Miért bűn gyilkolni?

#17

megismetled az onellentmondast, #16 ban is arrol irok amirol te magad

#19 kiskapuba beletartozhat barmi, es pont hogy azt jelenti megszeged a "ne olj" torvenyt

de amit nem ertettel #16 ban epp az hogy sok mast torveny van,

erkolcstelenseg a te szemleletedben jelentektelen, meg az eroszak...

hiszen nem tortent gyilkossag

"csak" nemi-eroszak, testi-bantalmazas, stb.

hatarokat az ember mindeg onkenyesen huzza meg, Isten tokeletesen Itelkezik

de az OrokEletre, ezen van a hangsuly

hiszen ha evilagon tokeletesen azonal mindeg megbuntetne akkor nem lenne ennyi panaszkodas az igazsagtalansagok miatt

es itt raterhetunk arra hogy az emberi birosag mennyire tokeletes szerinted?

sok artatlanul elitelt miert helyes szerinted?

Es a sok itelet alol megmenekult? Vagy eppen indokulatlanul felmentettek?

Kerdest nem kovetem, nem irok mar ide

Xy4

# 19

Békeidőben és mikor semmi komoly fenyegetés nem ér, könnyű megbocsátónak és humánusnak lenni. Én még nem voltam szükséghelyzetben, de tudom hogy az embernek a saját (és szerettei) túlélése fontosabb, mint egy idegen ember. Ez tény. A bosszú kicsit más téma, de vannak esetek, amikor hasonló. Az illető gonosztevő az igazságszolgáltatás hiánya miatt tovább fenyegetheti a sértettet és családját. Tehát az önvédelem kiterjesztett esetei ellen nehéz ész érveket felhozni. Válsághelyzetekben ha választani kell hogy te maradsz életben, vagy a támadó/rivális személy, akkor milyen racionális indok győzhet meg arról, hogy a te életed kevesebbet ér, mint az övé?

Ezért kell Isten törvénye, ami tegyük hozzá semmit nem ér az első parancsolat betartása nélkül. Mert ha valaki nem szereti Istent, nem bízhat az Ő igazságában sem.

"Szerintem is mi magunk határoztuk meg. De akkor mi szükség Istenre?"

Isten táplálta beléd az erkölcsi érzést, onnan tudod, hogy a gyilkosság bűn. A materializmusból nem következik az erkölcsi érzés, mivel az szellemi dolog

"Isten táplálta beléd az erkölcsi érzést, onnan tudod, hogy a gyilkosság bűn"

Akkor más helyen vagy más időben élő emberek miért nem tudnak erről.

Az embereket áldozó indián törzseket nem méltóztatta az istened ellátni erkölccsel? Vagy manapság a szentinelézekről elfeledkezett?

Az erkölcsben semmi állandó nincs. Kizárólag az adott társadalmi többség elvei határozzák meg, hogy épp mi számít erkölcsösnem és mi nem.

# 25

Nem akarlak megbántani, de ez a "simán megölnél valakit" kérdés elég merész. Egyrészt nem ismerjük egymást, másrészt mint írtam, nem voltam még ilyen helyzetben. Úgyhogy számodra úgysem hiteles amit erre válaszolok. A válaszom az, hogy nehezen de megtenném, ha nem ismerném Isten törvényét, és a törvény szellemét.

A bosszú és a szükséghelyzetek mellett ott van a parancsra cselekvés is. Az sem ad kibúvót Isten törvénye alól. Félelmetes, de tudományos csoportkísérletek bizonyítják, hogy egy egyszerű tisztességes átlagember parancsot teljesítve kegyetlenül hajlandó elbánni embertársával. Megváltozik a realitásérzéke, nem érzi a felelősséget. Az erős megfelelés kényszere képes háttérbe szorítani embertársunkkal szemben érzett, egyébként meglévő empatikus ösztönt és meggyőződést.

A leírt törvényre mindenképp szükség van. Az egyszerű, higgadtan végig gondolva evidens dolgokat is le kell fektetni a későbbi félreértések elkerülése miatt, ne lehessen kifogást keresni.

Ahogy egy kimondott szó többet ér, mint egy gondolat, egy szövetség többet ér, mint egy pillanatnyi érdekkapcsolat, az írás többet ér, mint a kimondott szó.

Fontos ismerni a törvény szellemét is, mert a betű önmagában nem elég. A törvény szövegét ki lehet forgatni, de szellemét nem. Például ha valakit idegileg kikészítenek vagy anyagilag ellehetetlenítenek, emiatt önkezével vet véget életének, Isten törvénye szerint ez is gyilkosság.

" Te "szükséghelyzetben" (pl. éhezel) simán megölnél valakit a saját érdekedben, de csak azért nem teszed, mert Isten azt mondta ne tedd? "

Nem vagyok vallásos,de képben vagyok valamennyire isten törvényeivel. Én azt mondom,hogy ha valaki esetleg megtámadná a kisfiamat,én ölnék,ha más kiutat nem látok. Előbb hágta át a törvényt az,aki nekiment egy védtelen kisgyereknek,mint az,aki az ő védelme érdekében ölt. Annyira még csak nem is szélsőséges a példám,mert az előző lakhelyemen havonta történt olyan,hogy éjszaka kiugrott a bokorból egy csapat abnormális és halálrakéselt egy hazafelé tartó ártatlan diáklányt. Na,ha én,mint anyuka ott lennék és az én gyerekemről lenne szó,akkor igen,ölnék,pedig én is törvénytisztelő vagyok,csak épp nem gondolom,hogy a nagy törvénytiszteletben nekem kéne szívnom más ember törvénytelensége miatt. Ha ő nem foglalkozik a törvénnyel,akkor szopjon csak ő,ne én,vagy a szeretteim.