A többség csak azért hisz istenben, mert fél attól hogy a halál után nem lesz semmi?

Nem. Nincs köze egymáshoz - illetve sorrendiségi hiba van.

Attól men lesz halál utáni élet, mert hiszek benne.

Ha hiszek - egy keresztény vallásban, az iszlámban -, akkor van olyan opció, hogy fogok-e üdvözülni vagy nem, mert ezek szerint van túlvilág.

A Buddhizmusban, egyes zsidó vallási ágakban, nincs túlvilági hit - [link]

Az nyilván való, hogy a túlvilági hitet valló egyházaknál, buzgalomra serkent a túlvilág pozitív megélése.

A buddhizmusnál a reinkarnáció minősége, illetve a teljes feloldódás az univerzummal, szintén sarkalja az embert a helyes életre.

A nyolc boldogság.

3„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 4Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. 5Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. 6Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. 7Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. 8Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. 9Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. 10Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

Én hiszek Istenben, de az, amit lehetséges okként írtál, még soha eszembe sem jutott.

Először is nyilván szerepe van annak, milyen környezetbe születik az ember. Egy olyan családban, ahol nincs vallásosság, nincs meg a hit magja sem, mely a lélekbe pottyanva kicsírázhatna. Nekem a nagymamám volt mélyen vallásos, szüleim nem gyakorolták, bár templomba, hittanra mindig járattak. Gyermekkorban ezek voltak tehát, melyek a kialakuló keresztény hitet biztosították.

Később, az értelem kibontakozásával az ember (jó eséllyel) szembesül azzal, hogy tudatosan átgondolja mindazt, amit eddig a hitről tanult, és értelmi döntéssel is elfogadja vagy elutasítsa azt.

Számomra az egyik fontos szempont az volt, hogy a kereszténység magyarázatát a világ milyenségére (miért van a világban a rossz? mi az élet értelme? mi van a halál után? stb.) logikusabbnak tartottam, mint az ateista magyarázatokat. Hogy egy egyszerű példát mondjak: A keresztény hit azt tanítja, hogy a halál után nem szűnsz meg létezni, örökké élsz. Az ateizmus azt válaszolja, hogy megszűnsz mindenestől. Ez számomra végtelenül értelmetlen, és minden porcikám tiltakozik ellene. Mi értelme lenne bármi dolog, különösen az ember létrejöttének, ha egyszer csak megszűnik, mintha sosem lett volna? Ez nekem teljesen irracionális, illogikus. A világ keletkezésével hasonló a problémám: az ateizmus azt tanítja, véletlenül lett minden, egyszerűen lett és kész. Ez számomra nonszensz. A kereszténység pedig azt mondja, minden azért van, mert Isten akarta, hogy legyen. Ez számomra messzemenően logikusabb. Stb.

Egyébként pedig az évek során meg is tapasztaltam Isten létezését: amikor szükség volt rá, mindig megsegített, sokszor kilátástalan helyzetekben.

Hát, röviden ezért hiszek Istenben, és ez a hit nálam mára tudatos és teljes meggyőződéssé vált, el sem tudok képzelni másféle világképet.

"Számomra az egyik fontos szempont az volt, hogy a kereszténység magyarázatát a világ milyenségére (miért van a világban a rossz? mi az élet értelme? mi van a halál után? stb.) logikusabbnak tartottam, mint az ateista magyarázatokat. "

Ebbe azért bele lehet kötni. Isten maga teremtette meg a gonosz fogalmát. Ha akart volna simán létrehoz egy tökéletes világot, de nem. Ő a gonosz forrása, ő teremtette meg a saját ősellenségét akt nem is akar legyőzni ( sátán ). Eközben pedig a Biblia Istent egy tökéletesen jó entitásnak írja le, holott ez messze van a valóságtól.

Az ateista szemlélet ennél sokkal egyszerűbb és valószínűbb. Nem kell egy képzeletbeli főgonosz ahhoz, hogy valaki rossz dolgokat tegyen és nem hárítjuk át a felelősséget sem.

A gonoszt (itt a bukott angyalokat értem alatta) nem Isten teremtette, hanem saját akaratukból váltak azzá. Isten ugyanolyan jónak teremtette őket, mint a többit. A rosszá válás lehetőségét Isten valóban megadta a teremtésben, de ez nem egyenlő azzal, hogy eleve gonosznak alkotott volna bizonyos teremtményeket. Ez pedig azért van, mert a választás lehetősége önmagában jó dolog, a világ összehasonlíthatatlanul tökéletlenebb lenne, ha senkinek nem állna lehetőségében Istennek ellent mondani, s így csak bólogató teremtményeket teremtett volna. Nem, Isten olyanokat alkotott, akiknek lehetőségük van tudatosan Őt választani, vagy elutasítani. Ezen kívül a helyes döntés meghozása, az azért való küzdés érdemet is jelent, ami szintén hiányozna a választás szabadsága és lehetősége nélkül. A bukott angyalok saját, objektív és tudatos döntésből utasították el Isten, önnön akaratukból váltak olyanná, amilyenek, döntésük pillanatszerű volt és megváltoztathatatlan (nem is akarják megváltoztatni).

A világban tapasztalható minden rossz, a bukott angyalok működésének következménye (ezt természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy ha valaki elesik a biciklivel, akkor őt egy bukott angyal a bokorból meglökte, de minden baj valamiképp hozzájuk köthető, s annak okai akár távoli, akár közvetlenebb módon, s a bűnbeesett természetünkön keresztül mi magunk révén is).

A bűnbesett és esendővé vált világ egyben számunkra, emberek számára is a próbatétel helyszínéül adatott, de a mi döntésünk nem pillanatszerű, mint az angyaloké volt, egy egész életen át elhúzódik. Halálunk pillanatában a mi döntésünk is örök érvényűvé válik.

A "Miért kell az életnek értelme legyen miután meghaltál?" kérdésre filozófiailag azt tudom válaszolni, hogy ok nélkül nincs okozat. Cél nélkül nem jön létre semmi. Bármi, amit a világban látunk, azt tapasztaljuk, hogy célja van. Látunk egy asztalt: azt valaki azért készítette, hogy rátegyenek dolgokat. Egy fa: azért, hogy árnyat adjon, hogy szép legyen, hogy asztal készülhessen belőle. És az egész világ? Csak hogy egyszer minden megszűnjön létezni? Ha a kis dolgoknak vannak céljai, a nagy egésznek is kell, hogy legyen. Másrész pedig az a helyzet, hogy belénk van oltva az örök létezés utáni vágy. Ha őszinte vagy magadhoz, nem tudsz válaszolni erre a kérdésre úgy, hogy ne akarnál lelked mélyén örök boldogságban élni. Legbensőbb lényegünkbe lett ültetve, hogy az örök boldogságra vágyakozzunk.