolult emberekkel ezt ember nem értetheti meg, hanem csak Isten.

Isten országában pedig a legkissebb a legnagyobb.

"Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt." (1 Korintus 1:27-29)

Értem, Istennek a rossz a jó, a hülye az értékes.

Lehet nem véletlen... hasonló a hasonlóhoz.

#3

Érdekes amit írtál.

"Ha tudományos értelemben vitázunk Isten létéről, ..." - erre a kérdésre maga a Biblia ad választ. Tehát a lényeg az, ezt el tudja-e fogadni valaki, vagy sem, illetve el szeretné-e fogadni vagy sem. Mert ha önmagához tisztességes szeretne lenni, és ez nem elég bizonyíték a számára, akkor további kutatásokat végez a BIBLIÁBAN, és nem külső forrásból. (Aki Istennek nem hisz, miért hisz olyan embernek(embereknek) akit nem ismer? Egy idegen véleménye miért lenne mérvadó?)

Nos mit mond (íratott le) Isten magáról?

„Minden háznak van építője.” Ezt mindenki tudja. Nos, nem kell-e akkor elfogadnunk a bibliaíró logikus következtetését: „Aki pedig mindent megalkotott, az Isten az”? Zsidók 3:4. Miért logikus ez a következtetés? Mert bármeddig próbálnám tudományosan bizonyítani, hogy a ház, amelyben élsz, magától, tervező, és kivitelező nélkül csak úgy magától kinőtt a földből, vajon elhinnéd nekem? Ha nem miért nem? Nos éppen a teremtett dolgok bizonyítják azt, hogy kellett lennie egy mérhetetlen inteligenciáju alkotónak, óriási tudással és képességgel, ha létre tudta hozni a világegyetemet, benne egy Föld nevű bolygót, amelyet emberi életre alkalmassá tett. Csak gondolj arra, mi mindent kellett ehhez összehoznia, hogy az, az ember számára nem csak élhető, de egy élvezhető, örömet, kényelmet adó lakhely legyen!

Milyen egyszerűen beszél erről a zsoltáríró, akinek nincsenek kétségei Isten létezéséről: "Isten dicsőségét hirdeti az ég; keze művéről ad hírt az égbolt. Napról napra előtör beszéde, mint a patak, és éjről éjre ismeretet tár fel róla." Zsoltárok 19:2,3

Jó lenne nem azok közé tartozni, akikről a zsoltáríró Dávid ezt írta: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek.” Másrészről a bölcs ember alázatosan elismeri a Teremtőt éppen úgy, ahogy Ésaiás próféta tette: „így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!” Zsoltárok 14:1; Ésaiás 45:18.

Ezzel is egyet értek a feljebb írottak fényében:

"Abban az esetben valóban nem szükséges teológiai tudás. Ha azt állítja egy hívő ember, hogy van Isten, akkor először definiálni kellene, hogy mit is ért ezen a megnevezésen, majd felsorakoztatni a bizonyítékokat mellette."