Aki szerint a tevének könnyebb volna átmenni a tű lyukán az miért vádolná Dávidot aki gazdag volt?

A gazdagság nem bűn. Ugyanakkor a gazdag nem arra kapja a vagyonát, hogy azt megtartsa magának, hanem hogy a környezetét gyarapítsa vele. Viszont ezt nagyon nehéz, mert a vagyonosság elvonja a figyelnet önmagára Istenről.

A gazdag ifjú, akinek kapcsán Jézus a fentebbieket mondta, nem az volt a baja, hogy gazdag volt. Ahogy Jézus sem aztal kezdi, hanem hogy tartsa meg a parancsolatokat. De ha mindent helyesen teszel, és még mindig nem érzed magad Istenhez közel, akkor valószínűleg a vagyonod teszi, ezért jobb, ha eladja. A törtébet nem a kommznista foreadalom éthoszáról szól, hogy minden gazdag azonnal adja el a vagyonát. Jézus nem hirdet forradalmi ideológiákat, a gazdagságot és a hatalmat is Isten szempontjából ítéli meg, azaz akinek nagyobb gatalom és nagyobb vagyon jut, arra nagyobb felelősség is hárul. Ha ehhez valaki nem érzi magát elég nagy integritásúnak, akkor jobb, ha lemond erről.

Titus,

írod, az volt a gond, hogy /mindent helyesen teszel, és még mindig nem érzed magad Istenhez közel/.

Az Úr ennél mélyebbre látott, az emberek szívét vizsgálta. Az ifjúnál sem az volt a probléma, hogy a pénz elválasztotta volna az Örökkévalótól, hanem alapvetően hibás volt a szemlélete. A törvényt senki nem képes tökéletesen betartani, nem is ez a célja a parancsolatoknak, hanem hogy felismerje a teremtmény, mennyire képtelen önmagában a jóra. Ha valaki ennek ellenére képes azt állítani, hogy ő mindent helyesen csinál "ifjúságától fogva" (!!), annál sokkal nagyobb a baj, mint hogy esetleg szereti a vagyonát. Ezért Jahosua tovább "provokálja" őt, ""ha tökéletes akarsz lenni"" mondja neki. Erre az istenfélő ember válasza az kellene legyen, hogy dehát ez nem fog menni, hogyan tudnék én magamtól azzá válni! A fiatalember azonban továbbra is csak a tennivalókra nézett, azzal volt elfoglalva, hogy hogyan is lehetne ezt a kérést megvalósítani a gyakorlatban. Pedig a Felkent a szívben levő "gazdagság/szegénység" fontosságára próbált rámutatni (ahogy a hegyi beszédben szól a "lélekben szegényekről").

Vagyis aki úgy gondolja, hogy ő az Isten előtt "gazdag" (úgy érzi, hogy semmi fogyatkozás nincsen benne), annak meg kell térni, és felismerni, hogy "te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen".