Ha a buddhizmus tanai szerint nincs lélek,meg semmi a halál után akkor mi értelme betartani buddha tanításait?

Nem egészen úgy van, ahogyan a kérdésben meg van fogalmazva.

Van egy én-képzet, ez bolyong a szamszárában öntudatlanul.

A tudatra "fátylak" kerülnek. Az elme megtelik tévedésekkel.

Amikor képes megtisztulni, akkor eléri a szamádhit.

Az egész elég bonyolult. Ha valaki tényleg meg akarja érteni, akkor érdemes az alapvető fogalmakat megismernie.

Ahogy az előző írja, meg kell ismerni a buddhizmus fogalmait, mert különben félreértjük az egészet. De ha mégis le akarjuk fordítani keresztény fogalmakra, vállalva, hogy nem lesz tökéletes, nagyjából ezt lehetne mondani:

Nemhogy nincs lélek, hanem igazából csak lélek van, vagy Isten, a kettő végső soron azonos. Isten léte pedig örök és kötöttségektől mentes, ez a teljes és tökéletes Lét. Az egyéni lélek el van szakadva ettől a tökéletes Léttől (a mennyországtól) azáltal, hogy bele van ragadva az anyagi világ kötöttségeibe, emiatt születik mindig újra. Ezt az elszakadást a "tudatlanság" okozza, az hogy az egyéni lélek elveszti az abszolút lélekhez (Istenhez) való tartozásának tudatát, és a sűrűsödő tévképzetekből kialakít egy hamis én-tudatot (egót) és ezt esetleg összetéveszti a lélekkel. Tehát ennek a tévesen azonosított léleknek a létezését tagadja a buddhizmus. Illetve még csak nem is a létezését, hiszen tapasztaljuk, hogy létezik, hanem azt, hogy ennek önálló létalapja lenne, tehát hogy ez az "illuzórikus" lélek elnyerheti az örök életet, a mennyországot. Tehát tulajdonképpen a fizikai élet és így a fizikai halál is csak illúzió, ha a tudat felismeri ezt, akkor képes arra, hogy eltakarítsa a tévképzeteket, és felismerje, hogy ő már eleve nem egy halandó lény, hanem az örök és abszolút Tudat.

Szóval az buddhizmus nem azt mondja, hogy nincs élet a halál után, hanem tulajdonképpen azt, hogy nincs halál, csak élet.

A keresztények a végső megsemmisüléstől szoronganak, ezért a megváltójuk Jézus, aki megmenti őket a megsemmisüléstől az örök élettel.

A hinduizmus hívei az örökléttől, az újjászületések örök körforgásától szoronganak, ezért az ő megváltójuk, Buddha, a nirvánával, ami a körforgás megtörése.

3-as amit írt, az inkább a hinuizmusra utal.

A buddhizmus a lélek Istenben való feloldódásán (visszaolvadásán) is tú megy.

Egyébként meg inkább úgy mondanám, hogy nincs élet a halál előtt, mert az csak üres illúzió, amitől szenvedünk.

Annyi viszont igaz, hogy a reinkarnálódás rendszere miatt van értelme "jónak" lenni. Ez a "jó" viszont nem európai értelemben vett abszolút erkölcsi minőség.

Azért kell helyesen élni az adott életet, hogy megérthesd mi történik veled. Hogy tisztán láss. A tisztán látáshoz kell a tisztaság. Itt van átfedés az európai jósággal - a tiszta élet tetteit egyszerű néha jóságként értelmezni.

Tehát ha jó vagy, tisztábban látsz. Ez segít abban, hogy jelenlegi tested halálakor a következő inkarnációd olyan életkörülmények közé kerüljön, ahol tovább fejlődhet tisztánlátosod. Olyan életed lesz, hogy lelki fejlődésedben tovább haladhass. (Mondhatni kevesebb gondod lesz, melyek elterelhetnének, akadályozhatnának leked fejlesztésében. Azaz bizonyos szempontból kényelmesebb -leegyszerüsítve - jobb életed lesz. Csak akkor már számodra egész mást fog jelenteni az, hogy jó élet mint most....

...bocs nem fejeztem be.

Életről életre egyre tisztábban lát, és mikor már teljesen tisztán, akkor nem születik ujjá. Tehát csak onnantol igaz valamilyen értelemben, hogy nincs élet a halál után... más szóval a lélek tudatosan eléri a nemlétet.

De ez csak az én értelmezésem. Nem vagyok buddhista.

Eloszor tisztazzuk, ugyanazt ertjuk-e lelek alatt! A lelek egy allando, valtozatlan, maradando, nem osszetett, belso "lenyegiseg", ami a testtol fuggetlen, es orokke letezik. Buddha szerint semmi sem allando, semmi sem maradando, semmi sem orok. Ezzel szemben viszont azt is tanitja, hogy az ember osszetett, kulonbozo aspektusai vannak, az egyik ilyen a karma, ami nem mas, mint a tett. A karma hatarozza meg halalunk utan a kovetkezo ujraszuletest - tehat a tetteink.

A dolog nem nagyon bonyolult. A rossz tettek rossz kovetkezmenyekhez, a jo tettek jo kovetkezmenyekhez vezetnek, mar ebben az eletben is, es halalunk utan a kovetkezo ujraszuletesunkben is. Hogy mit nevez Buddha "jo" es "rossz" tettnek, kiolvashato a tanitasaibol.

"Buddha szerint semmi sem allando, semmi sem maradando, semmi sem orok."

Igen, de akkor mi a Nirvána? Addig oké, hogy minden kötöttség, szenvedés megszűnése, egy tiszta, zavartalan tudatállapot, de ez sem lenne örök? Szerintem öröknek kell lennie, hiszen ha múlandó lenne, nem lehetne tökéletes Nirvána. Az én értelmezésemben a Nirvána arról szól, hogy a függő és múlandó jelenségek megszűnnek, és marad a tiszta tudat - örökre.

"más szóval a lélek tudatosan eléri a nemlétet."

Ezzel ugyanaz a gondom, a Nirvána a nemlétet jelentené? Szerintem nem. Lét és nemlét összetartozó fogalmak, tekinthetjük úgy is, hogy a lét az potenciális nemlét, a nemlét pedig potenciális lét. A Nirvána szerintem mindkettő meghaladása, felülemelkedés a lét-nemlét kettősségen.

8-as

"...de ez sem lenne örök? "

Az "állandó", "maradandó" és "örök" minőségeket csak létező világ jelenségei kapcsán van értelme feszegetni. A nirvána az utóbbiból való kilépés. Maga a az állandóság ami örök (nem mondanám, hogy van)

..De ami bele kerül, nem örök állandóságba állapotába kerül, hanem kilép az állapotok körforgásából. Megszűnik valami és valamilyen lenni.

A lét kifejezés értelmezésében nehéz lehet konszenzusra jutni. Szerintem csak annyiban taroznak össze, hogy az emberi beszédben egyiket a másikhoz viszonítva azonosítjuk.

Érzésem szerint ez a fogalom (vagy inkább szó) minden világképben saját jelentéssel bír, ami épp a világkép többi részének összefüggései ismeretében rajzolódik ki. Amig nem definiáljuk kinek mit jelent, nem használhatjuk világképek (modellek, összefüggések) magyarázatára. Talán csak annyiban, hogy amiről beszélni tudunk, az a lét része. (Az hogy "létezik" lehet megint más jelentésű)