A vallásos és ezoterikus ideológiáknak az a funkciója, hogy az embereknek ne kelljen gondolkodással terhelni magukat?

Ebben egyet értek veled, de emiatt ne a vallást okoljuk. Egy kést is lehet arra használni, hogy megkend vele a kenyeret, de arra is, hogy valakinek ártsunk vele. Az internetet, az újságírást, a médiát, a politikai ideológiákat is lehet tömegek manipulálására vagy butítására használni, de lehet jóra is használni.

Ugyan így a vallást is lehet jóra használni, meg rosszra is.

Tehát ha ezeket a dolgokat nem tartjuk profánnak csak mert sokan rosszra használják, akkor talán a vallást se kéne.

Az ezo lehet, hogy mond ilyesmit.

De a kereszténység alapjaiban nem ezt tanítja, de amennyire tudom a zsidóság és az iszlám sem.

Szóval ezeket ne vedd egy kalap alá, mert nagyon más.

#22

Az ezo sem mond ilyet!

Minden narratíva lényege, hogy térképet adjon a világban való eligazodáshoz,hogy megvédje a pszichét attól az információs káosztól, ami körülveszi és folyamatosan éri az embert. Ott, ahol ez a narratíva nem működik, ott válik az emver depresszióssá, vagy épp nihilistává.

A vallások a legátfogóbb metanarratívák, amik a világ feltérképezésére tettek, mivel a természeti valóságon túl magába foglalják magának az emberi tudatos és tudattalan működésnek a jelenségeit is.

Az ideológiák valláscsonkok, azaz olyan mesterségesen létrehozott metanarratívák, amik nélkülözik a transzcendenst, és azt állítják, hogy az ember világban betöltött szerepe egyetlen kérdés mentén megmagyarázható. Általában ez a kérdés az ideológia névadója. A kommunizmus az anyagi közösség mentén, a liberalizmus az egyéni szabadság mentén, a nacionalizmus a nemzeti identitásban, a nemzetiszocializmus a genetikában stb.

A lényeg, hogy átfogó metanarratívára minden embernek szüksége van. Ha mesterségesen kivonod a vallást a képletből (ahogy tette azt a felvilágosodás), akkor helyébe az ideológiák lépnek. A kognitív funkcióra szükség van, ha a vallást elveszed, akkor egy másik vallás tölti be a helyét, vagy a vallás helyiértékén álló ideológia. Ez az, amit az ateisták sokszor nem mernek megérteni.

Az ezotériának és egyes vallásoknak valóban lehet ez az alapja, de én katolikus keresztényként úgy látom, hogy a vallásom ennek az ellenkezője. A katolikus teológia pont a gondolkodásra, a filozófiára épít, ez nyilván a történelmi protestáns egyházak teológiájában is ugyanúgy megvan. Én pont nem olyan ember vagyok, aki mindent csak úgy elhisz, amit mondanak neki, nagyon sokat olvasok, agyalok, vitázok, felteszem a kérdéseim másoknak ezzel kapcsolatban (is).

Viszont van abban valami, amit mondasz kérdező és sokan talán pont ezért fordulnak az ezotéria és az új vallási mozgalmak felé, mert vágynak valami transzcendensre, de a (történelmi) keresztény egyházak filozofikus jellege, bonyolult teológiája nehezen befogadható számukra es valami olyasmiben akarnak hinni, amihez nem kell gondolkodni.

#24 Nagyon jól leírtad!

#25 Igazad van ebben a kettősségben, és a kérdezővel az a gond, hogy ezt a különbséget nem tudja megtenni, hogy elválassza azokat az EMBEREKET akik erre vágynak akár egy vallásban, akár egy ideológiában, hogy helyettük döntsön, utat mutasson nekik amin nem is kell gondolkodni - azoktól, akik viszont, mint te is éppen a gondolkodást, a saját út és válasz keresést tartják benne fontosnak. Mert valóban léteznek szekták, ahol valóban az agymosás szintjén folyik minden és éppen hogy a saját gondolatokat akarják kizárni. Ezért végeznek egyes szektavezérek alvásmegvonást, kábítószereket használnak a híveiken. De pontosan így az ideológiáknak is vannak ilyen követőek. Ezért lehetett hogy egyik percben még kisnyilasként szolgálta a hatalmat, aztán véresszájú kommunistaként, mert nem gondolkodott rajta, neki csak az kellett hogy valaki/valami utasítsa.

A kérdező azt nem érti, hogy ő, ahogy #24 is leírta, éppen úgy egy játékos a táblán, csak azt hiszi magáról, hogy ő nem vesz részt a dologban.

Ahogy látom, sokak esetében valóban úgy működik a vallás, ezotéria, hogy az embernek ne kelljen felelősséget vállalnia. Mert valóban lehet a karmára, sorsra, Istenakaratára, illuminátusokra, gyíkemberekre, stb.-re ujjal mutogatni, hogy miattuk sz. r az emberiség vagy a saját maga sorsa.

Ahogyan én a magam ezo-konteós módján látom a világot, a karma is, a kőművesek is meg a gyíkok is egy olyan világot és egyéni sors-keretet alakítottak ki, amelyben nagyon könnyű az adott keretek negatív vetületei felé sodródni és nehéz a pozitív vetületeket megvalósítani. Az egyéni pozitív sorsmegvalósítás szimplán csak nagyon nehéz, az emberiség szintű közös sors pozitív megvalósítása pedig a lehetetlenség határait súrolja.

Ezektől függetlenül egyik sem lehetetlen, és az a valódi emberiségszintű és az emberiségen belüli egyéni sorsfeladatunk, hogy a Föld-i életteret, sorsközösséget, az adott (kemény, ellenséges) keretek mentén erőteljes szembeszélben a jó irányba építsük.

