A keresztények hogyan vélekednek azokról az ateistáknak a sorsáról, akik már nem élnek?

Nekünk azt tanították, hogy ők mennek a tisztítótűzbe, ahol megbánást tanusíthatnak és utána Isten színe elé kerülnek, aki ítél felettük, hogy érdemesek-e a mennyországra. Egyébként pedig attól, hogy valaki híres és meghatározó tudományos munkát végzett a földi életében, még nem biztos, hogy a mennyországba kerül. Nem ezen múlik.

Mostoha anyám áttétes rákba halt meg ami ráment szinte minden belső szervére. Elmentem apámmal meglátogatni, úgy emlékszem még szabit is vettem ki, mert apám mondta, hogy már nagyon rosszul van. Szóval elmentem, és megkértem, hogy imádkozzunk, de halkan azt mondta, annyira fáj mindene és olyan gyenge, hogy nem tud beszélni. Én mondtam el helyette ott mindenki előtt egy Istenhez forduló imát és kértem, hogy mondja magába utánam. Másnap hajnalba már nem ébredt fel. Ki tudja, hogy találkozunk-e még? Csak Isten. Mi tudjuk mi van az emberek szivébe. Hozzáállás kérdése. Szinleg vagy őszintén térnek-e meg azt csak Isten tudja. Egy kőkemény ateista is Isten felé fordulhat, és egy kitért keresztény is Istent átkozva halhat meg.

* mi NEM tudjuk mi van az emberek szivébe.

Persze lehet, éppúgy mint ahogy a mélyen hívő, de meg nem segített beteg is felmérheti, hogy mennyire semmit értelme a hitnek.

(mellesleg nem kitolás a hívekkel, ha mindig csak ők zuhannak le? Én meggondolnám, hogy tényleg érdemes-e hívőnek lenni?)