Jézus minden nyelven tudott beszélni?

Egymástól független elbeszélések

Jézus történetét elmeséli a négy evangélium, amiből három, a szinoptikusok (Máté, Márk, Lukács) nagyon hasonló, mivel ugyanabból a közös forrást használták, amit Q-forrásként említenek a kutatók. Ezt mi nem ismerjük, nem maradt fenn belőle egyetlen példány sem, és feltehetően Jézus mondásainak gyűjteményét tartalmazza. Csakhogy a szinpotikusok nem csak ezt a forrást használták. Lukácsról például tudjuk, hogy felkereste a még élő szemtanúkat. Az is biztos, hogy az első keresztények nagy gonddal gyűjtötték össze a visszaemlékezéseket. Az is biztos, hogy nem csak együttérző szemtanúkkal kellett számolniuk, hanem a zsidók ellenségeskedésével is, akik szintén jól tájékozottak voltak Jézus életével és halálával kapcsolatban. A tanítványok tehát nem vállalhatták annak kockázatát, hogy pontatlan adatokkal dolgozzanak.

És ha már itt tartunk: ebben az ellenséges környezetben egyetlen zsidó vagy római irat sem maradt fenn arról, ami cáfolta volna Jézus létezését.

János evangéliuma a szinpotikusoktól nagyon eltér nyelvezetében, szemléletében, és számos olyan történetet tartalmaz, amit nem találunk meg a másik három evangéliumban. Aztán ott van Tamás evangéliuma, ami ugyan nem került be a Bibliába, de rengeteg olyan jézusi beszédet tartalmaz, ami nincs meg a kanonizált evangéliumokban. Péter evangéliuma szintén független forrás, ami Jézus passiójának egy töredéke, és egy egészen más narratívát közöl. Ez tehát a 6. független forrásunk.