Aki igazán érti a világot: azaz a karma működését és konkrétan a saját egyéni valamint a Föld-i közös karmikus feladatokat, azon nemhogy kevesebb felelősség van, hanem éppenhogy sokkal-sokkal nagyobb.

Úgy látom mindazonáltal, hogy sem a vallásosak, sem a konteosok, sem az ezo-spirituálisak körében sincsenek sokan, akik igazán értik a valódi helyzetet. Szóval ja, egy nagy részük, hiányos és rosszul értelmezett tudások által képesek menekülni a felelősségvállalás vagy akárcsak az egyéni gondolkodás erőfeszítéseitől.

Másrészről pedig ott vannak a materialisták (pl. "tudomány-hívők"), akik szintén struccpolitikát folytatnak azokkal az ismeretekkel szemben, amit nem értenek, nem tudnak elképzelni, nem fér bele a "tudományosság" (eddig felépült) kereteibe, vagy az eddig kialakított egyéni világképébe.

Mint mindenhol itt is belinkelem az általam legmérvadóbbnak tekintett tudásforrásokat.

Egy link:

[link]

Ezen kívül Pap Gábor előadásait érdemes végig nézni.

Zárszó: de lehet, hogy nem nekem van igazam. Az idő majd úgyis igazol valakit.

Bizonyos szempontbol pont a ellenkezoje igaz: az ateistaknak nem kell gondolkodni azon, hogy miert vagyunk itt, mi tortenik a halal utan, mi okozza a dolgokat - a tudomanyos materialista szamara ezek nem megvalaszolhato kerdesek, vagy az a valasz, hogy a vak veletlen. A tudomanyos materialista szamara en egy idekopott biokemiai sejtcsomo vagyok, akinek letezesenek egyetlen ertelme, hogy szaporodjon, es hasonlo biokemiai sejtcsomokat hozzon letre a semmi-ertelme-nincs vakvilagba. Szerintuk az agyam egy husdarab, amely nem hiszi el, hogy olyan jelentektelen vagyok, ezert kitalal maganak celokat, eszmeket, szeretetet, élet értelmét, erkolcsot stb.

Egy vallasos ember ugyanugy felelos a tetteiert, mint egy ateista. Mar csak a torveny elott is. A hivo ember ezenkivul naponta felulvizsgalja a lelkiismeretet, hogy mit tett aznap, kovetett-e el hibakat.

"ha valami történik a világban, (koronavírus) arra is egybő ráfogják, hogy a felsőbb hatalom akaratából történt, mert valamit üzenni akar nekünk. Tehát nem kell okokat és felelősöket keresni, meg lehet nyugodni."

Nem tudom, honnan veszed, hogy egy vallasos ember nem keresi az okokat es a felelosoket. Ugyanugy keresi tudomanyosan a kivalto okat, a megoldast, a gyogymodokat. (Maximum pozitivabban all hozza es kevesebbet stresszel, mert tudja, hogy Isten / vallas segitsegevel konnyebben at tudja veszelni a traumakat es a nehezsegeket.)

Az igaz, hogy volt olyan a tortenelemben, hogy a vallasos ideologiat politikai celokra hasznaltak es az embereket manipulaltak vele - de ugyanez igaz mas eszmekre is, pl. kommunizmus.

Egy olyan valamit tamadsz, amelyet nem ismersz.

Titus Pullo: A vallások narratívája valóban magyarázatot ad az élet nagy kérdéseire. Ezekkel a magyarázatokkal érthetővé válnak az amúgy érthetetlen, felfoghatatlan és félelmetes dolgok is. És ha valamit értünk, ha valaminek tudjuk a magyarázatát, akkor már nem vagyunk annyira kiszolgáltatva neki. A vallás benépesíti a világot mindenféle csodás lénnyel, istenekkel, félistenekkel, szellemekkel, angyalokkal, démonokkal, stb., és ennek a drámának a középpontjában az ember áll, aki körül ezek a lények mozognak, és aki imával, és rituális cselekedetekkel kapcsolatba kerülhet velük és befolyása lehet az események alakulására. Így a hívő megóvhatja magát attól az egzisztenciális szorongástól, hogy a létezése véletlenszerű, értelmetlen és közömbös az univerzum számára.

Az ateisták nem fogadják el ezeket a magyarázatokat, bizonyára sokan méltatlannak is érzik, hogy ilyen módon oldják a szorongásaikat. Ők más módokat találnak arra, hogy megőrizzék a lelki egészségüket. És az ő módszereik is sikeresek, hiszen ha nem lennének azok, az ateisták között kiugróan magas lenne a lelki betegségek aránya, de ez nem így van.

Az ateisták nyilván egészen másként helyezik el magukat a világban, mint a hívők, de az ő narratívájuk is lehet ugyanolyan megnyugtató, harmonikus és teljes, mint a hívőké. Az ő narratívájuk annyiban tér el a hívőkétől, hogy el tudják fogadni a világot olyannak, amilyennek látják, tapasztalják, érzékelik, és amit a tudomány tud mérni, bizonyítani, stb. Az ateisták ebben a világban megtalálják a céljaikat, örömeiket és békéjüket, elfogadják a létezésük korlátait, kiszámíthatatlanságát és végességét.

Az ideológiák pedig nem valláscsonkok, ez teljes tévedés. Az ideológiák a tudomány eszközeivel próbálják megmagyarázni a társadalmi folyamatokat. Mivel a tudomány folyamatosan fejlődik – ellentétben a vallással – ezért előfordul, hogy egy-egy magyarázatot felül kell bírálni, kiegészíteni, vagy új magyarázatot alkotni. Ezért tűnhet úgy, hogy míg a vallás stabil, addig az ideológia valami instabil dolog.